A Life is Strange igazi vérfrissítést hozott a kalandjátékok műfajába (csak úgy, mint a Telltale –féle The Walking Dead). A 2015-ben megjelent első rész, főszerepben Max és Chloe barátságával, ma már igazi klasszikusnak számít. Az egész játékot belengi némi Twin Peaks-utánérzés, hiszen Rachel Amber eltűnése felkavarja az állóvizet a kisvárosban. Abban a kisvárosban, ahol minden fontosabb karaktert megismerünk az epizodikus végigjátszás során. Néhányan a szívünkhöz nőnek, míg néhányukat utálni fogjuk – de a lényeg, hogy érzelmileg képesek hatni ránk. Kate lebeszélése a tetőről való leugrásról (vagy a kudarc és a zuhanás végignézése), esetleg a felfedezés, hogy Jefferson végig egy hátborzongató alak volt, egyenesen sokkoló lehet, de a Life is Strange legintenzívebb pillanata a játék által kíméletlenül bedobott végső döntés. Egy szürreális álom-szekvencia után érkezünk el a játék azon pontjához, amellyel a legelső pillanatokban már találkoztunk. Közeledik a vihar, a tornádó lecsapni készül. Megmented az várost, vagy megmented Chloét?
Ez egy piszok nehéz döntés. Ha úgy választasz, hogy Warrennel alakítasz ki romantikus kapcsolatot Chloe helyett (vagy egyszerűen csak szingli maradsz), akkor persze egy fokkal kevésbé lehet megterhelő, de még így is rendkívül nehéz elhatározásra jutni. A Life is Strange profin építi fel a történetet és ábrázolja a karaktereket. Nem csak a központi szereplőkre gondolok, hanem Arcadia Bay összes fontosabb karakterére, akik így vagy úgy, de valamiképp belecsöppennek Max életébe. Mindemellett a Chloe-val való kapcsolatunk is folyamatosan mélyül, akár romantikusba fordul át, és amikor a játék a legvégén döntés elé állít, az felér egy gyomrossal.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
