A videójátékok akkor a legfélelmetesebbek, ha megszegik a saját szabályaikat, és már nem bízhatsz a szemed elé táruló információkban. Ez a helyzet a Batman: Arkham Asylum esetében is, amiben a bunyók, a lopakodás és a felfedezés között hirtelen megjelenik Madárijesztő, és felrúgja ezeket az említett szabályokat. Amikor a Denevérember először kapja meg a félelemméreg (fear toxin) első dózisát, az épp elég előjelét adja annak, hogy itt valami nagyon durva fog történni. Hirtelen suttogásokat kezdesz hallani, amik egyre hangosabbak és dühösebbek. A szoba, ahová belépsz, ugyanaz, mint amit az előbb hagytál el. Összekeveredik a valóság és a képzelet, és Batman most először kerül szembe olyasmivel, amiből nem tudja kivágni magát.
De még ez is elhalványul a félelemméreg végső adagja mellett, amivel az Arkham Asylum odáig merészkedik, hogy azt a hitet kelti benned, hogy a játékod összeomlott. De komolyan, konkrétan egy ponton bedob egy glitchelő képernyőt (a fenti videóban a 18. perctől tessék nézni!), ami olyan, mintha a játék lefagyott volna. Pont a megfelelő mennyiségű vizuális és hangtorzítással él, hogy a frászt hozza rád. Ez túlmutat azon, hogy megrémíti Batmant… megrémít téged is. Még odáig is elmegy, hogy a teljes nyitójelenetet beteges és megváltoztatott módon újra lejátssza, hamis Game Over képernyőkkel és értelmetlen tippekkel gúnyolódva. Madárijesztő hallucinációi tökéletesen lettek átemelve a képregény sötét világából, és az, ahogyan a félelem ennyi szinten átszivárog szinte mindenbe, zseniálissá és felejthetetlenné teszi ezeket a pillanatokat.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
