Még pár hónapja jegyezte meg egy kollégám, hogy szerinte nem sok biztosabb üzlet van jelenleg a laptopok forgalmazásánál. Egyrészt a tömeges home office miatt még annak is égető szüksége lett egy gépre, akinek amúgy talán meg sem fordult a fejében egy ilyen hardver megvásárlása, másrészt az egyre nagyobb videokártya hiány miatt lassan a gamer laptopok váltak a legegyszerűbb, legbiztosabb és viccen kívül talán legolcsóbb megoldássá, ha valaki kimondottan játékra szánt hardvert szeretne beszerezni. Ugyan a kijelentés vitatható, azonban azt tényleg érdekes megfigyelni, miként változott a hardverpiac ezen ága: láthattunk valóban kiváló termékeket, láthattunk hirtelen és váratlan áremelkedéseket, és sajnos egy-két olyan modellt is, amelyek békeidőben érezhetően nem muzsikáltak olyan jól, de a fenti tényezőknek hála még azokat is sikerült elpasszolnia a gyártóknak.
Éppen emiatt lettem jómagam is kissé kritikusabb a friss laptopokkal, a sors pedig pont úgy hozta, hogy a tavalyi, megjelenésektől sűrű nyári időszakhoz hasonlóan ismét nagyjából egyszerre kaptam kézhez két elég komolynak ígérkező gépet: egy bivalyerős MSI gamer laptopot (erről majd egy kicsit később, egy másik cikkben) és egy középkategóriás, árát tekintve durván 300 000 körül mozgó Dell modellt.
A Dell G15 5510-es szériája több különböző variációban kapható, hozzám végül a GTX 1650 videokártyával, 8 GB DDR4 memóriával, 10. generációs Intel i5-10200H processzorral és 256 GB-os SSD-vel szerelt változat jutott el. Külsejét tekintve kimondottan elegáns, 375,2x272,1x23,3 mm-es méretekkel, 15.6” átmérőjű 120 Hz-es kijelzővel, mindez pedig súlyra összesen alig 2,4 kg-ot nyom. Bal oldalán mindössze az Ethernet port és az audio jack kapott helyet, jobbra két USB 2.0-ás port figyel, a hátulján pedig a töltő csatlakozója, a HDMI port és egy USB 3.2-es csatlakozó található, míg optikai meghajtó nincs. A billentyűzet magyar kiosztású, állítható háttérvilágítással, a HD RGB kamera pedig a megszokott módon a kijelző tetejére került.
Nagy helyigények
Bekapcsolását követően, ahogy elkezdtem feltelepítgetni a megszokott programokat, benchmarkhoz használt játékokat, az első jelentősebb dolog, amivel szembesültem, az az, hogy a 256 GB-os SSD gamer célokra mennyire szűkös már. A mellékelt Windows 10 Home és Office 365-próbaverzió, valamint a Dell által előre telepített programok után (regisztrált McAfee antivírus, mobilszinkronizáció, My Dell vezérlőközpont) ebből eleve csak 170 GB áll a felhasználó rendelkezésére, de mire feltelepítettem a játékokat (Need for Speed Most Wanted Remastered, Days Gone, Ashes of the Singularity, illetve egy adag kisebb, régi cím), bizony egy új AAA kategóriás megjelenés vagy egy Warzone nem igazán fért volna fel rá.
Az SSD sebességével szokás szerint elégedett voltam, a beépített hangszórók és mikrofonok tették a dolgukat (természetesen egy headset vagy külső hangszóró ajánlott a jobb hatáshoz), a 120 Hz-es kijelző pedig mind játékkal, mind videózással kifejezetten szép látványt biztosított. Az üzemidőt egy 3 cellás 56Whr-ás akkumulátor biztosítja, mely ugyan a jelzés szerint bő 6 órát bír intenzív használat mellett, azért a benchmarkok futtatása, illetve munka 15+ megnyitott böngészőablakkal, Skype-al és Slack-kel ezt lehúzta bő három óra köré. A hűtés elegánsan halk, mindössze a Days Gone maximumra húzott tesztelését követően pörgött fel egy kicsit, de akkor is csak alig pár percre, és a hangereje egyáltalán nem tűnt zavarónak, akár egy irodában vagy tanteremben is teljesen tolerálható (főleg, hogy ott jó eséllyel nem játékra kerül sor). Emellett pedig szinte mindegy volt, milyen programot futtattam és milyen munkát végeztem a gépen, sem felpörgésre, sem érezhető melegedésre nem került sor.
Csendben teszi a dolgát
A játékokat tekintve az Ashes of the Singularitynél még kicsit túlbecsültem a konfiguráció erejét, Extreme-re húzva a benchmark bizony csak 20 fps körüli értékeket dobott. A Most Wanted Remastered a gyári maximum mellett már tartotta a ~40-50 fps-t, a Days Gone pedig alacsony beállítások mellett szintén 40-50 fps-t produkált, míg legmagasabb beállítások mellett 20 fps körül mozgott, amely tekintve az 1650-es kártya korát, még mindig nem egy rossz eredmény. A tesztelés során furcsaság egyedül a kamera képével kapcsolatban tűnt fel, mely bárhogy is próbáltam, valahogy egy furcsa, hideg, kékes árnyalatot adott a képnek.
Ettől eltekintve a Dell G15 összességében kimondottan jó választásnak tűnik. Ugyan egyes döntéseket nem értek (USB 2.0-ák, a laptop oldalainak kihasználatlansága a csatlakozók tekintetében), a GTX 1650-től nagy csodát már nem érdemes várni az újabb játékok esetében, a 256 GB-os változat helyett pedig, ha egy mód van rá, érdemesebb az 512-es mellett dönteni, ár-érték arányban azért láthattunk lényegesen rosszabb kombinációkat is. Mind munka, mind játék szempontjából elégedett voltam vele.
