Egyetlen dolog van, ami a zombiapokalipszisnél is jobban megállítja bennem az ütőt, ez pedig nem más, mint egy modern háború gondolata. Egy olyan létközösségben élünk, ahol a világ nagyhatalmai milliárdokat költenek fegyverkezésre, hadakozásra. Még szerencse, hogy az 1945-ben véget ért második világháború óta nem rontottak egymás torkának a vezető országok, különben jó ég tudja, mi lett volna. Nem egy játék foglalkozik ezzel a témával, szóval amondó vagyok: ugorjunk fejest az adatok és páratlan történetek tengerbe!

A bálna- és famentő akcióiról híres Greenpeace adatai szerint világszerte mintegy 30 ezer nukleáris fegyver található, és mindezek persze más-más országok birtokában vannak. Ráadásul ennek az irdatlanul nagy számnak egy jelentős része -- körülbelül 5 ezer darab -- bármelyik pillanatban indulásra készen állva porosodik, titkos katonai bázisokon. Ha ezeket a tölteteket egyszerre élesítik, az eredmény katasztrófába torkollhat: harmincszor nagyobb pusztítást képesek végezni, mint amilyet Little Boy ért el az 1945-ös, Hirosima elleni támadás napján (sőt, a valaha robbantott legnagyobb erejű hidrogénbomba, a szovjet Cár 50-58 megatonnás volt, 1961-ben). Képzeljétek el: mi lenne, ha valamennyit egyszerre lőnék ki! Így is kellően ijesztőek ezek a gondolatok és számok, de még rémisztőbbnek fog látszani, amint meglátjátok az országok közti lebontást.

Hirosima
Hirosimai látkép az atombomba első
éles bevetése után

A hidegháborúban elindult fegyverkezési harc okán az USA és Oroszország szépen ellátta magát tűzerővel. Az amcsik 9962 rakétájából 5735 szállítható, míg a ruszkik 16 ezres létszámából 5830 darab kapta meg a mobilis minősítést. A „kisebb” országok közül az Egyesült Királyság mindössze 200 töltetet tudhat magáénak (ezen felül 110 amerikai tulajdonban lévő fegyver is található az ország területén), Franciaország 348-at, a Kínai Népköztársaság 200-at -- ebből 145 szállítható minősítésű --, Izrael 100-at, India 40-50 darabbal büszkélkedhet, Pakisztán 50 és 60 között, Észak-Korea pedig 10-et számlál(hat, mert pontos adatok az ország elzárkózása révén nem állnak rendelkezésre). Ha ennyi még nem lenne elég, akkor itt vannak a NATO töltetei is, amely szám a hivatalos adatok szerint 480 darabot jelent: Németország 150, Olaszország 90, Törökország 90, Hollandia 20, Belgium 20 (és Egyesült Királyság 110).

Most pedig, e tudás birtokában vizsgáljuk meg közelebbről a játékipar és a rajongók által oly nagybecsben tartott Fallout-sorozatot! Figyelem, a következő rész NEM tartalmaz spoilereket, mivel csakis az alapokat vesszük górcső alá, tehát akik még nem játszották végig valamelyik részt, de tervezik, azok se féljenek továbbgörgetni a szemükkel.

Nos, a Fallout alapszituációját szerintem valamennyien ismerjük, de azért a biztonság kedvéért felvázolom a helyzetet. A széria univerzuma igen komplex, ám a fő cselekményszál a játék elején elmesélt katasztrófa köré épül. A (nem is olyan) hirtelen bekövetkezett nyersanyagválság súlyos következményekbe torkollott: miután a világ országai nem tudtak közös nevezőre jutni az ügyet illetően, ezért a szócsaták és a fenyegetések záros határidőn belül háborúhoz vezetettek, melynek végkifejlete... nos, inkább fogalmazzunk úgy, hogy senki sem nyert. A szuperhatalmak atomfegyverek bevetésével igázták le egymást, gyakorlatilag simára gyalulva a Föld felszínét. Az emberiség egy része biztonságban élte tovább életét a föld alatt egy olyan rendszerben, amelyet az egyszerűség kedvéért „bunkernek” neveztek el. Az odakint rekedtek azonban áldozatul estek a szélsőséges időjárásnak és az egyéb mostoha körülményeknek.

