Napjaink egyik legfelkapottabb hollywoodi színésznője Jennifer Lawrence, akinek eddigi életére nyugodtan ráhúzható az amerikai álom jelző, még akkor is, ha Amerikában született. És ez igaz, ugyanis Jennifer az isten háta mögött, Louisville-ben (Kentucky) látta meg a napvilágot 1990. augusztus 15-én. Nem született gazdag családba, édesapja egy építő céget vezetett, anyja pedig táborigazgatóként dolgozott, két idősebb bátyja pedig folyamatosan kínozta őt. Éppen ezért anyja keménynek nevelte, hogy az iskolában ne bántsák őt, de ezt Jennifer szorongással és stresszel kompenzálta. Egy interjúban elmesélte, hogy gyerekként nem szerette az iskolai kirándulásokat, a bulikat, a szüneteket… Szóval mindent, amiért egy átlag általános iskolás, középiskolás rajong.
Fiatalon már színészetről álmodozott, 14 évesen a Nagy Almába utazott édesanyjával vakációzni, de egyúttal tehetségkutatókra is jártak. Azonban nem ezen eseményeken, hanem az utcán kapta meg a nagy lehetőséget Jennifer: egy ismeretlen férfi szólította le őket, innen pedig beindultak a történések: kisebb reklámszerepeket kapott, majd élete első tv-epizód szerepét a Monk, a flúgos nyomozó egyik 2006-os epizódjában. Nagyon készült rá, elmondta ismerőseinek a hírt, majd kisebb csalódásként élte meg, hogy végig egy kabalaállat jelmezben kellett ugrálnia egy kosárlabda pálya szélén. A következő években TV-sorozatok egy-egy epizódjában tűnt fel, illetve állandó szerepként a Bill Engvall Showban alakította Lauren Pearsont, 2007 és 2009 között. Következő évben jött el a nagy áttörés, egy kis költségvetésű, független dráma képében: a Winter’s Bone (magyarul a Hallgatás törvénye) kétmillió dollárból készült el, a nyitóhétvégén kb. 85 ezer dollárt termelt, az összbevétele (domestic + worldwide) azonban elérte a 20 millió dollárt. Jennifer Lawrence a filmben remekelt a fiatal, családját összetartani próbáló, apját kutató lány szerepében, miközben a környezete, egy elzárt közösség titkait is meg kell fejtenie. A még mindig csak 19 éves lánynak a szerep meghozta a legelső Oscar jelölést a legjobb színésznő kategóriában, így ő lett a második az USA színésznőinek történetében, akit ez a megtiszteltetés ért ilyen fiatalon ért, Keisha Castle-Hughes után, akit 12 évesen jelöltek, a Bálnalovasban nyújtott alakításáért. Az aranyszobrot nem kapta meg, elvitte egy akkor már befutott színésznő, Natalie Portman, a Fekete Hattyúért.
Innentől nem volt megállás: az X-Men: Kezdetekben megkapta az alakváltó Mystique szerepét, de az igazi hírnevet az Éhezők viadala Katniss Everdeenje hozta meg a még mindig csak 22 éves tehetségnek. A casting ugyan keltett egy kis visszatetszést, hiszen a könyvben Katniss még csak 16 éves: egyes rajongók szerint Jennifer túl öreg volt a karakterhez. A forgatás nehéz és kimerítő volt, egy ponton majdnem le kellett állítani, miután Jennifer sérülést okozott Josh Hutchersonnak. A film azonban elkészült, március 2-án bemutatásra került: a könyv rajongói imádták a karaktert, ráadásul a rendező, Gary Ross nagyon helyesen kibontotta Suzanne Collins által megteremtett világot. A könyvben Katniss 1/1-ben meséli el kiválasztását és az Éhezők Viadalában szerzett tapasztalatait, a filmben azonban Snow elnök és a Capitolium filozófiáját is megismerhettük, amit szerencsére Francis Lawrence tovább vitt a Futótűzben és a Kiválasztottban (1/2) egyaránt.
