Futár csenget, ebem őrjöng: már el is felejtettem, hogy Böjti beígérte nekem ezt a cuccot. Azaz cuccokat, mert mint a felcímből látható, a Trust teljes hardvercsomagot küldött szerény óbudai rezidenciám kapujához, hogy legyen gamer élmény. Lett.
Akkor induljunk a csomag tömegfelelősétől, a GXT 865 Asta mechanikus billentyűzettől. A hétköznapokban (értsd: döntően éjszakai tesztelések során) kifejezetten jól szerepelt és ezt most semmilyen udvariasság nem befolyásolta. Masszív, fémházas darab, ahova rakom, ott marad. A gyártó gumírozta az asztallappal vagy az egérpaddal találkozó alsó részeket, nem is csúszik sehol – üveglapon nem próbáltam, de szerintem ott is megáll majd. A méretes gombokat szokni kell. Leginkább a kéz és a billentyűzet szögét: de ha belövöd, baromi kényelmes lesz. Nekem könnyű, a már emlegetett XXXL-es méretű mancsommal volt helyem mindenre. A millió színű, villódzó, pulzáló vagy vibráló (egyetlen gombbal állítható, persze) világítás nálam kilőve, marad az alap, állandó fényerő és jónapot.
A billentyűk könnyen, gyorsan járnak: a piros, lineáris GTX-RED mikrokapcsolók (a gyártó 50 millió leütésig vállal hibátlan működést, gyanítom, összesítve, nem karakterenként) halkan dolgoznak, gyorsan reagálnak a dupla lenyomásra is. Igaz, azt meg kellett szoknom, hogy kisit eltartsam a bal gyűrűsujjamat az A-tól, mert állandóan balra akart menni a Type 10-esem az Armored Warfare-ban és egy darabig nem igazán értettem, hogy miért… Gépelni is kényelmes, ezt is ezen írom. Munkához is pont határozott kattintási érzet van, nem fáj a csukló vagy az ínhüvelyem egy klasszikus, 5 oldalas Aranysas-cikk beírásakor sem. Az, hogy meddig fog tartani a felirat, mondjuk, az L vagy az É billentyűn, nos, azt két hét után meg nem mondom. Ezek eddig minden laptopomon lekoptak… Hasznos a 11, média- és egyebeket vezérlő felső billentyűzetsor (F1-F11): gyorsan és hatékonyan tudtam piszkálni a hangbeállításaimat, nálam pont erre volt ideális.
A legkisebb tömeget a tokkal-vonóval együtt (kábel inkluzíve) 109 grammos GXT 960 Graphin ultrakönnyű gamer egér jelentette. Hát, mint nálam bölcsebb keresztfiam némi sajnálkozó mosoly közepette közölte: az, hogy a külső, műanyag héj szétfurkálásával is könnyítenek az egéren, teljesen megszokott dolog. Nekem új volt, meg fura is, de a legnagyobb meglepetésemre simán működött az elképzelés. Egyészt az egér tényleg könnyű: a sok órás, kifejezetten a Trust-trió és szerény szervezetem közös strapabírását tesztelő, lövöldözős maratonokon sem fáradt el a jobb kezem. Igaz, olyan súlytalan a cucc, hogy jobbára a hüvelyk- és a gyűrűs ujjammal fogva taszigáltam, mint régen az aprócska laptopegereket.
A méhsejt alakú lyukak tucatjai sem zavartak játék közben, ez jó pont. A színváltás annyira nem hatott meg, de lehet, valakinek fontos. Ami nekem volt fontos, az a segédprogramos, könnyen használható konfigurálás, az egyetlen, apró gombbal, az egérről változtatható felbontás (200-10000 dpi), a hat programozható gomb és a széles, teflon siklófelület az egér alján. Ettől lesz nekem használható egy digitális rágcsáló – és ez az volt. Ja, meg a szövettel burkolt, 180 centis kábel: a zsúfolt tesztasztalon akadásnak, törésnek nyoma sem volt. Júzerbarát.
Végül elértünk a csúcsig, azaz a GXT 433 Pylo fejhallgatóig. Nálam ez központi kérdés: napközben kissé zajos háztartásban dolgozom, éjszaka meg nem kellene senkit felébreszteni, így csak a füles jöhet szóba mind a munkához, mind játékhoz vagy zenéhez. Szóval a szegény Pylo-t használtam mindenre, nemcsak az online éjszakai gyakiszekciókhoz. A párnázata a fülemre jó volt, takart, de nem nyomott el, és aránylag hatásosan hangszigetelte a teraszajtó előtt őrjöngő kutyák okozta extrém zajterhelést (értsd: ugatását) is. A fejtetőnél kényelmesre párnázott pánt határozott kattanásokkal állítható a fejmérethez, így 1-2 óra alatt meglett a tökéletes beállítás is.
Szépen szólt (már amennyire a telefonba beépített hang- és zajkeltő rendszer ezt lehetővé teszi, audiofilektől és hifistáktól előre elnézést kérek…) mind mobillal, mind PC-vel és diktafonnal. A játékok során szép, telt hangjai vannak, míg a külső helyszínen, szélben készített, motyogós, emiatt halálba hangosított interjú is kivehető, legépelhető maradt – én ennél többet nem is várhatnék el fülestől. Azaz de: hogy egy ültő helyemben, sokáig használva se nyomja szét a fülemet, a nagy, buci fejem búbját. Nos, a Pylo – persze a szükséges személyre szabás után – itt is remekül teljesített, így merem ajánlani a Trust-trió harmadik, legpuhább tagját is.