A Fallout 3 Washingtonja annyira nem áll
távol a nukleáris valóságtól

Ahhoz, hogy jobban átlássuk ezt az elsőre nem is olyan bonyolult helyzetet, tanulmányozzuk át, pontosan mi zajlik le akkor, amikor egy atombomba a működésbe lép! Egy Nobel-díjas kutatócsoport, a Physicians for Social Responsibility (mostantól röviden PSR) tudósai készítettek egy lehetséges kárelemzést, amely egy Pakisztán és India közti atomháború esetleges végkimenetelét tárja fel a nagyközönség számára. Emlékeztetőül: Pakisztán 50-60, míg India közel ugyanennyi fegyverrel van ellátva, ráadásul a két ország szomszédos egymással. Tegyük fel, hogy mindkét fél 25-25, a hirosimaival megegyező bombával (21 kilotonna) és azonos méretű töltettel lepi meg az ellen nagyvárosait! Mindezek tudatában kijelenthető, hogy a halálos áldozatok száma körülbelül 20-30 millió fő közé tehető, pusztán az első hetek alatt. Ezek a szerencsétlen emberek a radioaktív sugárzásba, az elektromágneses impulzus hősugárzása által kialakuló tűzbe, magába a bomba földre érkezésekor keletkező lökéshullámba, vagy az abból kerekedő pusztítás valamilyen formájába (szálló törmelék, összedőlő házak, kiszakadó fák, stb.) halhatnak bele.

Az is kijelenthető, hogy sajnos a sokmilliós emberveszteség ebben az esetben a legkisebb gondot jelenti, legalábbis globális szempontból nézve. Miért mondom ezt? Mert a robbanások hatására több millió tonna törmelék kerül a levegőbe, ami felszáll és belepi az atmoszférát, minek következtében vastag, felhőszerű réteg keletkezik, amely meggátolja a napfény átáramlását. Ennek következtében csökken az átlaghőmérséklet, a csapadék mennyisége, és lerövidül a földön megtermő növények, valamint az ott élő állatok vegetációs időszaka. Ebből egyenesen következik, hogy az élelemtermelés és a növénytermesztés drasztikus mértékben visszazuhan. Így nyer értelmet a Fallout-féle „zárjuk el magunkat a külvilágtól, és neveljük gyermekeinket egy hegy gyomrában, a föld alatt lelakatolva” menekülési megoldás. Természetesen a fenti példa 50 atomrakétája nem lenne elég az egész világ felperzseléséhez, de már ennyi robbanófej is érezhető hatást fejtene ki a Föld minden pontján. Például az USA kukoricatermelése 12 százalékkal zuhanna, Kína pedig 25 százalékkal kevesebb rizst tudna előállítani.

Atomrobbanás
Az atombomba jellegzetes gombafelhője sok
játékosban megfagyasztja a vért

Több száz (ezer?) robbanás esetében viszont a kinti kísérőkörülmények élhetetlenné tennék a bolygót felszíni részét, ráadásul a túléléshez szükséges élelmiszereket, vizet mesterséges módon kell előállítani, mivel a felszín súlyosan sugárszennyezetté válhat. Az ivóvízkészletet szennyvíztisztással egy ideig újrahasznosíthatják, így aztán érthető, hogy a nagyobb gond rövidesen az ennivaló előállításából fakad. Naptól és friss levegőtől mentes környezetben komoly feladat egy egész földalatti kolóniát életben tartani, nem is beszélve a betegségekről, amelyek megtámadhatják a növényeket és a túlélők szervezetét. Az életben maradás esélye tehát igen kérdéses, ám az eléggé szívós menekültek képesek lehetnek életben maradni még az ilyen mostoha körülmények között is.

Most, hogy sikeresen lehúztam a kedvetek, és a sarokban kuporogva zokogtok a végen merengve, megpróbálom kicsit felvillanyozni a társaságot egy kis ízelítővel: nemsokára megjelenik a cikksorozat 3. része, amely mindenki kedvenc agyzabáló élőhallottjaival lesz kapcsolatos. Maradjatok netközelben!