Rengeteg időt tölthetsz azzal, hogy megpróbálod kitalálni, pontosan miről szól az Inside, de ez teljesen felesleges. Egy fiú vagy benne, aki csak próbálja elkerülni, hogy titokzatos emberek fogságba ejtsék? Nem, egy küldetésen vagy, egy tudatukat veszített rabszolgákból álló város szívébe tartasz, de vajon az a feladatod, hogy kiszabadítsd őket? Ismét csak nem. Valami nagyobb dologra vagy hivatott: valami olyasmire, ami mindennek a középpontjában áll, ami ebben a torz világban történik. És akkor meglátod a lényt. A masszát, a sejtet, ezt a groteszk akármit. És pusztítasz, mint egy rákos daganat az emberi szervezetben. Ez az, amire hivatott vagy, attól a pillanattól kezdve, hogy először átvetted a főszereplő irányítását. Megszűntél a fiú lenni, és valami más lettél, de talán sosem szűntél meg központi karakter lenni. Talán a kaland főszereplője egész idő alatt rajtad keresztül próbált érvényesülni – elvégre a játék az elmekontrollról (is) szól, nem? És ha a ki nem mondott feladatodat kezdettől fogva ismerted, a PC-d/konzolod előtt ülve terelgetted a fiút a végső, pusztító epilógus felé, nos, az felveti a kérdést: ki irányít valójában?
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
