Ugyan egyelőre csak PC-re és újgenerációs konzolokra érkezett meg február elején, de így is elképesztő számokat produkált rövid időn belül a Hogwarts Legacy, melyben a rajongók végre kedvükre barangolhatnak a Roxfortban és környékén, valamint tapasztalhatják meg, milyen az élet ifjú varázslóként/boszorkányként. A játék sajnos ugyan magyar nyelvi támogatás nélkül érkezett meg, azonban a NightVison Software csapata időt és energiát nem kímélve időközben elkészítette a Hogwarts Legacy magyarítását, aminek már csak utómunkálatai vannak hátra, és a tervek szerint 2023. április 16-án mindenki számára elérhető lesz. A fordítás készítői ráadásul az áprilisban érkező A Hogwarts Legacy világa keményfedeles művészeti könyv munkálataiba is besegítettek a Fumaxnak, mely kapcsán a csapat két tagja, Tompa Dezső és Frank Robin egy interjúban mesélt a kiadónak a Hogwarts Legacy magyarításainak folyamatairól és kihívásairól.
Hányan dolgoznak össze egy ilyen nagy ívű projektben?
Tompa Dezső: Ennél a projektnél összesen 37 fő gyűlt össze, bár sokkal több jelentkező volt; ők viszont nem mentek át a szűrőnkön. A fordításból – így vagy úgy – mindenki kivette a részét, de vannak köztünk fordítólektorok, stilisztikai és tartalmi lektorok, grafikusok, sőt még egy technikai támogató is a magyarítások.hu-tól.
Azt tudjuk, hogy hogyan történik egy könyv vagy képregény fordítása – de mi a helyzet egy videojátékkal? Nagyon összetett munkának tűnik. Mesélnétek a folyamatról, hogyan zajlik ez?
Tompa Dezső: Egy-egy játék fordítására már valamivel a megjelenés előtt rákészülünk, összebeszélünk. A meglepetések mindig a megjelenés után jönnek: például, hogy a fájljai mennyire módosíthatóak, vagy egyáltalán módosíthatók-e. Általában különböző programok segítségével kinyerhető, majd visszacsomagolható a szöveg, ugyanakkor sajnos ezekre nincs egységes megoldás. A Hogwarts Legacy esetében a megszokott Unreal Engine-es játékokhoz képest egy teljesen új fájlba kerültek a szövegek, de szerencsére a modderek két napon belül biztosítottak ehhez egy olyan szoftvert, melynek segítségével elkezdhettük a munkát. Mindeközben ilyen-olyan weboldalakon már megjelentek a felhívásaink, hogy fordítókat és lektorokat keresünk a projekthez. Szép lassan összeállt a csapat.
1.lépés – Előkészületek
Tompa Dezső: A kinyert szöveget egy scriptelt Google Sheet-be töltötte fel a technikus. Mivel a táblázat online, valós időben látjuk egymás változtatásait, így nem okoz gondot a közös munka. A Google Sheet-ben mindenki látta a neki kiosztott szövegeket, a tesztelők pedig küldetésekre lebontott gameplay-eket töltöttek fel, hogy azok is lássák, értsék a párbeszédek kontextusait, akinek esetleg nincs meg a játék.
2.lépés – Nyers fordítás
Tompa Dezső: A nyers fordítás mindig tele van hibákkal, hiszen 30 fordító 30-féle módon fordít, a saját szája íze szerint. Annyit elárulok, hogy nem a nyers fordítás a legnehezebb része a folyamatnak. A csapat egy privát Discord szekcióban vitatja meg a fordítás közben felmerülő kérdéseket, valamint itt segítünk egymásnak, ha esetleg valaki megakadna a magyarra fordításban. Sőt, az ismeretlen kifejezéseknek is úgy adunk magyar megfelelőt, hogy együtt rengeteget gondolkodunk és vitatkozunk.
3.lépés – Lektorálás és tesztelés
Frank Robin: Amikor a nyers fordítás 50%-os készültséghez ért, egy kisebb csapat megkezdte a nyers fordítások lektorálását, valamint néhányunk elkezdte a tesztelést is. Bár a fordítás 100%-os állapota a játék megjelenése után másfél hónappal elkészült, mégis április 16-án fogjuk kiadni a magyarítás 1.0.0-ás verzióját. Ugyanis legalább(!) egy hónapra szükségünk van ahhoz, hogy a kifejezéseket mindenhol egységesítsük, javítsuk az elgépeléseket és az esetleges rossz fordításokat, no és persze, hogy magyarosabbá, korhűbbé tegyük szöveget. Számos stilisztikai és tartalmi lektor agyal egy-egy kifejezésen, hibás szórendeket javítanak és így tovább. Ez az a folyamat, amitől minőségi lesz egy fordítás; ezt hívjuk „magyarosítás”-nak.
