Egy, az Afrikai Forradalmi Csoport által támogatott felkelés robban ki Elefántcsontparton. A kormányerőket és az azokat támogató európai csapatokat készületlenül éri a támadás, így a rosszfiúk egy hatalmas arzenált, és ami még rosszabb, jelentős mennyiségű radioaktív hulladékot zsákmányolnak, melyből „piszkos bombát” fabrikálva az öreg kontinens békéjét is fenyegethetik. Ez a lehetőség összefogásra készteti a nemzetközi erőket, - leggyorsabban a franciák reagálnak, Dzsibutiból átvezénylik az idegenlégió legendás 13. féldandárját (ajánlott irodalom: Susan Travers: Bátraké a holnap). Az akció vezetője a 26 éves párizsi születésű Claude Boulet, akinek legrosszabb rémálmai válnak valóra...

A fenti sztorival indít a Code of Honor: The French Foreign Legion. A belső nézetű taktikai akciójátékot a realizmus nevében hívják életre, így az ígéretek szerint minden a valóság hű mása lesz: a műholdfelvételek alapján újraalkotott pályáktól a saját nyelvükön beszélő bennszülött NPC-ken át az autentikus egyenruhákig, felszerelésig (közte az Aerospatiale Puma és Gazelle helikopterek, vagy az AMX 10RC és VAB szárazföldi harcjárművek) és arzenálig. Utóbbiból pár jószág: FAMAS támadókarabély, FRF2 mesterlövészfegyver, LRAC rakétavető, HK UPS pisztoly, vagy olyan klasszikus darabok, mint az AK-47, az MP5, a PSG 1, az RPG 7, illetve a SPAS puska. A szólista kampánysort véresnek, gyorsnak, akcióközpontúnak reklámozzák az urak, és bár a képek nekem picit „budget-szagúak”, meglátjuk, mi sül ki belőle...