Nagy port kavart a múlt hét során, hogy a Forbes újságírója, Michael Thomsen „a valaha volt legrosszabb játéknak” titulálta a Dark Souls 2-t. Thomsent sok támadás érte, a játékosok többsége úgy véli, csak azért írt szinte kizárólag rosszakat a játékról, hogy feljebb tornássza a cikk kattintási számát, holott nem ő az egyetlen, akinek nem jön be a program, rengeteg keményvonalas Dark Souls-fanatikus véli úgy, hogy a folytatásból kiveszett az első rész varázsa.
Hogy mi mit gondolunk, az a következő PC Guru magazin részletes PC-s tesztjéből derül majd, addig is viszont nektek szegezzük a kérdést: milyen lett a Dark Souls 2, jó, rossz, netán közepes? Véleményeteket a kommentek között osszátok meg velünk, a legjobban megfogalmazott irományokból pedig külön cikket állítunk össze a jövő hét végére.
Figyelem! A kiválasztott hozzászólásokról mi döntünk, szigorúan, de igazságtalanul. Ennélfogva nem lehet tudni, kié kerül be a cikkbe és kié nem. Továbbá a véleményekkel kapcsolatban fontos az őszinteség: ha a játék nem tetszik, írd meg, hogy miért nem, szó sincs róla, hogy részrehajlónak kellene lenni! Természetesen lehet beszélgetni a kommentek között, de értelemszerűen az off topikként értékelhető szövegeket nem fogjuk beválogatni. A „verseny” egészen május 10. szombat éjfélig él, az utána érkező hozzászólásokat már nem vesszük figyelembe.
Első körben, rendkívül szégyenletes az a gyakorlat, hogy az eleinte feltöltött promo gameplay köszönőviszonyban sincs a végleges játékkal. A felvételen látható megvilágítások, árnyékeffektek összességében teljesen más atmoszférát adtak a helyszínnek, mint amit mi most látunk. Szintén probléma az elődök bizonyos elemeinek rendkívül gátlástalan újrafelhasználása. Ugyanannak a fantáziátlan, semmitmondó helyszínnek a harmadszori előkerülése már nem magyarázható se játékdizájnt illető, se a történettel kapcsolatos szükségességgel, ez egyszerű lustaság. A bossok egy része rendkívül olcsó, szintén újrafelhasznált és bizony néhány közülük pofátlanul csal. A 6v1-es bossharc szerintem viccnek is rossz kategória, nem méltó ahhoz a kifinomult úthoz, amin eddig a Souls játékok elérték, hogy a bossok kihívást nyújtsanak. De akadnak fantáziátlan, ötlettelen és sokszor ismétlődő, könnyen tipizálható főellenfelek magán a játékon belül is, nem csak az első részt hasznosították újra Japán barátaink. Néha pedig megmagyarázhatatlan dolgok történnek, amik valahol a bug és a szándékos csalás határán táncolnak. Felkenődünk a falra egy ütéstől aztán ott ragadunk, az előre irányuló szúrás hátrafele sebez, rossz irányba ugrik a karakter, néhány láthatóan ügyesen elkerült ütést mégis találatnak érzékel a játék, stb. A másik hatalmas szívfájdalmam az a döbbenetesen primitív ugrálás. Értem én, hogy ezzel is növelni akarják a kihívást, de ez már egyszerűen nevetséges, hogy a karakter vígan legurul egy olyan ugrást követően a párkányról, ahol minden ép elméjű ember egyszerűen megállna. Ha egy kissé kifinomultabb, összetettebb platformrendszert raknak a játékba, akkor az feldobhatta volna mind a pályákat, mind a harcot. De ez így egyszerűen nevetséges, mivel normális játékmechanikai elemek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a játékmenet bizonyos kihívásait megoldjuk.