Mennyire kell tudni programozni egy ilyen fordításhoz?
Tompa Dezső: Ha programozási ismeret nem is szükséges, azért annak az embernek mégis könnyebb a munka, aki otthonosan mozog egyes kódolásokban. Ugyanakkor a portál fordítói között, az évek során sok jó kollégát ismertem meg, így a nehezebb feladatokat együtt próbáljuk elhárítani, sőt az esetleges programozások sem jelentenek akadályt, hisz vannak köztünk olyanok, akik profik ebben.
A Hogwarts Legacy egy sokszorosan nagy kihívást jelentő projekt lehet, hiszen nem önálló játék, hanem a meglehetősen ismert Harry Potter-univerzumhoz kötődik, amit a rajongók nagyon jól ismernek és szeretnek, szóval stimmelnie kell a fogalmaknak, neveknek, stb. Ez mennyire jelentett problémát?
Frank Robin: Abból a szempontból nem jelentett problémát, hogy számos olyan fordítónk és lektorunk van, akik nagyon mélyen ismerik a HP-univerzumot; abból a szempontból viszont igen, hogy a Hogwarts Legacy szinte megszámlálhatatlan mennyiségű új kifejezést tartalmaz, amit még soha senki nem fordított magyarra. Mondhatnám úgy is, hogy ide kevés volt a hivatalos HP-szótár. Nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy mi lehettünk az elsők, akik az új varázslatoknak, növényeknek, bestiáknak és helyszíneknek magyar nevet adhattak.
Tompa Dezső: Ehhez hozzátenném, hogy fordítás során volt, aki visszanézett aktuális részeket a filmből, vagy éppen a varázsvilág könyvgyűjteményét lapozta fel, hogy minden szó a helyére kerüljön.
Miért pont erre a játékra esett a választásotok?
Frank Robin: Mert imádjuk az RPG műfajt, és ez bizony egy nyílt világú szerepjáték – és persze az sem utolsó, hogy a Harry Potter-világ gyerekkorunk egyik nagy kedvence, sőt sokunk még mai napig nagy rajongó.
A magyar nyelv kissé mostohán kezelt nyelv a játékiparban – hiába, kis piac vagyunk. Láttok arra esélyt, hogy ez a helyzet megváltozzon?
Frank Robin: Egy kis utánajárással kimondható, hogy a videojátékfejlesztő cégek egyre kevésbé adnak hivatalos magyar nyelvet a játékokhoz. Ha csak ahhoz viszonyítjuk, hogy a 2000-es években még a B-kategóriás stratégiai játékok is magyarul (sőt magyar szinkronnal) jelentek meg, akkor azt látjuk, hogy ma ez már a lehetetlen kategória. Nagyon egyszerű az ok: hazánkban a 60-80 euró nagyon sok pénznek számít, így a legtöbben rászoktak az illegális letöltésre, ahelyett, hogy megvennék a játékokat. A piac ezt úgy fogja fel, hogy „a magyar embernek nincs igénye” a játékokra (pedig van, csak nem vásárol, hanem torrentezik), és ha valamire nincs igény, azzal nem fognak bajlódni. A vásárlási szokásokon kell javítani… Ehhez viszont az kellene, hogy ne nyugat-európai áron adják el itthon a játékokat – de jelenleg így van, és csak beletörődni lehet. Összegezve: erre semmi esélyt nem látunk.
Mennyire legális egy ilyen magyarítás? Történt már olyan, hogy egy játék kiadója belekötött?
Frank Robin: Egyfajta jogi szürkezóna. Egészen konkrétan nem illegális, de nem is legális. Én személy szerint azért hagytam abba anno a fordításokat, mert miután lefordítottam egy játékot, megkeresett email-ben a svéd fejlesztőcég, hogy azonnal töröljem le mindenhonnan a magyarítást, különben jogi útra terelik a dolgot. Nem tudom, hogyan és miképp akartak volna perelni, de töröltem mindent, ahogy kérték. Slusszpoén, hogy egy magyar srác jelentett fel minket a fejlesztőcégnél. És ezek után akarj lefordítani bármit is… Ez olyan demotivált állapotot okozott nekem, hogy 7 év kellett, hogy újra visszatérjek.
