Legutóbb, mikor monitor járt nálunk, éppen a Philips 32M1N5800A volt az, mely nemcsak elsőre volt meggyőző. Jelen alanyunkkal az említett példány nem állítható egyértelmű párhuzamba (már csak a felbontás okán sem), a 27M1N3200ZA megfelelő ellenpárja ugyanis a Momentum 5000-es szériából a 27M1N5200 lenne, melynek képességein és felszereltségén végigsuhanva hamar egyértelművé válik amire az alacsonyabb számozás is utal: tesztünk alanya inkább belépőszintnek tekinthető a magas képfrissítésre vágyó játékosoknak.
Jó időben, jó helyen
De ezt a megállapítást nem kell negatív értelemben venni, mert erre is szükség van. Főleg manapság, mikor az évek óta földkörüli pályán mozgó videokártya-árak miatt kevesebben kacsintgatnak a magas felbontások felé, és belépőszintű videokártyájuk mellett inkább maradnának alacsonyabban, de tükörsima képfrissítéssel. A 27M1N3200ZA éppen ezeknek a kívánalmaknak tesz eleget, FHD felbontáson, 165 Hz-es képfrissítéssel, annak rendje-módja szerint IPS-tech panelen, a feltétlenül szükségesnél nem több felszereltséggel.
A Philips idei Momentum-szériája a kissé hatszögletű, U-alakú talpra váltott, itt is ezt kapjuk; ez illeszkedik a szerszám nélkül könnyedén szerelhető oszlopra, mely egyetlen pattintással csúszik a monitor hátuljába. A talp mellé három oldalt kávamentes kijelző egyértelművé teszi, hogy itt nem csak holmi irodai eszközről van szó – mindezt anélkül, hogy túlságosan tolakodó lenne. Az oszlop különösen meggyőző, mert belépőszinten még mindig nem általános funkció a széleskörű állíthatóság, de nem úgy a 27M1N3200ZA-nál: a meglepően stabil szerelvényen, a magasság beállítása mellett billenteni, forgatni és fordítani is lehet a kijelzőt.
A kijelző hátoldalán jóformán csak a legszükségesebbeket találjuk, kettő darab HDMI (2.0) mellett egyetlen DisplayPort (1.2) és egy sztenderd, 3.5 mm-es jack audiokimenet kapott helyet. Hiába no, belépőszinten le kell mondanunk az USB szigetről és egyéb nyalánkságokról, ami tovább bonyolítaná és drágítaná az elektronikát. De ha már az elektronikánál tartunk, az állandó vesszőparipámként hangszóróknak jutott hely, melyek a várakozásoknak megfelelően teljesítenek: ha nem is tisztán és jobbára mélyhangok nélkül, de legalább hangosan szólnak. Kicsit boldogabbá tett a tény, hogy legalább az OSD-vel nem kell öt gombon szenvedni, a jóval intuitívabb joystickos irányítás jobb oldalt, szintén hátul bújik meg.
Kötelező körök
Maga az IPS panel 27”-es képátlón, 16:9 képarányon FHD felbontáson (1920×1080 pixel) terül el, és valamivel alacsonyabb erejű háttérvilágítást kapott, mint amit nagyobb testvéreinél megszoktunk. Névleges 250 nitje előtt lebarnulni nem fogunk, az MPRT funkciót pedig gyakorlatilag el is felejthetjük, mert az működési elvénél fogva még jobban leszedálja a háttérvilágítást. Érdekes módon fogyasztása valamiért még így is magasabb lett a kelleténél. Oké, nem abba a nagyjából 28 Wattba fogunk belegebedni, csak kicsit furcsa, hogy a nagyobb fényerejű és magasabb képfrissítésű 5200-as rokon mintegy harmadával kevesebb áramot eszik. Gyakorlati teljesítményben szerencsére nem marad el az elvárttól, a 4 ms válaszidőt csak a legélesebb szemű játékosok fogják kiszúrni, ők is valószínűleg csak 60Hz vagy annál alacsonyabb képfrissítésen. Nagyjából 120 Hz fölött viszont már jóformán megszűnik a csóvahúzás, bár az IPS panelekre jellemző ragyogást nem ússzuk meg, a tesztpéldányunk alsó szegmense enyhén világosabbnak tűnt.
De még ezekkel együtt is egy remek alsóbb kategóriás, mégis magas képfrissítésű monitornak örülhetünk, és ha nem elvárás az IPS, akkor a “VA” és “VS” jelű változatok VA panelt kaptak, és ebből adódóan olcsóbbak is, mint a Philips 27M1N3200ZA, áruháztól függően, nagyjából 90-100 ezer forintos ára. Mindenesetre talán nem azon a tizen-párezer forinton érdemes spórolni, mikor az ember hosszabb távra tervez kijelzőt venni. Ebben a kategóriában és árszinten akadnak konkurensei szép számmal, ettől függetlenül jó szívvel merjük ajánlani azoknak, akik nem terveznek a közeljövőben magasabb szintre váltani.