Másrészt, akadnak ötletes, ügyesen kitalált, élvezetes bossharcok is, néhány helyszín szemkápráztató, és a legtöbb helyen a pályatervezés is remekül sikerült. A fejlődési rendszer jóval átgondoltabb és kicsit összetettebb mint az első részben, és az egész játék hangulata engem sokkal jobban magába szippantott mint elődje, pedig azzal is eltöltöttem pár száz órát. Az ellenfelek hozzák a tipikus sablonfantasy formát, noha akad pár, ami kilóg a sorból az ötletessége miatt, mint pl. Iron Keep-ben a páncélzott jediszamurájok. A port kifejezetten jól sikerült, pláne az első rész tükrében, bár azért az hét szentség, hogy aki szerint az alapértelmezett billentyűzetes irányítás használható az nem játszott soha billentyűzeten semmit ezelőtt. Nem is említve a sokszori érezhető input laggot.
Természetesen a hardcore Souls közösség egyik vesszőparipája a játék rendkívül ügyesen tálalt és viszonylag fantáziadús története, és e téren a második résznek sincs mit szégyellnie, finom utalások találhatóak az első részre, teret adnak a teóriáknak, de valamivel több kapaszkodót ad mint elődje. Persze nem várható el mindenkitől, hogy befogadja ezt a furcsa módon elmesélt sztorit, de pont ebben a narratívában áll az egyedisége.
Egyébként én nem értem ezt a nehézséget illető picsogást, a játék nagy része teljesen fair,(néhány meg fura mód kifejezetten csal) egy normálisan felszerelt és fejlesztett karakterrel pár ütésből el lehet bánni az ellenfelek java részével, ezzel szemben pl. egy Ninja Gaiden 2 nagyságrendekkel szívatósabb, főleg, hogy ott gond nélkül el lehet cseszni az egész játékot a fele körül, ha elhasználunk minden gyógyító itemet, itt ilyesmi elképzelhetetlen. Én nem szeretem a nehéz játékokat, időpocsékolásnak tartom, ha egy játékban hatszor végig kell menni ugyanazon a folyóson, mert a semmiből lelőnek, de itt a szituációk 95 százalékát bizony gyakorlatból, rutinból kell megoldani, és ez gyakorlással fejleszthető, éppen ezért élvezetes időt szánni erre a játékban. Érezhető a fejlődés mind a karakter, mind a játékos részéről.
Ja és egy trükk a végére! Érdemes a nehezebb ellenfelek esetén bemenni fegyver nélkül néhányszor és kitapasztalni, hogy mikor érdemes védekezni, gurulni, esetleg futni. Mikor van idő estusra, mikor lehet csapni, mennyit és mivel. Időigényes, de bármit le lehet ezzel verni idegroham nélkül, mert a tanulási fázisban úgy állsz hozzá, hogy úgyis meghalsz, a lényeg, hogy meddig bírod. És így egy éles összecsapásra jóval felkészültebben mehetsz.
A játék tanít, előtted szűk folyosó kitüremkedő kő hever előtted a távolban egy rés a falban;egyértelműen csapda, leérkezik a lift, VÉRES ahogy rudsz kiugrasz belőle mert csapda
ezt hívják artificcial difficulty-nak, itt hatalmasodik el rajtad az autizmus mert anyuci megvette neked a cod 86-ot és ott ki tudod tolni a single playert, nem kell gondolkodni és az X gombra sikerélményt kapsz, Souls játékokban mérve körömynit, de ezzel te megelégedsz mert NEM VAGY HAJLANDÓ MEGDOLGOZNI A SIKERÉLMÉNYÉRT
ebben a játékban TE irányítod a karaktert, TE fejleszted a karakter,t az hogy nem tudsz lock-olni az a TE hibád
AZ nem a te hibád hogy ilyennek neveltek, DE az igen hogy ez ellen NEM teszel
de remélem várod a mass efect 4-et hogy agalaxist mostmár 5 féle színre mázolhasd
Egyrészt borzasztó bonyolultnak, másrészt végtelenül primitívnek tartom. Azt hiszem Chocho is mondja a Vágjunk bele! videóban, hogy valamelyest egyszerűsödött a harc, de azért mégis csak egy Dark Souls játék. Ezt azért sem tartom jónak, mert az első részt csakis a harcok nehézsége vitte a hátán, semmi más. Sose hallottunk olyat, hogy "héé! a dark souls-nak de jó sztorija van" vagy "héé! emlékszel arra a karakterre/szörnye mekkora király volt?" És még a grafikáját sem lehetett dicsérni. Az első rész egy majdnem minden szempontból közepes fantasy RPG volt, amihez ha még hozzá vesszük a vállalhatatlan PC-s portot, máris egy felejtésre kiválóan alkalmas, hármas alá játékot kapunk.