Tompa Dezső: Több éve foglalkozom ezzel; általában nincs vele probléma, mert például a Hogwarts Legacy esetében is leginkább mod-ként épül bele. Kivételes esetekben előfordul, hogy felkeres minket a kiadó, bár megeshet az is, hogy lefújnak egy-egy projektet. Sőt, ritka esetben akár hivatalosan is bekerülhet a játékukba. Így volt ez Robinnál a Killing Floor 2 esetében is: a fordításuk bekerült a játékba.
Mi volt a legnehezebb a Hogwarts Legacy magyarítása során?
Frank Robin: Az utómunkálatok, mint például a kifejezések egységesítése; a helyesírási hibák, elgépelések kiszűrése; a rossz fordítások újra fordítása; a magázás és tegezés helyretétele; a tájszólásokon agyalás; az új, ismeretlen kifejezések magyarrá tétele; a szórendek javítása stb. Tehát minden, ami egy magyarítást igényessé és minőségivé varázsol. Fordítani bárki tud, aki legalább középszinten beszél angolul, ugyanakkor helyesen magyarul írni, magyarosan, bő szókinccsel, kifinomultan fogalmazni már csak kevesen. Erre vannak a stilisztikai lektoraink. Én pedig szerkesztőlektorként az összes lektor munkáját igyekszem kézben tartani. Ez sokszor vitákig fajul, de megéri, mert mindig valami jó sül ki ezekből, és persze előbb-utóbb konszenzusra is jutunk.
Tompa Dezső: Nekem a legnehezebb a komplett csapat koordinálása, a kisebb viták rendezése és persze az „új” csapatfelület kialakítása. Projektmenedzserként előfordul, hogy külön-külön is egyeztetek fordítókkal, ugyanakkor az idő folyamán gördülékennyé vált a dolog. Egy kiváló csapatot sikerült összeállítani. Ami még nehéz volt: a már létező hivatalos fordítást követni, a kitalált angol szavakat magyarítani, melyek egyébként nem léteznek angolul sem, nemhogy magyarul: ilyen például a „charmgrinder” kifejezés. Vért izzadtunk azon is, hogy korhűre kellett fordítani, és törekedni kellett arra is, hogy ennek ellenére érthető legyen a szöveg; továbbá oda kell figyelni arra is, hogy melyik karakter kit tegezhet és kit nem.
Mi volt a fordítás során a legörömtelibb rész?
Frank Robin: Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a legörömtelibb részek azok, amikor gondolkodni kellett. Tényleg! Én nagyon szerettem, amikor a csevegőszobában 5-10 emberrel azon tűnődtünk és vitáztunk, hogy mit mire javítsunk, vagy egy ritka angol kifejezésnek (vagy nem létező kifejezésnek) mi lehet a magyar megfelelője stb.
Tompa Dezső: Mikor végre végig értünk a nyersfordításon, majd a saját kis HP-szótárunk is véglegesnek látszott… na, az azért igazán örömteli pillanat volt.
Van-e valami anekdotátok, jópofa sztoritok erről a melóról?
Frank Robin: Rengeteg! Van egy „mémek” szobánk Discord-on. Oda gyűjtöttük azokat a vicces képeket, amiket egymásról készítettünk. Rólam is van jó néhány, ahogy zsarnokoskodom a fordítók felett. Én ugyanis elég szigorúan veszem a munkám, és bizony lehurrogom azt, aki igénytelen a munkájára. Volt például egy srác, aki valahogy átment a fordítói szűrőnkön, és feltűnően gyorsan haladt a fordítással… gyanúsan gyorsan. Ekkor leellenőriztem, és kiderült, hogy minden, amit csinált, Google Translate-tel lett lefordítva. Azóta már nem tagja a csapatnak, mert vállalhatatlan hibákat hagyott maga után, amit azóta is javítunk egyébként. Nos, amikor megtaláljuk az általa fordított sorokat, jókat kacagunk együtt, de már kínunkban. Egyik kedvencem, amikor a „potting station”-t „virágtartó”-nak fordította. A jóember azóta egy mém lett nálunk. Persze, minden karakteresebb tagunkról van már valamilyen mém, hiszen a másfél hónap alatt elég jól megismertük egymás személyiségét; mindenkinek vannak bosszantóbb és szerethetőbb tulajdonságai, hiszen mi is csak emberek vagyunk.
