Az Adata játékos perifériáinak termékpalettája nem olyan széles, mint memóriamoduljaiké vagy akár SSD-meghajtóiké: billentyűzetből van három, egérből és fülesből kettő. Bár érthető az óvatosság, hiszen egy telített, konkurenciától és bejáratott nevektől hemzsegő piacra szeretnének betörni, ehhez azonban valamilyen téren kiemelkedőt kell alkotni. Ezt pedig kiváló minőséggel, innovációval vagy kedvező árazással lehet elérni, optimális esetben ezek tetszőleges vagy még inkább együttes kombinációjával.
Mint szürke egér a ködben
Az már első ránézésre látszik, hogy a fenti szentháromságból az innovációt lehúzhatjuk, az Infarex M20 ugyanis teljesen átlagos formavilággal lett megáldva. Ami nem feltétlenül baj, hiszen nem minden a dizájn, és nem mindenki akar űrhajót vezetni, de a tömegben nem a külseje ragadja majd meg a tekintetünket, az biztos. Felszínét a logón kívül semmi sem díszíti vagy teszi feltűnővé, egyedül a jobb oldalán, az oldal és farlemez illeszkedésénél futó hullámos illesztést nevezhetjük egyedinek, gumírozást, ujjtámaszt hiába is keresnénk.
Az első blikkre tökátlagos külső picit azért csalóka, jobb fele a szokásosnál merészebben csapott és látványosan rövidebb is, így még egyértelműbb, hogy jobbkezeseknek szánták. A képeken ugyan nem látszik annyira, de az Infarex M20 igen méretes jószág, így kifejezetten nagy kezű játékosoknak lesz megfelelő, plusz háta magas és erősen ívelt, tehát a legjobban azok közül is a tenyeres fogáshoz szokottak fogják vele érezni magukat. A mérettel viszont komoly tömeg is jár, a maga 160 grammjával az Infarex M20 a nehézsúlyúak csoportját erősíti. Játékos billoggal ellátott periféria lévén a kötelező kivilágítás nem maradhat el, az egér görgője, az XPG logó, illetve körben az alsó perem lassú ritmusban váltja a színét.
Egyszerű, mint a szög
Szoftver híján viszont semmiféle beállításra vagy testreszabásra nem lesz lehetőségünk, ami a világításnál még hagyján, a hiányosság elsősorban az érzékenység beállításánál jelentkezik. Az ezt szabályozni hivatott, görgő alatti gomb ugyanis öt lépcsőben, 400/800/1600/3200 és végül a szenzor maximális 5000 dpi-jére lépteti azt, köztes megoldás nincs. Személy szerint képtelen voltam megszokni a használatát, és megkönnyebbülve lélegeztem fel, mikor újra megszokott rágcsálómat markolászhattam.
Sebaj, amire nincs szoftver, arra van kapcsoló! A világítást nemes egyszerűséggel le is kapcsolhatjuk, a mintavételezés arányát pedig alul, a szenzor melletti kis csúszkával állíthatjuk 250, 500 és 1000 Hz közt, de hogy ki és miért venné valaha is lejjebb a maximumnál, az rejtély.
Az Omron 20 millió kattintásra hitelesített mechanikus kapcsolói mindenesetre kellő tartósságot ígérnek, de a kelleténél kicsit hosszabb a lenyomásukhoz szükséges út, illetve nem volt elég határozott a bal és jobb egérgombok visszajelzése. Ezzel még ki is békültem volna, de a hüvelykujjra szánt két extra gomb érintésre alig megkülönböztethető, kifejezetten puhák, megnyomásuk szinte észrevétlen marad, ami bizonytalansághoz vezet. A görgő viszont stabil, nem túlérzékeny, bár szakaszosan gumírozott felszínével abszolút nem vagyok kibékülve, de ez már egyéni ízlés kérdése.
Csapó kettő
Visszaolvasva nem nyilatkoztam túl elismerően az Infarex M20-ról, de összességében véve kezdésnek ez sem rossz. Ettől még tény, hogy lenne min finomítani az Adata mérnökeinek, ha komolyan labdába akarnak rúgni az egérpiacon. Melynek hazai kínálatában egyébként jelenleg nem is találtunk rá az Infarex M20-ra, úgyhogy csak az ajánlott 37 dolláros fogyasztói árból tudunk következtetni az árfekvésére, ami megáfázva minimum 12 ezer forint. Ennyi pénzért viszont már olyanokkal kell versenybe szállni, melyek mellé szoftver is dukál, még ha az anyaghasználatuk és az összbenyomásuk nem is meggyőzőbb. Helyette az M10 és egérpad kombinációját árulják sokfelé 15-17 ezer forint magasságában, amitől ezek alapján nem várnék sokat a világítós egérpadon kívül…
