A gép előtti rendszeres munkavégzés és szórakozás jár bizonyos igényekkel. A koronavírus alatti home office során jutottam el oda, hogy egye meg a fene, szükségem van egy normális ülő- és derékpárnára az addig használt irodai székemen, majd az ideiglenes megoldás után elkezdtem inkább egy komolyabb gamer szék beszerzésén gondolkodni. Ahogy az már párszor előfordult, ez valahogy pont egybeesett azzal, hogy lehetőség nyílt letesztelni a Warrior új gamer székeit, így kapva kaptam is az alkalmon.
Első ránézésre az Extra-3 fekete-piros változata teljesít mindent, amit egy gamer széktől elvárnánk. 52x55 cm-es ülőfelület, 80x56 cm-es háttámla, 27x7 cm-es karfák, melyek magassága állítható. Terhelhetőség tekintetében akár 140 kg-ot is elbír, a háttámlára erősítve állítható derék- és nyakpárna is került, a szék hinta funkciója és magassága pedig a szék alján található karral és csavarral szabályozható. A szék felülete műbőrrel van bevonva, mely tudom, hogy kissé ellentmondásos és sokan csak a szövettel bevont modellekre esküsznek. Mivel azonban nekem eddig mind munkahelyen, mind itthon főleg ilyen székeim voltak (esetenként gyengébb minőségű műbőrrel), ezt egyáltalán nem éreztem problémának.
Professzionális legózás
A benyomások viszont ennek ellenére sem voltak teljesen pozitívak, konkrétan már az összeszerelésnél sem. Ugyan gyakorlott bútorösszerakó vagyok, volt már bőven dolgom hasonló berendezésekkel, azonban a kézikönyv bizony feladta a leckét egy nagyon egyszerű elírásnak köszönhetően. Két lépés között sikerült felcserélni a mellékelt csavarok jelzését, ennek köszönhetően pedig közel 10 percig gondolkoztam rajta, hogy vajon megfelelően rakom-e össze és biztos oda megy-e az adott csavar, ahová a józan ész diktálná.
Emellett el is mentem volna szó nélkül, ha a székbe ülve az első benyomásom nem egy furcsa instabilitás lett volna. Mivel a saját munkámmal szemben különösen kritikus szoktam lenni, villámgyorsan újra átnéztem, hogy eléggé meghúztam-e minden csavart, átböngésztem a leírást, hogy mindent a jó helyre raktam-e, nem hagytam ki semmit, de a jelek szerint helyesen jártam el. Mégis, a két karfát bárhogy is állítottam, a felső könyöktartó részeik folyamatosan lötyögtek, mozogtak, és bár azóta is próbálkoztam velük, egyszerűen nem tudtam úgy meghúzni vagy rányomni őket, hogy biztonságosan tudjak könyökölni rajtuk. A háttámla döntésszögét állító kar ellenben olyan stabil és feszes, amennyire az csak lehetséges, és ettől olyan hirtelen és hangos kattanással ugrik a helyére a sikeres állítás után, hogy eleinte konkrétan féltettem az ujjamat.
Bár ez már lehet, hogy egyéni probléma, de úgy éreztem, hogy a gázrugó érzékenysége vagy az ülés súlyeloszlása sem az igazi. A maximális 140 kilós terhelhetőségtől szerencsére elég tisztes távolságban vagyok (még ha nem is vagyok egy vékony vagy sportos alkat), azonban a súlypontom minimális mozgatására is mintha túlságosan érzékenyen reagált volna. A Warrior volt életemben talán az első székem, amiből egy kissé ügyetlen előrehajlás során sikerült kiesnem úgy, hogy én előre, a szék pedig hátra zuhant.
Ehhez képest drága mulatság
Egy részem kifejezetten örülne, ha kiderülne, hogy a fenti problémákért én vagyok a hibás, és valamit benéztem a szerelés során. Maga a szék ugyanis ránézésre kifejezetten jól illik egy középkategóriás gamer setuphoz, lényegében teljesít mindent, amit várnánk tőle, és ha nem tapasztaltam volna a fent említett anomáliákat, még kétségek nélkül ajánlanám is. Ám sajnos hiába néztem át többször a kézikönyvet, a csavarozást, ezt a problémát nem tudtam sem orvosolni, sem eldönteni, hogy vajon a szék tervezésében, az összeszerelésben, vagy esetleg a konkrét hozzám érkezett példányban van-e hiba. Ráadásul a nyak- és derékpárnák kifejezetten kényelmesek, a szék általános anyagminőség terén magasan felülmúlta nálam számos elődjét, ám a stabilitással kapcsolatos problémák mégis elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy elvegyenek valamennyit a kényelemből és az élményből.
