Nagy port kavart a múlt hét során, hogy a Forbes újságírója, Michael Thomsen „a valaha volt legrosszabb játéknak” titulálta a Dark Souls 2-t. Thomsent sok támadás érte, a játékosok többsége úgy véli, csak azért írt szinte kizárólag rosszakat a játékról, hogy feljebb tornássza a cikk kattintási számát, holott nem ő az egyetlen, akinek nem jön be a program, rengeteg keményvonalas Dark Souls-fanatikus véli úgy, hogy a folytatásból kiveszett az első rész varázsa.
Hogy mi mit gondolunk, az a következő PC Guru magazin részletes PC-s tesztjéből derül majd, addig is viszont nektek szegezzük a kérdést: milyen lett a Dark Souls 2, jó, rossz, netán közepes? Véleményeteket a kommentek között osszátok meg velünk, a legjobban megfogalmazott irományokból pedig külön cikket állítunk össze a jövő hét végére.
Figyelem! A kiválasztott hozzászólásokról mi döntünk, szigorúan, de igazságtalanul. Ennélfogva nem lehet tudni, kié kerül be a cikkbe és kié nem. Továbbá a véleményekkel kapcsolatban fontos az őszinteség: ha a játék nem tetszik, írd meg, hogy miért nem, szó sincs róla, hogy részrehajlónak kellene lenni! Természetesen lehet beszélgetni a kommentek között, de értelemszerűen az off topikként értékelhető szövegeket nem fogjuk beválogatni. A „verseny” egészen május 10. szombat éjfélig él, az utána érkező hozzászólásokat már nem vesszük figyelembe.
Sőt arra is videóból jöttem rá hogy van egy ajtó amit csak meg kell ütni és a monszták kinyitják. De próbáltam úgy játszani, hogy csak azokat használtam fel tudásként, amit Chocho említett a videóban. De nem volt elég úgy látszik.
Na de mi a véleményem magáról a játékról? Nos először a grafika kifejezetten szegényes bár a zord kegyetlen világ hangulata tovább fokozódott ebben az epizódban egy picit. Legalábbis én így érzem. Amit említettek a videóban is ,hogy maga a játék "játszhatóbbá vált" nos én úgy fogalmaznék, hogy easy fokozatra kapcsolt. A nehezebb lényeknél főleg a bossoknál harcossal van az egyik legkönnyebb dolgod, ugyan közel kell menni a karakterekhez ,de ha megnézitek általában a jobbra vagy a balra oldalazás segít ugye ez függ, hogy melyik kezében tartja a fegyvert. 2 maximum 3 csapásos sorozatokat kell minden támadása után rámérni az ellen re, így a lendület nem visz bele a támadásába és eltudsz gurulni ezek után kész meghal a boss meg minden más nagyobb életerővel bíró lény. Pl amit a videóban az a hatalmas páncélos pajzsos lovag is baromira egyszerű. Testközelbe mész, és jobbra megkerülöd, egyetlen egyszer sem fog eltalálni. Nagyon vicces volt ahogy a kis mágussal balra jobbra ugráltatok nekem ott sohasem kellett akrobatikáznom A bossok nagy részét pedig könnyebb legyőzni mint egyes alap szörnyeket. Rettentően buták és egyszerűek. Eddig egyedül a pursuer okozott problémát számomra ,ez volt az egyetlen amely visszaidézte a korábbi játékok hangulatát. A többi boss ugyan külsőre látványos, de támadásaikban fantáziátlanok. Ugyanazt a 2-3 támadási módot követik. S a közelharci ellenfelek 90%-nál elég az ha oldalazol közvetlen közelről majd 2 csapást rámérsz a kardoddal ,vagy azzal amid van. A játék elején ezen feltétel alól, csak a pursuer képez egy kivételt. Hiszen ott közepes távolságban kell maradni, így nem használja a távolsági támadását,viszont amit támad vagy kitör, vagy döf, szintén elég oldalra gurulni. Ha esetleg mondjuk a pajzscsapás pörgős, és felugrás kombót alkalmazza elég 2* hátragurulni. S ezek olyan egyszerű metódusok amik elég monotonná teszik a játékot.
