Molyneux mindenféle felvezetés nélkül szó szerint a színpadon terem — az egyik pillanatban még senki sincs ott, aztán hirtelen csak azt halljuk, hogy a torkát köszörüli, köszön, eljátssza, hogy szégyenlős a kamerák előtt, és belekezd. A későbbi meglepetést alaposan aláássa az, hogy rögtön a Fable II újdonságaival nyit: a Lionhead és a Microsoft legújabb ötlete, hogy fejezetekre bontják a játékot, és külön-külön letölthetővé teszik az egyes részeket — az első, cigánytáboros epizódot például ingyen lehet majd megszerezni. Ha valakinek megtetszik a világ, az (Molyneux szavaival élve) kifizet pár pontot, és anélkül folytathatja játékot, hogy kilépne a programból. Aztán ahogy sejteni lehetett, jön a nagy bejelentés: bizony, a nagy forradalmárok és politikusok a Fable harmadik részét vezették fel — az emberek tapsolnak, de szerintem nem felhőtlen az öröm. Valószínűleg nem voltam egyedül a teremben azzal a véleményemmel, hogy bár kétségkívül örömteli, hogy jön az új Fable, de azért igazán jó lenne már valami friss, valami más, nem pedig az Y játék X. része. Sebaj, azért Molyneux-t sosem kellett félteni, ha az emberek felcsigázásáról volt szó.

Kezdésnek rögtön elmondja, hogy a harmadik rész egyik felében forradalmárok, a maradék részben pedig uralkodók leszünk. A játék elején az lesz a feladatunk, hogy megdöntsük az aktuális zsarnokot, aki szegénységbe taszítja az átlagembert, és nem tesz semmit az Albiont átszövő bűnözés ellen, aztán ahogy ez sikerült, máris kezdhetünk azon dolgozni, hogyan oldjuk meg azokat a problémákat, amiket eddig nem láthattunk (például hogy azért van éhínség, mert másra kell a pénz — persze innentől már rajtunk áll, hogy legatyásodunk-e csak azért, hogy a pórnép jóllakhasson). Persze nem is feltétlenül az éhínség leküzdése lesz uralkodásunk legnehezebb része, hanem az, amikor a harcostársaink bejelentkeznek a jutalomért: azt ugyanis senki sem gondolhatja, hogy a történet elején majd csak úgy mellénk szegődnek az emberek, és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül segítenek — nem, szinte mindenkinek meg kell ígérnünk valamit, amiben majd segíteni tudunk, ha trónra kerülünk. Konkrét példát nem hallottunk, de elég csak elolvasni, hogy mi kerül napvilágra a napi politikában, és máris sejtjük, miféle szívességekről lesz itt szó.

A másik nagy újítás az érintések rendszere: a második részben még poén volt a csirketánc meg a többi ökörség, de egy király csak nem állhat neki moonwalkolni a város főterén. Ennek helyettesítésére vezetik be azt, hogy immár hozzá is érhetünk a velünk kapcsolatba kerülő NPC-khez: ha akarunk, kezet fogunk, ha akarunk, ölelkezünk, ha akarunk... na de vissza a játékhoz. Az érintés másik vetülete, hogy a Fable 3-ban az égő házból nem úgy mentjük majd ki az embereket, hogy odamegyünk, nyomunk egy A-t, és kész, hanem odamegyünk és a szó szoros értelmében a csuklóját fogva kirángatjuk a lángok közül.

Döntések és érintések: egyelőre tehát ezt tudtuk meg a készülő folytatásról, no meg azt, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Vége, ennyi, mehet mindenki a dolgára — tudom, hogy szinte mindenki jobban örült volna egy PC-s Fable kettőnek, de ez a bejelentés egyelőre maradt. Persze olyan is akad, aki szerint egyáltalán nem baj, hogy nem kapjuk meg Molyneux szerepjátékát. Majd talán a harmadik részt...