Ha gamer laptopról esik szó, akkor az embernek általában egy drabális, extrém formatervvel bíró, feltűnési viszketegségben szenvedő, csili-vili gép jut eszébe. Szerencsére ez az általánosítás nem minden esetben állja meg a helyét. Tesztünk alanya, az Asus ROG Zephyrus M16 nem hivalkodik képességeivel, csak az avatott szem számára egyértelmű, hogy itt nem egy hétköznapi gépről van szó.
Ránézésre semmi különös
A gép tetejét átlósan, nagyjából felében lyukacsos textúra díszíti, mely alatt a fém helyenként szivárványosan veri vissza a fényt, míg a ROG logó az egyik sarokban elhelyezve lapít diszkréten. A borítás műanyag, enyhén gumírozott tapintású, karcoknak ellenálló és masszív, egyedül a billentyűzet közepe süllyed be könnyedén. Formavilága a lekerekített sarkokkal és élekkel is csupán átlagosnak mondható, amit személy szerint abszolúte nem bánok. A keskeny kávának hála a kijelző hasznos felületének aránya igen magas.
Az RGB háttérvilágítású billentyűzet még csak gyanús, végül a belbecsről árulkodó matricák buktatják le egyértelműen az M16-ot. A billentyűzet lespórolja a numerikus részt, cserébe viszont relatíve szellős, a tapipad a csuklótámasz kellős közepén terül el, annyi helyet kihasználva, amennyit csak lehet. Felteszem, hogy a többujjas gesztusok kényelmes használata miatt lett ekkora, de az én egyéni ízlésemnek kicsit nagyobbra sikerült a kelleténél, gépelésnél eleinte rendszeresen belenyúltam, de meg szokható a helyes tartás. Emellett nem csörög, nem zörög, nem lötyög, remek érinteni és dolgozni vele.
A lerövidített alsó sor jobb oldalára bezsúfolt iránygombokat szokni kell, és esetleg a teljesen magyar billentyűzet érdekében egysorosra szabott sorváltó (Enter) lehet még hátrányos szempont. Ettől eltekintve a beviteli eszközökkel nem volt semmi problémám, a lenyomásról megfelelő visszajelzést kapunk, érzésre minden a helyén van, az alacsony profilhoz kellett csak adaptálódni. Külön dedikált gombot kapott a hangerőszabályzás, a mikrofon némítása és az Armoury Crate, melyben rendszerinformációkat és -beállításokat, erőforrás-figyelőt és egy sor egyéb hasznos funkciót érhetünk el.
Elő a farbával
Csatlakozási lehetőségek terén mindennel fel leszünk szerelve, amire egy modern laptopnak szüksége lehet. Bal oldalt a tápellátás csatlakozója alatt sorjázik egy HDMI (2.0), egy RJ45 (Ethernet), egy USB 3.2 (Type-A, Gen 2), egy Thunderbolt 4, és még egy USB 3.2 (Type-C, Gen 2), végül pedig egy sztenderd, 3.5 mm audio Jack. Jobb kéz felől már csak a kensington zár, egy MicroSD (4.0) és egy további USB 3.2 (Type-A, Gen 1) kivágása látszik.
A kijelzőt az AU Optronics biztosította (B160QAN02.Q) és egy szinte hiba nélküli IPS panelt kaptunk, remek színhűséggel, kontraszttal, egyenletes háttérvilágítással, szinte nulla ragyogással vagy beszivárgással. Ha pedig képfrissítésről van szó, akkor 100 Hz fölött már minden jónak számít, így a maga 160 Hz-es csúcseredményével a Zephyrus M16-nak sincs oka panaszra. Ráadásul A 2560×1600 felbontással és egyre divatosabb 16:10 képaránnyal, 16" képátlóval rendelkező kijelző meghajtása sem okoz problémát.
A házban egy Intel i9-11900H CPU és egy RTX 3070 GPU lapul, amire ezen a felbontáson gyakorlatilag bármilyen feladatot rá lehet dobni anélkül, hogy különösebb problémát okozna neki. Emellett további 32 GB, 3200 MHz-en ketyegő DDR4 RAM lapul, ami aztán bőségesen elég mindenre. Kicsit szomorúak vagyunk, hogy ennek fele az alaplapra forrasztott, így legföljebb 48 GB-ig bővíthető (na, nem mintha nem lenne elég), de meghibásodása esetén a csere kifejezetten macerás. Hasonló a helyzet a tárhellyel is. A tesztpéldányban 2 TB tárhelyű NVMe SSD volt, mely mind a CrystalDiskMark és az ATTO tesztjein nagyjából 5 GB/s írási és 6.5 GB/s olvasási sebességet hozott.