A második rész valamelyest javított ezen, de nem sok újat tudott mutatni. Szinte semmit. És ha hozzá vesszük, még azt, hogy itt is fenn áll a Colonial Marines esete, az előzetes E3-as demók és a végeredmény közötti minőségi különbség...hát, engem finoman szólva nem vett le a lábamról. És lehet mondani, hogy jó hát nem játszottam vele. Igen! Pontosan a fentiek fényében úgy döntöttem, hogy nem áldozok rá pénzt, bármennyire is kedvencem az RPG műfaj, főleg ha azt fantasy körítéssel tárják elém.
Közepestől valamelyest jobb, ha az első részre azt mondtam hármas alá, akkor a második rész hármas fölé.
Praise the Sun!
150-es szinten vagyok, 70 óra játékidő, ekkora kihívást játék még nem jelentett nekem, élvezem, imádom, kedvencem, rohadtul nem lineáris ami szintén csak jó mivel végigjátszást sem találni hozzá mert több ezer féle lehet függően attól ki merre kezd/megy/mit talál meg/mit nem. Akiknek nincs türelme ellenfelek sebezhetőségét "kitanulmányozni", ill. saját karakterük képességeit (amit ugye rettentően testre lehet szabni) és félnek a haláltól (YOU DIED) azoknak tényleg messze elkerülendő, és ne szólják le a játékot csak azért mert nem megy...
A játék tanít, előtted szűk folyosó kitüremkedő kő hever előtted a távolban egy rés a falban;egyértelműen csapda, leérkezik a lift, VÉRES ahogy rudsz kiugrasz belőle mert csapda
ezt hívják artificcial difficulty-nak, itt hatalmasodik el rajtad az autizmus mert anyuci megvette neked a cod 86-ot és ott ki tudod tolni a single playert, nem kell gondolkodni és az X gombra sikerélményt kapsz, Souls játékokban mérve körömynit, de ezzel te megelégedsz mert NEM VAGY HAJLANDÓ MEGDOLGOZNI A SIKERÉLMÉNYÉRT
ebben a játékban TE irányítod a karaktert, TE fejleszted a karakter,t az hogy nem tudsz lock-olni az a TE hibád
AZ nem a te hibád hogy ilyennek neveltek, DE az igen hogy ez ellen NEM teszel
de remélem várod a mass efect 4-et hogy agalaxist mostmár 5 féle színre mázolhasd
A játék tanít, előtted szűk folyosó kitüremkedő kő hever előtted a távolban egy rés a falban;egyértelműen csapda, leérkezik a lift, VÉRES ahogy rudsz kiugrasz belőle mert csapda
ezt hívják artificcial difficulty-nak, itt hatalmasodik el rajtad az autizmus mert anyuci megvette neked a cod 86-ot és ott ki tudod tolni a single playert, nem kell gondolkodni és az X gombra sikerélményt kapsz, Souls játékokban mérve körömynit, de ezzel te megelégedsz mert NEM VAGY HAJLANDÓ MEGDOLGOZNI A SIKERÉLMÉNYÉRT
ebben a játékban TE irányítod a karaktert, TE fejleszted a karakter,t az hogy nem tudsz lock-olni az a TE hibád
AZ nem a te hibád hogy ilyennek neveltek, DE az igen hogy ez ellen NEM teszel
de remélem várod a mass efect 4-et hogy agalaxist mostmár 5 féle színre mázolhasd
Ez a játék valóban csak egy bizonyos gamer "rétegnek" szól, azoknak akik türelmesek, és képesek küzdeni, nem adják fel az első halál után az egészet és törlik le a játékot miközben szétverik az asztalukat. Ez a játék nem olyan mint amit az átlag európai gyerekek megszoktak, a fikázók nagyrésze a "nehézsége" miatt mocskolódik, pedig igazából csak rá kell érezni a játék menetére, egy bizonyos ritmusra, ami az egyszerűbb embereknek nem megy azonnal és ahol csak tudják fikázni kezdik. Tény és való, grafikailag nem a legjobb (az első részhez képest valamelyest jobb), de aki a grafikát helyezi előtérbe a játékélménnyel szemben, azoknak vannak külön erre a célre bizonyos játékok, melyek direkt erre vannak kihegyezve, na ez nem olyan. ( Szvsz.: szerintem a grafika eltörpül a játékélmény fontossága mellett, de ez mindenkinél más). Na de beszéljünk akkor konkrétan a második részről !