Annyi pozitívumot azért megtudok említeni a játékkal kapcsolatosan, hogy szerintem a sablon story ami az előző részt jellemezte fejlődésen ment keresztül,de valljuk be a játékosok többsége úgyis végig pörgeti a beszélgetéseket. Abba meg nem fogok belekötni bár megtehetném ,hogy a játék pofátlanul csal. Ez hozzá tartozik a Dark Soulshoz s minden 2005 előtti programhoz (főleg ha stratégiai játékról beszélünk).
Az irányítás billentyűzeten csapnivalóan kényelmetlen, egy jobb kiosztást is készíthettek volna hozzá. Még szerencse, hogy anno vettem egy canyon kontrollert 1500 forintért , és egy emulátorral tökéletesen működik nálam a játékon belül.
A másik hatalmas negatívuma a játéknak amit szerintem sokan nem vettek észre ha karakterek fegyverkezelése. Ugye mi lennénk az übermajer kiválasztott vagy valami hasonló, mégis ha közelharci fegyverekkel vívsz csupán hadonászik a karakterünk mint anno a Gothic 1 ben a hősünk, amíg meg nem tanulta a kardforgatási skillt. Tényleg csak csapkod összevissza,mintha nem tudná használni a fegyverét. Plusz a csapások is kellemetlenül lassú kimért animációkkal társítottak. Én lazán eltudnék képzelni a dark soulsba egy pörgősebb harcrendszert,kifinomultabb animációkkal.
A játék legnagyobb hibája az ,hogy fantáziátlan a harc terén. Csinálhatnának egyébként valamit az nvidia driverekkel is , mert a sötétebb területeken szinte semmit sem látok a játékon belül hiába hogy maxra fel van húzva a monitoron és a programon belül is a fényerő.
Sokak nagy "negatívuma" a nehézség is, ami NINCS a játékban vagy nem úgy ahogy azt gondolják. Ha nem kapkodsz (ez a legnagyobb ellenséged a DS-ben, durvább mint bármelyik boss:D) és rohansz végig a pályán, otthagyva az összes itemet akkor mindig pont jó szinten és felszereléssel vághatsz neki a következő pályarésznek.
A grafikáról pedig, lehet hogy csak én vettem észre de az igazán jó játékoknak általában nincs eszméletlen grafikájuk sőt mintha ez fordított arányban lenne. Szóval minnél több poligon van egy játékban, az átlag játékosok agysejt száma annál kisebb.
Azt is elismerem hogy némelyik bossnál egyszerűen muszáj meghalni párszor, de ha ez a szám túl sok, akkor valamit nem jól csinálsz például mikor *SPOILER* nem engeded le a mérget a valamilyen Queen-nél *SPOILER *
Összesítve, én bárkinek ajánlom mert megfontolt játékot igényel, a felfedezés olyan érzés mint a valóságban, hogy mennél előre de azért benned van egy kis félelem hogy mi lesz a következő sarkon (nem mint a cod-ban ahol azt várod hogy a buta társaid útolérjenek). A gyorsutazásra azt tudom mondani, hogy sokszor megkönnyíti a játékot de végül is nem bánom hogy bekerült. Erről a játékról még kb. 10x ennyit lehetne írni de mindenki tapasztalja meg maga, szóval jó játékot mindenkinek és PREPARE TO DIE!
+1 érdekesség: Ha offline játszol, Majula-ban a nagy kőoszlopot megvizsgálva meg tudod nézni hányszor haltál meg.
