Nemrég derült égből villámcsapásként újra megjelent PC-re a Freedom Fighters. Először még „csak” az ESRB és a PEGI oldalán tűnt fel a játék korhatár-besorolása, hogy aztán pár órára rá az IO Interactive hivatalosan is bejelentse, újra kiadják 2003-as klasszikusukat. A Freedom Fighters ennek megfelelően már elérhető a Steam, a GOG és az Epic Store kínálatában, és bár azt fontos leszögezni, hogy nem egy felújított verziót kaptunk, hanem a 2003-as eredetit, ez egyáltalán nem baj, hiszen az IO Interactive klasszikusa a mai napig roppant szórakoztató tud lenni. Lássuk is, miért!
Dániából szeretettel
A Freedom Fighters mögött álló IO Interactive csapatát még 1997-ben alapították, Koppenhágában, első alkotásuk, a csöndes gyilkosságokra és lopakodásra fókuszáló Hitman: Codename 47 pedig alaposan megosztotta a kritikusokat, akik úgy érezték, hogy a koncepcióban bőven van potenciál, csak épp a játék hibái elnyomják azt. A fejlesztők pedig be is bizonyították, mennyi igazság lapult ebben a meglátásban, a 2002-es Hitman 2 ugyanis javította elődje szinte összes gyermekbetegségét, és így a mai napig az egyik legkedveltebb és legjobban értékelt tagja a Hitman-szériának.
A Hitman 2 sikerei után az IO Interactive figyelme azonban másfelé fordult, és a Hitman 3 elkészítése helyett belevágtak egy új IP fejlesztésébe Freedom: The Battle for Liberty Island címen. Ez a játék eredetileg egy körökre osztott stratégia lett volna, aminek valós időben is nekiugorhatunk, ha épp ahhoz van kedvünk, azonban a fejlesztés során egyre inkább a folyamatos akció felé tolódott a projekt, ami végül nevet is váltott, és 2003-ban, Freedom Fightersként debütált. A többi pedig, ahogy a népszerű mondás tartja, már történelem.
Hidegháború melegen tálalva
A Freedom Fighters története egy alternatív világba kalauzol el minket, ahol az USA helyett a Szovjetunió vetett véget a második világháborúnak azzal, hogy atomot dobott Berlinre. A szovjetek innentől kezdve gyakorlatilag végig (a hidegháborúban is) lépéselőnyben vannak Amerikával szemben, egyik ország a másik után csatlakozik hozzájuk, míg végül 2003-ban úgy döntenek, ideje lezárni ezt az egész konfliktust és megszállni az USA-t.
A Freedom Fighters főszereplői Chris és Troy Stone, akik egyszerű vízvezeték-szerelőként próbálnak boldogulni New Yorkban, mikor a szovjetek lerohanják a várost. A fivérek rövid úton menekülni kényszerülnek az ellenséges csapatok elől, mikor azonban Troyt elkapják, Chrisnek nincs más választása, vissza kell vágnia az oroszoknak, ha meg akarja menteni a bátyját. Ezzel pedig szárba is szökken a New York-i ellenállás, melynek tagjai, bár csak átlagos polgárok, egy pillanatig sem félnek szembeszállni a szabadságukat veszélyeztető szovjetekkel.
Egységben az erő
Mint az valószínűleg már a fenti történetből is érződik, a Freedom Fighters kampánya New York felszabadításáról szól, miközben főhősünk, Chris is egyre jobban beletanul a szabadságharcos mesterségbe. Azonban legyen akármilyen bátor vagy elszánt az egykori vízvezeték-szerelő, egymagában esélye sem lenne a szovjet hadsereg ellen. Épp ezért lehet hasznos, hogy egyáltalán nincs egyedül: a kampány során különböző feladatok teljesítésével növelhetjük karizmánkat, amit aztán arra használhatunk, hogy gerillákat vagy sebesült szovjeteket állítsunk a saját oldalunkra.
Kezdetben még csak egy vagy két bajtársat szerezhetünk magunk mellé, azonban ahogy halad előre a sztori, úgy nő karizmánk és követőink tábora, míg végül már akár egy tizenkét fős rohamosztagnak is parancsolhatunk. Embereinket egyszerű utasításokkal (kövess, támadj, állj stb.) dirigálhatjuk körbe a pályán, erre azonban nem is feltétlen van szükség, ugyanis a remek mesterséges intelligenciájuknak hála egyedül is megállják a helyüket.
Persze mai szemmel nézve azért már látszik, hogy az MI nincs mindig a helyzet magaslatán, de azért az, ahogy embereink fedezéket keresnek vagy módszeresen megtisztítanak egy-egy szovjetektől nyüzsgő szobát, még mindig remekül néz ki. Sajnos ugyanez már nem mondható el az ellenfeleinkről, a megszálló katonák ugyanis meglehetősen bután viselkednek, taktikájuk pedig kimerül annyiban, hogy fedezékbe szaladnak és meghalnak.
Épp ezért annak idején sok kritikus a Freedom Fighters egyik legkomolyabb gyengeségének az ellenfelek intelligenciáját (illetve annak hiányát) hozta fel, de akadtak itt más negatívumok is. A játék maga például hiába volt nagyon hangulatos, a sztori meglehetősen egyszerűre és kiszámíthatóra sikeredett, ráadásul hamar véget is ért, ezt pedig csak tovább súlyosbította a tény, hogy a Freedom Fighters újrajátszhatóság szempontjából sem a legerősebb cím.
Második rész? No comment!
A Freedom Fighters azonban a fenti (annyira nem is zavaró) negatívumok ellenére is egy nagyszerű játék lett (remek zenével, amit az azóta is népszerű Jesper Kyd mellett a Magyar Rádió Énekkarának köszönhetünk), amit a kritikusok és a játékosok egyaránt felismertek. A sajtó javarészt dicsérte az IO Interactive alkotását, ami a pénztáraknál is jól teljesített, így senkit sem lepett meg, mikor a fejlesztők 2004 áprilisában bejelentették, hogy már készül a folytatás, amit ezúttal az EA helyett már az Eidos fog kiadni.
Mindebből azonban végül nem lett semmi: az IO Interactive először elkészített két újabb Hitman-játékot a Contracts és a Blood Money képében, utána pedig egy új IP-vel jelentkezett, mely a Kane & Lynch: Dead Men volt, miközben a Freedom Fighters 2-ről semmi hír nem érkezett. A Kane & Lynch 2: Dog Days rendezője, Karsten Lund, például a klasszikus no comment visszavágással válaszolt, mikor egy esetleges új Freedom Fightersről kérdezték, és bár a stúdió később azt nyilatkozta, hogy szívesen készítenének egy második részt, ebből a mai napig nem lett semmi.
Minimális remény azonban még így is maradt arra, hogy valamikor elkészülhet a Freedom Fighters 2: az IP jogai ugyanis az IO Interactive-nál maradtak, miután az 2017-ben függetlenedett a Square Enixtől, és a stúdió vezérigazgatója, Hakan Abrak egy interjú során elmondta, hogy nagyon piszkálja a fantáziájukat a játék világa. Ezek után pedig ki tudja, lehet, a Freedom Fighters újra megjelentetése pont a Freedom Fighters 2 érkezését vetíti előre? Mi örülnénk neki, annyi biztos.
