• A prológus a múltban játszódik
  • Ehhez egy fiatalabb Indy kellett
  • Számítógéppel oldották meg a feladatot
  • Csakhogy ez rengeteg munkát jelentett

A kalandfilm-franchise ötödik és egyben utolsó (?) részében Harrison Ford utoljára ölti magára a kalapot és forgatja az ostort Phoebe Waller-Bridge, Mads Mikkelsen, Boyd Holbrook, Antonio Banderas, és John Rhys-Davies oldalán. Az Indiana Jones és a sors tárcsája című filmben az 1960-as években egy idős Indy indul útnak, hogy megtalálja azt a hatalmas ókori ereklyét, amellyel először a második világháború alatt találkozott. Az ILM VFX-művészei, Andrew Whitehurst és Robert Weaver a Variety-nek nyilatkoztak arról a hihetetlen folyamatról, amelynek során Ford karakterét visszafiatalították a prológusban látható jelenetekhez.

A már elérhető programok és a folyamathoz kifejlesztett új technológiák kombinációjának felhasználásával jött létre az ILM FaceSwap, amely a forgatáson készült felvételek, archív felvételek, valamint valós és digitális eszközök hatalmas kép- és eszközkönyvtárát használta fel a fiatalabb Ford megalkotásához. Az új eszközök ellenére az ILM több mint 100 VFX-művészének három éven át tartó, hihetetlen erőfeszítésébe került, hogy Ford közelebb kerüljön az eredeti trilógiában látott önmagához. Korábban ugyanez a csapat Peter Cushingot, Carrie Fishert és Mark Hamillt is visszafiatalította már, azonban a legnagyobb munkájuk eddig egyértelműen Indy karaktere. Hogy ez miként sikerült, azt a mozikban megnézhetitek!