Gamer girls - Fakanál helyett kontrollerrel, 1. rész

Nem olyan rég, talán egy hete szegezte nekem valaki a kérdést: miért lesz egy csajból gamer? Legtöbbünk válasza valószínűleg az lenne: „véletlenül”. De komolyan! Az én történetem is így kezdődött.

Egy messzi-messzi galaxisban…

Még általános iskolába jártam, ha emlékezetem nem csal, a második osztályt tapostam akkoriban. Édesanyámmal átugrottunk egy kolléganőjéhez, akinek volt két gyereke. A fiú jóval idősebb volt nálam, de a lánnyal, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, csupán egyetlen év választott el minket az ő javára. Akkor és ott, náluk ismerkedtem meg a videojátékok világával. Azelőtt ha másokkal akartam játszani, akkor a kertben fogócskáztunk, bújócskáztunk vagy a szobában társasoztunk, ezért aztán nagy változást jelentett a számomra, amikor leültetett a tévé elé és nekiálltunk Tekkenezni a már megszokott Monopoly vagy „Ki nevet a végén?” helyett. Meghatározó élménnyé vált a számomra az a nap, hiszen akkor fogtam először kontrollert a kezembe és egyből éreztem, hogy ezt nekem találták ki.

Addig nyúztam az otthoniak fülét, amíg karácsonyra megkaptam az első, saját játékkonzolomat, ami egy eredeti PlayStation volt. Büszke voltam magamra, amiért teljesen egyedül szereltem össze, pedig nem volt nagy ördöngösség, ám gyerekfejjel komoly teljesítménynek tartottam.

Aztán ahogy teltek az évek, valahogy magam mögött hagytam ezt az életformát, egyre kevesebbet játszottam, pár havonta néhány órácska erejéig ültem le ismét a tévé elé, meg olykor pasziánszoztam anyám számítógépén. 2009-ben már komolyabban érdekelni kezdett az ipar és mindenféle ezzel kapcsolatos dolog, kezdve a magazinokkal és rendezvényekkel. Még ugyanebben az évben jártam először az akkor még Budapest Game Show néven futó játékkiállításon, amit sokan a PlayIT elődjeként ismerhettek. Teljesen lenyűgözött a hatalmas, fényes világ, amibe belecsöppentem. Tisztára olyan volt ott lenni, mintha valami amerikai film forgatásán vennék részt, amelyben én játszom a főhősnő szerepét.

Lényegében azért mondom el mindezt nektek, hogy lássátok milyen hosszú volt az út, hogy idáig eljussak, de egy cseppet sem bánom. Ha megtehetném, ismét végigjárnám az ösvényt. Na de térjünk a tárgyra!

Srácok, mint tudjátok, a különféle gamer eseményeken szembesül az ember igazán azzal, mennyire kevesen vagyunk mi, lány gamerek. Amikor pár éve egy hazai rendezvényen cikáztam a sorok között, szinte csak fiúkat láttam meg hoszteszeket, akik bájosan mosolyogtak mindenkire, aki elsétált mellettük, ám többségük semmit sem tudott azokról a kiállított játékokról, amik mellett egész nap álltak és bájologtak. Amerikában sokkal elterjedtebb a hölgyek körében ez a szórakozási forma, mint kis hazánkban: egy felmérés szerint a tengerentúli játékosok közel 50 százaléka nőnemű, és nem egy olyan gamer-girl akad köztük, aki képviseli a gyengébbik nemet az ipar rendezvényein. Hadd emeljek ki két hölgyet!

Vörösek mindenek felett

Az első kiemelkedő példa Andrea Rene, aki hivatásának tekinti a „kocka” életformát. Állandó online jelenlétének és bennfentes kapcsolatainak köszönhetően első kézből értesül a legfrissebb hírekről, amiket rendszeresen megoszt a nagyérdeművel. Jelenleg a Machinimának dolgozik, mint játékipari szakreferens és vendég műsorvezető. Mindezek előtt a Mahalónál és a Clevver Gamesnél teljesített szolgálatot, valamint tavaly feltűnt a Comic-Con színpadán, ahol szintúgy műsorvezetői státuszt töltött be. Kedvenc játékai többek között a Mass Effect 2, a GTA Vice City, a Bordelands, a BioShock, a Dune és a Portal 2.

Egy másik meghatározó személyiség Felicia Day, akit több alkalommal is láthattatok már vagy találkozhattatok a hangjával. Az amerikai származású színész-írónő olyannyira él-hal a játékokért, hogy nem egyszer szerepet vállalt az elkészítésük folyamatában. Hangját olyan karaktereknek kölcsönözte, mint Veronica Santangelo a Fallout: New Vegasból és a Guild Wars 2-ben őt tisztelhetjük Zojja személyében.

2007-ben alkotta meg a The Guild néven ismert sitcom stílusú websorozatát, ami egy fantasy MMORPG játékot játszó közösség életét mutatja be. A sorozat óriási siker lett, olyannyira, hogy az első évad leforgatása után a Microsoft támogatásával megjelent a második szezon is, amelyet már az Xbox Live-ról is el lehetett érni. Pár éve Felicia visszaköltöztette a sorozatot az internetre, mivel nem tetszett neki, hogy a vállat totális kontrolt akart szerezni a The Guild felett, aminek következtében megfosztották volna a színésznőt minden tulajdonjogától. Persze ezt Miss Day nem hagyta, ezért az ötödik évadot követően a sorozat a YouTube-ra vándorolt, ahol minden egyes rész ingyenesen elérhetővé vált.

Felicia régóta imádja a BioWare játékait; elmondása szerint a Dragon Age különösen magával ragadta őt, és éppen ennek okán belevetette magát egy újabb interneten futó sorozat megvalósításába, amely a Dragon Age: Redemption címen ismert. Felicia több mint három hónapon keresztül csakis a szerepre való felkészülésnek élt, kitanulta a kétkezes fegyverek forgatásának technikáját, és töviről hegyire áttanulmányozta a BioWare alkotta hatalmas univerzumot, míg végül kívül-belül megismerte azt. A sorozat központjában egy elf áll, aki Qun tanításai szerint él, és hányattatott sorsú szolgából bérgyilkossá avanzsál. A sorozat szorosan összekapcsolódik a Dragon Age egyik kampány DLC-jével, a Mark of the Assassinnal, ahol a Feliciáról mintázott Tallis hősünk segítségét kéri, majd együtt kalandoznak Orlais mesés vidékein. Miss Day nemcsak hangját és arcát kölcsönözte a karakternek, de a motion capture technológiának köszönhetően Tallis minden egyes mozdulatában rá hasonlít.

Ezzel vége az első résznek, a folytatást jövő hét vasárnap olvashatjátok. Előzetesként annyit elárulok, hogy az elkövetkezőkben sokkal komolyabb hangvételelt megütve beszélünk a témáról. Stay tuned!