Szerintem először az lesz a legjobb, ha szépen összevetjük mit változtattak az első részhez képest. Nem sok mindent.
Az előző részhez képest az irányitás jobban kézre áll már PC-sek számára, bár a legalapvetőbb hibát kapásból nem sikerült orvosolni, és eleinte eléggé összezavart, hogy mindenhol az xboxos gombok képei villantak fel. Viszont nem olyan borzalmasan nehéz megszokni, mint az elődjét, ahol még a fehér windows-os kurzort se voltak képesek eltüntetni és az végig a képernyőn volt, bármerre vitted az egeret.
Mint azt már mondtam grafikailag nem sok minden változott, erről nem is érdemes sokat beszélni.
A Dark Souls 2 története új, klisének mondható, nem fogom részletezni, bár elmegy. A lényeg, hogy egy teljesen új helyen játszódik, teljesen új környezettel. Igy abban amiben a Dark Souls mindig is a legjobb volt, a folytatása is bőven elviszi a pálmát, és ez a játék látványvilága. Bárki bármit mondhat, de ilyen beteges, grandiózus és lenyűgöző világot (beleértve az ellenfelek változatosságát és kinézetét is) nem sok játék tud teremteni, nem beszélve az atmoszférájáról, ami nagyon sötét és japán, van benne valami furcsa misztikum, talán ezért tetszik azoknak akik szeretik és nem ázsiaiak.
A nehézség továbbra sem változott, bár képtelen vagyok eldönteni melyik rész a nehezebb, eleinte a másodikat nehezebbnek éreztem, de egy idő után felesleges erről vitázni, mert rettentő sok dologtól függ, de a lényeg: ***** nehéz a második rész is!
A klasszok nem igazán változtak, mintha kevesebb lenne az előző részhez képest néhánnyal, de a lényeg itt is megtalálható (sorcerer, warrior, hunter, stb.) Ezen a téren mit sem változott a játék szinte, ahogy az sem, hogy a klasszoknak igazából semmi jelentősége nincs egy idő után, hiszen az számit a későbbiekben csak, hogy mire teszel. Ez alatt azt értem, hogy lehetsz Sorcerer, de attól még épithetsz belőle harcost.
A másik legfontosabb dologban, a harcrendszerben is érkezett néhány újitás, leginkább a varázslatok terén, amiben immáron 4 féle van összesen ( Hex, Sorcery, Pyromancy és Miracles.)
Természetesen rengeteg újféle varázslat van, új mechanikával, nem spoilerezem el, mindenki fedezze fel magától akit érdekel a játék. Habár szerintem a közelharc nem sokat változott, van néhány új mozdulat és miegymás, de lényegében szinte ugyan az.
Megjelent továbbá néhány új funkció is, mint pl. a fáklyák használata, ezt kifejezetten gyönyörűen oldották meg, nagyon szép lett a fény a játékban.
Összegezve: (Szerintem) Méltó folytatása az első résznek, minden szempontból belevittek valami újat, nem sokat, de éppen annyit sikerült, hogy az érdeklődési szintet fenntartsák. Az ilyen kis dolgokat, mint például, hogy már nem a Bonfire-nél lehet Level Up-olni, hanem egy bizonyos NPC-nél, azt direkt nem emlitem meg, hisz ilyen apróságból rengeteg van, szerintem szinte lényegtelen.
A játék lényege itt is az, hogy minél több lelket gyűjtsünk a Bossokból, Mobokból, meg mit tudom én mikből, és abból egyre komolyabb és komolyabb arzenálunkat növeljük a varázslatokból és a fegyverekből, mig el nem jutunk a végső harchoz, majd jöhet az NG+ :)
Praise the Sun!