Call of Duty: Black Ops 3 teszt

Két dolgot mindenképpen tisztázzunk már az elején! Az Activision kapcsán sok rosszat el lehet mondani, de az tény, hogy a Call of Duty-szériának meglehetősen nagy figyelmet szentel a kiadóóriás, az aktuális epizódok pedig teljes játékként jelennek meg, nem félbevágott csomagként, ami akár egyben is a piacra kerülhetett volna. A season pass csak egy opció, amivel negyedévente új tartalmakkal bővül a szolgáltatás, miközben már a csomagban a kezdetektől ott lévő felhozatal is kellően változatos, nem lehet mellette unatkozni. És akkor a másik fontos tényező: sokan leszólják az utolsó részt, miszerint ez a falon futkosós, repkedős multi már nem is CoD, meg hülyeség az egész a színes ruhákkal együtt. Nos, igen, már valóban nem 2003-at, nem 2005-öt írunk, hogy ugyanazt kapjuk, mint a Call of Duty vagy a Call of Duty 2 esetében, azóta változott az ipar, változtak az elvárások is, emiatt meg aztán az sem meglepő, ha a 12 játékos nem teljesen egyformán néz ki, hanem kedve és igénye szerint formálhatja a rendelkezésre álló, eleve eltérő karaktereket. Tudjuk, régen minden jobb volt.

Már persze csak akkor, ha nem vesszük figyelembe a tényt, hogy a Black Ops 3 a századik, csak síkban, a földön futkározva levezényelt csatákat nyújtó programot hozta volna minden változatosság nélkül. Ehelyett azonban megkaptuk a szabadság és a választás lehetőségét, aminek hála rohangálhatunk, lassan haladva lövöldözhetünk, üldögélhetünk egy sarokban (amíg valaki nyakon nem vág), továbbá, ha skilljeink engedik, felugorhatunk a levegőbe, hogy onnan szedjük le a szemből érkezőket, sőt még a falakon is végigrohanhatunk, így lepve meg a frontális támadásra számító játékosokat. A szinte korlátok nélküli akció pedig igazi vérfrissítés a sorozatban, ami ügyesen javítja az Advanced Warfare exoskeletonjainak ötletét (azokat sokan nem tudták rendesen irányítani), eközben pedig ragyogó érzékkel ragadja ki a Titanfall játékmeneti sikerének egyik legfontosabb összetevőjét. A felhasználók egy része ugyanis már nem akar lapulni a földben, nem akar folyamatosan sunnyogni, erre megvannak a megfelelő videojátékok. Sokan egyszerűen a rush-t részesítik előnyben, amikor a gyors és hatékony csapás felemészti az ellenséges csapatot, majd a pálya túloldalára köpi azt. A jó képességek pedig ide aztán pláne kellenek, nem lehet szöszölni, meg mellé lőni, ha egyszerre hárman ugrálnak és szaladnak az ember felé. Ismerni kell a pályákat, a lehetséges beszületési pontokat, a rejtekhelyeket, az opcionális reakciókat az emberi intelligencia részéről. Tehát aki azt mondja, hogy a CoD buta és ötlettelen, túlságosan a fantázia felé elszabadult játék, az téved, és alig fordított több figyelmet rá annál, hogy ránézett az első trailekre és kikerült bemutatókra. Igen, a jövőben játszódik, ezt ügyesen ki is aknázza, de mindösszesen ennyiről van szó.

Tartalmi bővítés

Ha pedig nem lenne elég az immáron háttérbe szoruló kampány, a sokféle módot kínáló multi és az alap pályák meglehetősen bő választéka, bárki megvásárolhatja a négy nagy csomagot magában foglaló szezonbérletet. Eleddig három (PS4-re már elérhető a Descent) pakk jelent meg, mindegyik sikeresen vette a startot – jó, az elsőnél azért voltak komolyabb problémák a Splash nevű pályán, ahol simán be lehetett mászni a falakba (ott meg lehetetlen volt megsebezni az illetékeseket), vagy olyan magaslati pontokra kerülhettünk, ahonnan senki sem számított támadásra. Mert ugye vannak, akik mindenáron nyerni akarnak, akiknek csak a kill számít, ezért falakba épülnek, a földön fetrengenek, a sarokban ülnek, fittyet hányva a gyorsaságra épülő szisztematikára (nem, még mindig nem a Verdun vagy a Battlefield van terítéken, ez a Black Ops 3). Az eszköz és a tiszta játék nem számít, de jelentem, hála az égnek az alkotók rájuk is lecsapnak idővel, a javítási munkálatok meg nem igényeltek félévnyi átfutási időt. Szóval, ha valaki áldozott a kiegészítésekre, már 12 új térképet birtokolhat, plusz három további zombis fejezetet a négyfős kooperációhoz, illetve még mindig nem beszéltünk azokról az újításokról, amik az elmúlt hónapokban kerültek bevezetésre, méghozzá mindenki számára elérhető módon, a season pass vásárlásától függetlenül.

