Már akkoriban is akadtak olyanok, akik ellenezték az egész MCU-mizériát, minden populáris filmjével és popcorn-élményével együtt, de a Végtelen háború-Végjáték idejében még igenis volt kraft a filmes Marvel-univerzumban. Szuper zenével és főtémával, izgalmas alaphelyzetekkel, jól megválogatott és bármikor felismerhető színészekkel, valamint egy olyan krízishelyzettel, ami összerántotta a világ hőseit, hogy egybesüljenek, és bizony meg kellett hozni néhány végzetes és komoly döntést is. Kár, hogy ennek, mint mindennek, egyszer vége szakadt, a mérce pedig olyan magasra (vagy mások szerint alacsonyra) került, hogy onnantól már lefelé vezetett az út. Nem, a Végjáték óta magam sem vagyok oda a MCU irányvonaláért és általában a résztvevőkért, de az Echo felkeltette az érdeklődésem. Már csak a hangzatos beharangozókkal is, miközben a PR azt harsogta, hogy “ezzel a sorozattal új korszak kezdődik a szuperhősök történetében”. Nos, talán nem lövök le nagy poént, ha azt mondom, hogy nincs itt semmi új korszak. Avagy nyugaton a helyzet változatlan.
(Képek: Disney)
A vasárnap a családé
Az első epizód részben múltidézés, részben pedig megismerjük a csaktókat, mivel a törzs leszármazottja az a Maya Lopez (Alaqua Cox), aki gyermekkorában elveszíti az anyját, majd családja többi tagjától elválasztva, apjával New Yorkba költözik. A süketnéma leány aztán a Vezér (Kingpin) bűvkörébe kerül, végül felnőve elveszíti apját, hogy az ikonikus gonosztevő egy az egyben vegye át az apai szerepet, közben persze még jobban a rossz útra csábítva a lányt. Echo végül eljut a bosszúig, ám nem Sólyomszem az az ember, akit keresett, emiatt szakít rögös múltjával, szembefordul a mindenki által rettegett vezérrel, és visszatér szülőhelyére, hogy onnan törjön borsot egykori, fogadott “családjának” orra alá. És persze itt kezdődnek a gondok.
Mert hát mind jól tudjuk, hogy a Vezérrel és embereivel nem jó móka kikezdeni, ez pedig most is kiderül, miközben egyre jobban megismerjük a Lopezek történetét. Persze vannak mások is, akik valamilyen formában kapcsolódnak a nagyvárosi bűnbandához, de a kisvárosban senki sem szeretne háborút indítani, ráadásul megmaradtak a régi tüskék, amik az újrakezdést is nehezítik, illetve Maya sem tett sokat azért, hogy az évek alatt rendbehozza a kapcsolatokat. De ami késik, az nem jön időben, tartja az ősi, törzsi közmondás, és bizony ezúttal is mindenkinek szembe kell néznie a múltjával, tetteivel, sőt akár még ősei múltjával és életével is. Legalábbis valami ilyesmi az, amire részben kifut a piszkos játék, de a katarzis valahogy nem az igazi, mondhatnánk, hogy teljesen elmarad.
Már az AI is vág?
Fúúú, az az első epizód. Lényegében bár ne lenne, teljesen felesleges. Legalábbis ebben a formában. Már az sem volt egyértelmű, hogy a Marvel mit akar a viszonylag friss, kevésbé populáris karakterrel, aki igazából 1999 óta ismert a képregényes világban, de valahol talán mindenkiben élt a remény, hogy amolyan DC Black Label/MAX módra sikerült kicsit felnőttesebbre venni a formulát, pláne, hogy minden arról szólt, hogy az Echo milyen kemény lesz, de legalábbis kendőzetlen az erőszak terén. Nos, egyfelől ez sem jött be, mert a sok nosztalgiázás és a töltelék cselekmény eleve tompítja az erőszakosabb pillanatokat, másfelől szinte mindent láttunk a trailereknél, amik kicsit talán félrevezetők is lettek. Merthogy inkább úgy jött le, hogy többet tudunk meg a Vezér és Echo kapcsolatáról, a lány múltjáról, közben elszabadulnak az indulatok, de rengeteg üresjáratot kapunk a jelenben, rengeteg motorozással, és ami a múltban vájkál, az főleg az az első epizód, ami egy rosszul vágott, iszonyatosan elnyújtott “ez történt az előző részekben” montázsnak felel meg.
Nem is értem, miképpen és ki engedhette meg, hogy ez epizódként kimenjen. Csak kapkodtam a fejem, ahogy néha teljesen indokolatlanul váltakoznak az események, bevágva jeleneteket a Sólyomszemből, közbeiktatva teljesen oda nem illő vágóképeket, végül olyan katyvasszá téve a végeredményt, aminél az ember csak néz, mint Rozi a moziban. Szerintem szörnyen igénytelen munka, és tényleg teljesen felesleges, mert nem próbálja magát összegzésként bemutatni, viszont sztorivezetés szempontjából abszolút kaotikus és koncepciótlan, amire a rossz ritmus még rátesz egy jó nagy lapáttal. Tényleg olyan érzésem volt, hogy ez valami AI által vágott anyag, ami az elképzelés szerint menő lett volna, de végül inkább a kínos felé hajlik. Maga az 5 epizódos Echo nem rossz, nem nézhetetlen, vannak erősebb pillanatai, sőt még a bájos arcú, de elég férfias alkatú Maya Lopezt is meg lehet kedvelni, viszont az egész semmit nem ad igazán hozzá a MCU teljes egészéhez, vagy éppen a kánonhoz. Nem tudunk meg sokkal többet a karakterekről vagy akár a csaktó törzsről, de legalább ismét van egy minisorozat, ami ki tudja, hogy miért és kinek született. A karakter nem indokolta, és itt még olyan színészek sincsenek, mint a Sólyomszemben. Egyedül talán Vincent D'Onofrio Vezérének örültem itt is, hiszen az 2000-es A sejt alaposan beleégette a színészt az agyamba. Ennél többet talán senki ne is várjon, és akkor a minisorozat sem okoz csalódást.
