A Dűne: Második rész óriásit ment a mozikban, és 2024 harmadik legsikeresebb filmje lett a 714,4 millió dolláros összbevételével. A kritikusok és a nézők, sőt még Frank Herbert kultikus regényeinek a rajongói és elégedettek a végeredménnyel, szóval Denis Villeneuve két fejezetre osztott sci-fi eposza minden szempontból szép eredményeket produkált. A klasszikus sztori adaptációjával korábban Alejandro Jodorowskynak és David Lynchnek is meggyűlt a baja (kettejük közül igazából csak az utóbbi tudta vászonra álmodni a könyvet), Quentin Tarantino azonban mégis feleslegesnek tartja az újfajta Dűnét, mivel egyszer már látta az eredeti történetet. Villeneuve válasza nem maradt el: őt személy szerint nem érdekli a rendező véleménye, bár abban egyetért, hogy sok mai remake ötlettelenségről árulkodik.

Villeneuve Montreálban tartott egy mesterkurzust a Concordia Egyetem filmes hallgatóinak, amelynek végén kérdezni is lehetett a direktortól. A beszélgetés során természetesen felhozták Tarantino közelmúltban tett nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy „nem kell látnom újra a homokférgeket”, tehát szimplán felesleges remake-nek tartja a Dűnét. Villeneuve reagált Tarantino szavaira, amelynek hallatán az egész terem nevetésben tört ki a The Gazette jelentése szerint:

„Nem érdekel. Amúgy igaz. Egyetértek vele, nekem sem tetszik az újrahasznosítás gondolata, illetve az, hogy elevenítsünk fel régi ötleteket. Ám abban már nem értek egyet vele, hogy amit én forgattam, az egy remake. Ez a könyv adaptációja. Én úgy tekintek erre mint egy eredeti alkotásra. De hát mi nagyon különböző emberek vagyunk.”

A direktor szavaiban van némi logika, ugyanis a Dűne 1-2 bizonyos értelemben tényleg eredeti alkotás, mert bár Herbert klasszikus történetét dolgozta fel, az alkotó sok mindenen változatott, főleg a sztori második felében. Noha a lényeg ugyanaz, mégis jeleneteiben, egyes mozzanataiban határozottan Villeneuve értelmezéséről, nem pedig szolgai adaptációról van szó. És ha tovább visszük a gondolatot, akkor ha egy remake egy másik film újabb változata, akkor egy adaptáció egy regény megfilmesítése – legalábbis ha minden áron ragaszkodunk a hivatalos definíciókhoz. Villeneuve azt is elárulta, hogy hogyan tartotta meg az egyensúly a szerzői önkifejezés és a nézői elvárások között. „Őszintén bevallom, hogy én bizony nem hozok kompromisszumokat, csak arra törekszem, hogy én magam elégedett legyek. Az ember nem tudhatja, hogy amin dolgozik, az működni fog-e. Ha ismernénk a biztos receptet, mindannyian milliárdosok lennénk. Ez egy művészeti önkifejezési forma, szóval a megérzéseinkre, az intuícióinkra támaszkodunk. Így azt mondom, hogy amikor egy filmet készítek, akkor a legelső személy, akinek szeretnék megfelelni, az én magam vagyok. Magamnak készítettem a Dűne-filmeket.”

A rajongóknak jó hír, hogy Villeneuve egy Dűne-filmet még biztosan készít, ez lesz Herbert második regényének, A Dűne messiásának az adaptációja, azonban erre jelen állás szerint sokat kell még várni. A forgatás csak két év múlva kezdődhet el, azonban addig sem maradunk Dűne nélkül, ugyanis november 18-én debütál a Prófécia alcímű előzménysorozat a Maxon.

A borítókép forrása: Warner