Az Energy Sistem neve idehaza talán kevéssé ismert, ami talán nem is csoda, figyelembe véve, hogy jelen pillanatban kifejezetten „gamer” jelzővel ellátott termékpalettájuk összesen hat eszközből áll. Ebből négy ilyen-olyan fül- és fejhallgató (járt már nálunk belőlük ez is meg az is), kettő pedig rágcsáló – ez utóbbiak közül próbáltuk ki a komolyabb felszereltséggel büszkélkedő ESG M5 Triforce-t.
Első lépések
Az ESG M5 Triforce doboza már messziről hirdeti, hogy itt bizony mindenféle jóságra számíthatunk: a háromféle cserélhető oldallap, állítható súlyok ígérete roppant csábító. A kicsomagolás során gyakorlatilag kipotyognak az extra oldallapok a dobozból, abba egy-két matricán és a használati útmutatón kívül semmi egyéb nem jutott, hiába örültünk volna valaminek az extrák tárolására. Így a súlyok az egér aljába betekerve, kemény habszivacsukba mélyen belenyomva rejtőznek, az oldallapok pedig valahol az asztalon csellengnek.
Ha pedig már így szóba kerültek, az oldallapok 2+1, 4+1 és 2×5 gombos variációban pattinthatók a rágcsáló oldalára, jól kitapintható gombokkal és olyan rögzítési rendszerrel, ami garantáltan meg sem fog moccanni. A gombok a kelleténél egy fokkal talán keményebbek, és a 2×5-ös kiosztás leghátsó két kapcsolójának elérése kényelmetlen, gyakori használata szokás szerint ízületi ficammal, vagy görcsölő hüvelykujjal fenyeget. Ezen felül kattintható görgőt és alatta két, alapértelmezett esetben az érzékenységet állító, az oldallapiakhoz hasonlóan kemény gombot kapunk.
A harisnyázott kábel nem túl megengedő, hosszát tekintve mindössze 150 centiméter; az össztömege 110.5 gramm, ezt csökkenthetjük három lépésben, szivaccsal együtt összesen 6 grammal. Szubjektív, de ez pont az a határ, amit még pont nem találok túl nehéznek vagy túl könnyűnek. Ami viszont már kevésbé szubjektív, az a talp csúszóképessége, helyesebben szólva annak hiánya: nem véletlenül szoktak teflonból készült tappancsokat aggatni az egerekre. Az ESG M5 Triforce szinte tapadt az egérpadhoz, amit megszokni éppen meglehet, de semmiképp sem egy előnyös tulajdonság.
A szenzor a PixArt PMW3325-ös érzékelője, ami jellemzően az alacsonyabb árkategóriájú eszközök sajátja és a csúszófelülettől függően képes érdekességeket produkálni. A natív 5000 DPI szoftveresen 10000 DPI-re lett feltornázva, a nagyon heves és gyors mozdulatok lekövetésével akadnak problémái, ahogy a nagyon finom mozdulatok sem pixelpontosak, de átlagfelhasználásra (értsd: nem versenyszintű játékra) még így is tökéletesen megfelelő.
Árulkodó jelek
A gyártó honlapjáról kis keresgélés után letölthető szoftver diplomatikusan szólva is fapados, bár tény, hogy funkcióját betölti. Profilokat nem tudunk menteni, vagy menet közben váltani, a makrók felprogramozása kissé macerás, de nem megoldhatatlan. Ugyanitt szabhatjuk testre az érzékenységet, annak lépcsőit és az elmaradhatatlan fényjátékot is – használata egyértelmű, ám láttunk már jobbat, de a teljesség kedvéért hozzátéve, bizony rosszabbat is.
„Jótól lopni nem szégyen” – ez volt az első, ami eszembe jutott az ESG M5 Triforce láttán: a fiktív genom-szekvenálás után minden bizonnyal kiderülne, hogy a rágcsáló a Razer Naga és a Logitech G602 törvényen kívüli gyermeke. A tenyeres fogásnak kedvező magas háttal és cserélhető oldallappal a zöld, míg a hüvelykujj-támasszal a kék színekben pompázó ősre emlékeztet.
Ahhoz képest, hogy egér-fronton ez a gyártó első próbálkozása, kifejezetten kellemes meglepetés. Persze, meglátszik rajta, hogy nem csúcskategóriás: a jó szívvel közepes szenzoron és tapadós talpán nem segít a gazdaságos kiszerelésű szoftver, és a kapcsolóival sem vagyok elégedett. De az anyaghasználat és az összeszerelés minősége árkategóriájának megfelelő: nem csörög, nem lötyög, jó megfogni. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy alig pár ezerrel többért – igaz, cserélhető oldallapok nélkül – ténylegesen jó egeret is lehet kapni.