A teszt kedvéért a többi részegységet is alaposan meg kellett izzasztanunk, erre a 3DMark (Port Royal és Time Spy), és Unigine (Superposition), illetve a Prime95 szolgáltak. Így többszöri nekifutás utáni átlaggal az alábbi eredményekre jutottunk (FHD/QHD):
- Port Royal: 5844/5826
- Time Spy: 9720/9665
- Superposition(extreme): 5946/-
A száraz pontszámok önmagukban alig mondanak valamit, így ránéztünk pár játékra is, szigorúan tápellátásra kötve a gépet. Így az alábbi eredményeket kaptuk, a lehető legmagasabb beállításokon, RTX-funkciók nélkül, többszöri futtatás átlagai után (FHD/QHD):
- Cyberpunk 2077: 55/44 fps
- Grand Theft Auto: 84/50 fps
- Shadow of the Tomb Raider: 94/78fps
Az eredmények alapján elmondható, hogy a Zephyrus M16 jól teljesített, bár a kijelző teljesítményét maximálisan csak kompromisszumok, vagy “tényleges” esport játékok során fogjuk kihasználni.
Hideg fejjel, nagy hangon, egy darabig
A hűtés csillagos ötösre vizsgázott, a kialakítás nüanszai itt nyertek igazán értelmet. A hideg levegőt egyrészt a billentyűzet felső szegmensén és a fenéklemezen szívja be a rendszer, így sem a kezünk, sem az ölünk számára nem lesz túl forró még teljes terhelésen sem. Persze nem feltétlen ajánlanám az utóbbit a légáramlás útjának esetleges eltakarása végett sem, de nem fog beleégni a combunkba. A forró levegő két oldalt, illetve elsősorban a kijelző felé távozik, az igazán forró részek, azaz a fölső szellőzők peremei pedig semmivel sem érintkeznek, a kijelző zsanérmegoldása ugyanis eltartja azt az asztallaptól. Egyetlen kérdéses pont csupán az, hogy a képernyő alját érő forró levegő hosszú távon milyen hatással lehet a panelre.
Mindenesetre a hűtőrendszer a részegységeket 100%-ra terhelő stresszteszt alatt stabilan 75 C° körül tartotta a GPU és 85 C°-on a CPU hőmérsékletét is. A kombinált, mindkét elemet 100%-ra terhelő próba során viszont már elkezdett visszaszabályozni a CPU, mikor elérte a 95 C°-ot. Persze hozzátennénk, hogy valós helyzetben ilyen extrém körülmények aligha fordulhatnak elő. Mindeközben a hűtőrendszer felpörgött és már kellemetlenül hangossá vált, szerencsére ezt a játéktesztek során nem produkálta ilyen mértékben, bár halknak ott sem neveznénk.
A hat hangszóróval ellátott hangrendszer is mindent megtett az elnyomás érdekében, egy laptophoz képest meglepően tisztán és jól szólt, bár a mélyhangok, mint oly sok esetben, itt is lehetnének erőteljesebbek. A beépített mikrofon relatíve tisztán adta vissza a hangot, és a HD webkamera is teszi a dolgát, de különösebben egyiket sem nevezném kiemelkedőnek, minden beállítási lehetőség ellenére sem.
Az üzemidő tekintetében folyamatos wifikapcsolaton történő videólejátszás mellett, közepes fényerőn és csendes alapbeállításokon cirka 6 és fél órára rúgott, ami kategóriájában egyáltalán nem rossz eredmény. Bár ebből talán már sejthető, hogy miért is teszteltük a gépet szigorúan hálózati erőforrásra kötve: ugyanilyen körülmények és teljesítményt előtérbe helyező beállítások mellett az akkumulátor mindössze egyetlen órát bírt. Még szerencse, hogy a feltöltéséhez alig kell két óra, melyből az első fél órát gyorstöltésen végzi.
Egy a bibi
Végeredményben elmondható, hogy a Zephyrus M16 egy remek laptop, jó teljesítménnyel, kiváló kijelzővel és egész jó hangrendszerrel. Fájó szívvel juttatjuk vissza az Asus hazai képviseletének. Szubjektív szempontok terén a dizájn különösen tetszett, még ha szinte egy az egyben a tavalyi Zephyrus M15 formavilágával is egyezik.
Jelen pillanatban azonban a nálunk járt példánynál gyengébb felszereltségű modell (i7-11800H. RTX 3060 GPU, 16 GB RAM és 1 TB tárhely) is cirka 730 ezer forintról indul, ami borzasztóan magas ár. A tesztelt felszereltséggel idehaza 800 ezer forint környékén forgalmazzák tesztpéldányunkat, ami meglehetősen borsos összeg még a kapott minőség mellett is.