De ez még mindig kevés lehet, ha az embereket egy bizonyos cím mellett akarják tartani a fejlesztők. A Treyarch dolgos munkatársai pedig alaposan utánajártak, mitől döglik az a bizonyos légy – ez már a specialisták jelenlétén is meglátszódott, elvégre az eltérő képességű, sajátos fegyverekkel rendelkező hősök mintha csak az utóbbi évek slágerműfajából, a MOBA-világból léptek volna elő. Azonban ezek bevezetése még mindig nem elég a teljes üdvözüléshez, így az alkotók körbenéztek az MMO-k, azaz a masszívan online tartalomra épülő produkciók piacán. Ott, milyen meglepő, napi és heti kihívásokat találtak az egyre vadabb testreszabási lehetőségeken túl. Mindezt pedig ügyesen beleépítették a Black Ops 3-ba.

Mint említettem, manapság már senki nem akar ugyanúgy kinéző, futószalagról lelépett karaktereket a pályákon, hogy utána úgy nézzen ki a csata, mintha csak ikreket soroznának be a seregbe. A teljesített összecsapások után kapott Cryptokey-ek ezen segítenek, amikből aztán 10 vagy 30 darabot beáldozva ládákat nyithatunk meg. Új matricák, ruhák, fegyverskinek, megnyerési mozdulatok – mindenféle finomságot összeszedhetünk, ráadásul gyakori, ritka, epikus és legendás formában, ami persze nincs akkora hatással a játékmenetre, mint mondjuk egy RPG esetében, de így is jó ötletről beszélünk. Az utóbbi időben pedig erre az opcióra építve újabb tartalmat kaptunk a Contract intézményének hála. Van napi és heti feladat, adott fegyverrel vagy játékmódban kell 10-25-100 ellenfelet ölnünk, csatát nyernünk, ezért pedig nemcsak 10-30 Cryptokey üti a markunkat, de a heti kihívást kipörgetve egy „új” karakter is a listánkra kerül, bár csak ideiglenesen. Blackjack vagy másnéven Gambler / Rogue minden specialista fegyverét, vagy a képességeiket birtokolja, azok közül a feltöltődést követően választhatunk, hogy ne a véletlenszerűen kiosztott ulti rombolja le teljesen a közérzetünket.

Ennek hála aztán a Black Ops 3 továbbra is hatalmas bázissal bír, rengetegen mennek fel a világhálóra nap, mint nap, ami teljesen érthető. Barátnőmmel is napi pár órát beáldozunk a speciális küldetések miatt, fejenként immáron 360 óránál tartunk, ami átlagosan nézve az egyik legjobb ár / érték eredményt hozza. Persze nem volt szó a dupla XP, dupla weapon XP, dupla Cryptokey hétvégékről sem, ami szintén elképzelhetetlen mennyiségű embert megmozgat minden egyes alkalommal. 

Megérte?

Az Activision és a Treyarch tehát nem aludt az elmúlt háromnegyed évben, hanem figyelte a piacot, felmérte az igényeket, a Black Ops 3-at pedig ennek megfelelően alakította, ami látszódik is a játékon. A sikeres elemek tökéletesítgetése, a nagyobb kihívás egybeépítése a gyors akciókkal, a MOBA- és MMO-irányzat összetevőinek mértani pontosságú beleforrasztása a játékmechanikába szinte(!) példátlan az FPS-műfajban. Innentől kezdve pedig az is túlzás, amikor a még meg sem jelent Infinite Warfare-t már most temetik az emberek, elvégre bár függ az eredmény a fejlesztőktől is (a Ghosts remek példa volt erre), a széria nemcsak ereje teljében van, de sikeresen veszi a naponta változó elvárások okozta buktatókat is. Ha pedig azt kell megmondani, melyik 2015-ös megjelenés érte meg leginkább a rá fordított anyagiakat, akkor az utolsó CoD egyértelműen a The Witcher 3 és a Dying Light mellé sorolható, már ha a játékórákat és ezen címek szórakoztató mivoltát tekintjük. Ha pedig valakinek nincs pénze havonta, félévente mindenféle 8-10-20 órás, félkész állapotú, megritkított tartalmú termékekre, befektetés terén kevés jobb alanyra lelhet. Reméljük, a következő lépés is hasonlóan megfontolt és előremutató lesz.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!