Első körben, rendkívül szégyenletes az a gyakorlat, hogy az eleinte feltöltött promo gameplay köszönőviszonyban sincs a végleges játékkal. A felvételen látható megvilágítások, árnyékeffektek összességében teljesen más atmoszférát adtak a helyszínnek, mint amit mi most látunk. Szintén probléma az elődök bizonyos elemeinek rendkívül gátlástalan újrafelhasználása. Ugyanannak a fantáziátlan, semmitmondó helyszínnek a harmadszori előkerülése már nem magyarázható se játékdizájnt illető, se a történettel kapcsolatos szükségességgel, ez egyszerű lustaság. A bossok egy része rendkívül olcsó, szintén újrafelhasznált és bizony néhány közülük pofátlanul csal. A 6v1-es bossharc szerintem viccnek is rossz kategória, nem méltó ahhoz a kifinomult úthoz, amin eddig a Souls játékok elérték, hogy a bossok kihívást nyújtsanak. De akadnak fantáziátlan, ötlettelen és sokszor ismétlődő, könnyen tipizálható főellenfelek magán a játékon belül is, nem csak az első részt hasznosították újra Japán barátaink. Néha pedig megmagyarázhatatlan dolgok történnek, amik valahol a bug és a szándékos csalás határán táncolnak. Felkenődünk a falra egy ütéstől aztán ott ragadunk, az előre irányuló szúrás hátrafele sebez, rossz irányba ugrik a karakter, néhány láthatóan ügyesen elkerült ütést mégis találatnak érzékel a játék, stb. A másik hatalmas szívfájdalmam az a döbbenetesen primitív ugrálás. Értem én, hogy ezzel is növelni akarják a kihívást, de ez már egyszerűen nevetséges, hogy a karakter vígan legurul egy olyan ugrást követően a párkányról, ahol minden ép elméjű ember egyszerűen megállna. Ha egy kissé kifinomultabb, összetettebb platformrendszert raknak a játékba, akkor az feldobhatta volna mind a pályákat, mind a harcot. De ez így egyszerűen nevetséges, mivel normális játékmechanikai elemek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a játékmenet bizonyos kihívásait megoldjuk.
Másrészt, akadnak ötletes, ügyesen kitalált, élvezetes bossharcok is, néhány helyszín szemkápráztató, és a legtöbb helyen a pályatervezés is remekül sikerült. A fejlődési rendszer jóval átgondoltabb és kicsit összetettebb mint az első részben, és az egész játék hangulata engem sokkal jobban magába szippantott mint elődje, pedig azzal is eltöltöttem pár száz órát. Az ellenfelek hozzák a tipikus sablonfantasy formát, noha akad pár, ami kilóg a sorból az ötletessége miatt, mint pl. Iron Keep-ben a páncélzott jediszamurájok. A port kifejezetten jól sikerült, pláne az első rész tükrében, bár azért az hét szentség, hogy aki szerint az alapértelmezett billentyűzetes irányítás használható az nem játszott soha billentyűzeten semmit ezelőtt. Nem is említve a sokszori érezhető input laggot.
Természetesen a hardcore Souls közösség egyik vesszőparipája a játék rendkívül ügyesen tálalt és viszonylag fantáziadús története, és e téren a második résznek sincs mit szégyellnie, finom utalások találhatóak az első részre, teret adnak a teóriáknak, de valamivel több kapaszkodót ad mint elődje. Persze nem várható el mindenkitől, hogy befogadja ezt a furcsa módon elmesélt sztorit, de pont ebben a narratívában áll az egyedisége.
Egyébként én nem értem ezt a nehézséget illető picsogást, a játék nagy része teljesen fair,(néhány meg fura mód kifejezetten csal) egy normálisan felszerelt és fejlesztett karakterrel pár ütésből el lehet bánni az ellenfelek java részével, ezzel szemben pl. egy Ninja Gaiden 2 nagyságrendekkel szívatósabb, főleg, hogy ott gond nélkül el lehet cseszni az egész játékot a fele körül, ha elhasználunk minden gyógyító itemet, itt ilyesmi elképzelhetetlen. Én nem szeretem a nehéz játékokat, időpocsékolásnak tartom, ha egy játékban hatszor végig kell menni ugyanazon a folyóson, mert a semmiből lelőnek, de itt a szituációk 95 százalékát bizony gyakorlatból, rutinból kell megoldani, és ez gyakorlással fejleszthető, éppen ezért élvezetes időt szánni erre a játékban. Érezhető a fejlődés mind a karakter, mind a játékos részéről.
Ja és egy trükk a végére! Érdemes a nehezebb ellenfelek esetén bemenni fegyver nélkül néhányszor és kitapasztalni, hogy mikor érdemes védekezni, gurulni, esetleg futni. Mikor van idő estusra, mikor lehet csapni, mennyit és mivel. Időigényes, de bármit le lehet ezzel verni idegroham nélkül, mert a tanulási fázisban úgy állsz hozzá, hogy úgyis meghalsz, a lényeg, hogy meddig bírod. És így egy éles összecsapásra jóval felkészültebben mehetsz.