A folyamatosan érkező sikerek után már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb a filmes szakma legnagyobb elismeréseit is megkapja a színésznő. Ez meg is történt, a David O. Russel rendezte Napos oldalért (2012) bezsebelte az Oscart, majd jött egy BAFTA (Amerikai botrány) és egy Golden Globe díj is (Joy), és néhány kisebb mellényúlás, amelyek nem hoztak számára megelégedettséget (pl. X-Men: Apokalipszis, Utazók, Sötét Főnix), ezért 2019-ben úgy döntött, hogy szabadságra meg. Előtte még részt vállalt az Anyám! című meglehetősen elvont alkotásban, amit élete egyik legnehezebb forgatásaként jellemzett, és a Vörös veréb posztszovjet-orosz témájú, hazánkban forgatott kémfilmben, melyben bevállalta élete első (de nem utolsó) meztelen jelenetét. Ezzel kapcsolatban később azt idézte fel, hogy általános iskolásként a legrosszabb rémálma az volt, hogy ruhátlanul kell kiállnia az egész osztályterem elé, ami végül is bekövetkezett, viszont akkor már nem volt olyan rossz élmény. Sőt, Ellen DeGeneresnek a showjában azt mesélte, hogy nem is a meztelenség zavarta az egész jelenet alatt, hanem az, hogy hogyan fognak mutatni a mellbimbói a vásznon. Emlékezetes, hogy a Vörös veréb forgatása a hideg magyar télben zajlott, ami egy kicsit megviselte a színésznőt, aki folyton azt kérte, hogy fűtsék fel a forgatási helységet. Ez meg is történt, jó meleg lett a verébiskolában, Jennifert azonban csak az érdekelte, hogy megdagadnak-e a mellbimbói a meleg hatására. A rendező, Francis Lawrence a végső vágást elsőként Jennifernek mutatta meg, sőt azt is felajánlotta a színésznőnek, hogy egy szavára ezt a jelenetet is eltávolítja a filmből, de a jelenet maradt, a film pedig bár nem lett kirobbanó siker, egy újabb érdekes alkotást jelentett, amellyel Jennifer a karrier-portfólióját bővíthette.
És hogy mi az oka népszerűségének? Annak ellenére, hogy napjainkban ő az egyik legjobban kereső színésznő, megmaradt a tipikus szomszéd lánynak, viselkedésében is. Nincsenek sztárallűrjei, egyik védjegye pedig különleges humora. Miután átvette az Oscar díjat, az afterpartyn is ellopta a show-t, miután egy emlékezetes, televízió által is rögzített jelenetben szinte leszólította a színészlegenda Jack Nicholsont. Éppen a riporter kérdezte az érzéseiről, amikor Nicholson odajött a színésznőhöz gratulálni, majd azt mondta: „Úgy nézel ki, mint a régi barátnőm!” A törtfehér ruhát viselő színésznő jól hallhatóan a következő megjegyzéssel válaszolt a színésznek: „Nem úgy nézek ki, mint az új barátnőd?” A koronát a párbeszédre Nicholson „De, úgy gondolom.”, majd Jennifer „Várom!” megjegyzése tette fel. Ő az a színésznő, aki megmaradt embernek: egyszer egy interjúja alatt különösen rosszul érezte magát, és alig tudott megszólalni, a piárosa pedig hangtalanul formálta a szavakat, hogy mit mondjon. Jennifer mindezt úgy kommentálta, hogy az emberek elvárják tőlük, hogy mindig a toppon legyenek, de ő ezzel egyszerűen nem törődik. Ő az, aki elárulta egy interjújában, hogy repülőn sokkal szívesebben tölti az idejét színezéssel, mint zenehallgatással vagy filmnézéssel. Ő volt az, aki riportként kiállt az utcára, és az embereket faggatta arról, hogy meg tudnak-e nevezni öt J-Law filmet, majd amikor az egyik járókelő azt kérdezte, hogy az ki, azt mondta: „Én vagyok Jennifer Lawrence.” Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai és közvetlen viselkedése miatt imádja a legtöbb ember a szőke színésznőt, aki az Oscaron kívül még 120 másik díjjal és majdnem 200 jelöléssel rendelkezik.
Jennifer Lawrence 2021-ben tért vissza szabadságáról, de azóta is tartja a lassabb tempót: az elmúlt három évben mindösszesen három filmet készített, de az biztos, hogy van még pár évtized előtte, hogy tehetségét további filmekben csillogtassa. Hogy mi lesz a következő filmje, még nem tudni, azt viszont igen, hogy ma ünnepli 33. születésnapját. Isten éltessen Jennifer Lawrence, boldog születésnapot!
Képek forrása: IMDB
