Futaki Attilával legutóbb az első magyar rendezésű Budapest Comic Conon találkozhattatok. A PC Guru Jack Gleeson, Christopher Lambert és Mira Edafedd után érte utol őt. Az elismert képzőművész és képregényrajzoló múltjáról, magyarországi piacról és jövőbeli munkáiról beszélt nekünk.
PC Guru Online: Biztos sokan megkérdezik, mégis hadd tegyem fel a kérdést, hogy hol találkoztál először képregényekkel és mikor kezdtél te magad is alkotni.
Futaki Attila: Először gyerekként találkoztam képregényekkel. A szüleim vettek nekem az itthoni Semic kiadásokból, de nem nyűgöztek le túlzottan. Sokáig a filmek jobban lekötöttek. Majd nővérem hazalátogatott Olaszországból az akkori barátjával, és nála láttam egy Pókembert, amit ugyan nem értettem, de vizuálisan nagyon izgalmasnak találtam. Akkor változott meg bennem valami, és lettem a műfaj szerelmese.
(Futaki Attila. A kép forrása: Prae)
PGO: A Képzőművészeti Egyetemen jó szemmel nézték a populáris kultúra iránti fogékonyságodat? Találkoztál hasonló ízlésű, érdeklődésű emberekkel?
FA: A Képzőművészeti Egyetem egy remek hely, tele tehetséges emberekkel. A tanárok részéről az elismerés a műfaj felé mindenképpen megvan, hiszen sok időt és kvalitást igényel, ha valaki jól szeretné csinálni. Diákok részéről is van érdeklődés. Érdemes megnézni Várai Artúr vagy Elekes Áron munkásságát. De ebből az intézményből került ki Cserkuti Dávid és Haragos Péter is.
PGO: Korábban azt nyilatkoztad, hogy filmrajongó vagy. Hollywoodban mostanában rendkívül népszerűek a képregényadaptációk. Szerinted a magyar alkotásokból is érdemes volna egészestés mozit készíteni?
FA: Máshonnan közelíteném meg a kérdést. Szerintem hasznos lenne, ha a két műfaj jobban összeolvadna. Gondolok itt arra, hogy képregényt készíteni még el nem készült film forgatókönyvekből. Mondanék egy példát. A tavalyi magyar filmes felhozatalból a kedvencem a Külön falka volt. Ugyan a film elkészült, szerencsére, de egy ilyen történet rajzolt oldalakon is remekül tudna működni.
(A kivarrt című képregény. A kép forrása: Stay Happening)
PGO: Gábor Bence tavaly készített egy doksit a hazai képregénykultúra múltjáról és jelenéről. A film sok tehetséges szerzőt mutatott be, ugyanakkor a megszólalók végső következtetése az lett, hogy a szűkös felvevőpiac miatt kevés magyar nyelven kiadott képregény él meg új kiadást, esetleg több évfolyamot. Te hogy látod a helyzetet, hogyan lehetne javítani a magyarországi piac helyzetét?
FA: A piac valóban rettentően kicsi, és a képregény ezen belül is egy rétegműfaj. Én azt látom jelenleg itthon, hogy az olvasók nem képregényt vesznek, hanem témát. Az hazai képregényolvasók pár ezren vannak. Bármennyire is fontos az ő jelenlétük, de kevesen vannak ahhoz, hogy a műfaj önfenntartóvá tudjon válni. Ezért kell olyan témákat találni, ami túlmutat ezen a körön, és eladható egy szélesebb közönségnek is. A másik lehetőség, hogy olyan képregényt kell csinálni, ami nemzetközileg érdekes lehet.
PGO: Nemrég jelent meg harmadik hazai képregényed, a 10 – A Puskás. Mi fogott meg a leghíresebb magyar, minden idők talán legjobb focistája személyiségében?
FA: Leginkább a történelmi időszak, amiben úgy érzem, még számtalan elmondatlan történet van.
PGO: Végül, kérlek, mesélj arról, hogy min dolgozol most!
FA: Jelenleg egy francia noir képregényen dolgozom, ami a három év alatt elég terjedelmesre duzzadt a kezünk alatt. Óriási munka van mögötte, de úgy érzem, közeledve a végéhez, hogy egy nagyon izgalmas dolog van kibontakozóban. A másik pedig Petőfi Az apostoljának képregényes adaptációja. Rettentően inspirál, hogy témákon dolgozhatok, amik történetben és vizualitásban is közel állnak hozzám.
PGO: Köszönöm az interjút!
