Szilveszter után, január 10-én kerül mozikba Clint Eastwood új filmje, A csempész, ami azért is különleges, mert újra láthatjuk az egyik legnagyobb amerikai ikont játszani. Bár a 2008-as Gran Torino után megfogadta, hogy többször nem áll kamera elé, most mégis főszerepben tér vissza. (Igaz, 2012-ben Robert Lorenz kedvéért, a felemásra sikeredett Az utolsó csavarban egyszer már megszegte fogadalmát.) Fizikálisan aligha kell félteni a nyolcvannyolc éves egykori katonát. És elnézve évtizedek óta íródó karrierjét, ennyi bizalmat talán megelőlegezhetünk, a rendezés terén sem akadhat problémája. Egészen egyedülálló, hogy valaki a pályája utolsó harmadában jusson a csúcsra és írja be nevét a legnagyobbak, Orson Welles, Scorsese, Leone, Fincher és a többiek közé. Jelen írásban, az új mozit felvezetendő, Eastwood két legendás perszónájával foglalkozunk: a westernfilmek Névtelen Szőkéjével, illetve az amerikai polgárok legkitartóbb védelmezőjével, Piszkos Harry-vel.
A Névtelen Szőke
Színészként két meghatározó karaktert öltött magára Clint Eastwood. Mindkettő konkrét műfajhoz, a pályáját átfogó két zsánerhez kötődik. Piszkos Harry a nagyvárosok modern népét védő szikár, özvegy rendőr, míg a Szőke a Vadnyugat magányosan kóborló névtelen hőse. Utóbbit az olasz filmtörténet egyik legnagyobb alakja, Sergio Leone öltötte rá. Kiemelve Eastwoodot az ötvenes évek western tévésorozatainak világából a Dollár-trilógia (Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért; A jó, a rossz és a csúf) főhősévé tette. Kultikus filmjei forradalmasították a már akkoriban is avíttnak vélt műfajt: Leone hosszú, operaszerűen megkomponált párbajai, morálisan támadható, sokoldalú hősei és Ennio Morricone fülbemászó szerzeményei új fejezetet nyitottak a western univerzumban.
A Névtelen Szőke tulajdonképpen semmirekellő alak, egyszerű haszonleső. Leone sajátja, hogy a klasszikus hollywoodi szirupos-romantikus művek moralizáló attitűdjét elveti. Legtisztábban A jó, a rossz és a csúf esetében látjuk, hogy mennyire sokrétű egy-egy karakter. Az Eastwood alakította szőke sem fekete-fehér figura, nem a családi mozi könnyen azonosulható hőse. A Szőke amelyik városkában csak feltűnik, ott előbb-utóbb fejetlenség támad és pusztulás marad mögötte. Élősködő módjára falja fel az adott város kincseit, majd szenvtelenül tovább áll. Egyetlen erénye a következetesség. Következetessége sarkallja arra, hogy szavát minden esetben megtartsa. Ugyanakkor az egyezségszegőket keményen megleckézteti és bosszúálló énje is többször megmutatkozik.
Leonétől kapott karakterét később saját filmjeibe is beépítette. A hetvenes évektől számos esetben használta arra a névtelenségbe burkolódzó dicstelen hőst műveiben (pl. Fennsíkok csavargója), hogy kicsit megrepessze a XIX. század legnemesebb erkölcsi szabályaitól áthatott amerikai western-mitológiát. Több interjújában kritizálta a hamiskás amerikai western-mitológiát. Gyakran emlegeti, hogy a Vadnyugat banditái a valóságban nem voltak mesterlövészek. Ezen gondolata köszön vissza a megvénült Szőke utolsó nagy kalandját bemutató 1992-es Nincs bocsánat!-ban is. Azonban mégsem zúzza porrá a mítoszt. Filmjében de- és reheroizál, vagyis a hazugságok és a tabuk ledöntése mellett hősiesnek mutatja az Amerikai Történelmet. Csupán társadalmias hevülettel megtisztítja a képet. A múlt ugyanis se nem fekete, se nem fehér. Egyaránt jellemzik sötét foltok és emelkedett, dicsőséges pillanatok.
Piszkos Harry
Sok helyen olvasható, miszerint rendőrfilmjeiben tulajdonképpen ugyanazt a western-hőst játssza Eastwood, mint a Leone művekben, csak épp modern városi közegbe helyezi ikonikus perszónáját. Ez azonban teljesen téves állítás. Piszkos Harry (Dirty Harry) valóban örököse egy tipikus westernhősnek, de nem a Szőkének, hanem a polgárokat utolsó csepp vérééig védő sheriffnek. A rendőrfilm tulajdonképpen azt a funkciót tölti be a XX. század végi ember számára, mint amit a sheriff-western jelentett az XX. század korábbi generációiból kikerülő nézőknek. A társadalmat határozottan, kemény eszközökkel, de törvényesen védő hős szolgáltatja a kiszámítható biztonságot az amerikaiak számára. Élesen elválik ez a karakter az önbíráskodó hősöktől, a törvényen kívüli cowboy-ok és modern igazságtevők (pl. a Bosszúvágy Paul Kersey-je) világától.
A Piszkos Harry-széria alapvetően a klasszikus, háború előtti értékeket hordozó hős folyamatos átfazonírozásának története. 1968-ban még egy polgárjogi vívmányokat sem igazán tisztelő arizonai zsaruként tűnik fel a Coogan blöffjében (aki azért a cselekmény végére elfogadja a forradalmi hatvanas évek hozta reformokat). A hetvenes években készült epizódokban viszont lépésről lépésre megbarátkozik a feministák alapvető követeléseivel és a különösen progresszív gondolkodású San Francisco-i városvezetőkkel is. És bár a bűnözőkkel szemben tanúsított keménységéhez ragaszkodik, A Magnum erejében és Az igazság útjában látványosan kinyilvánítja, hogy nem tűri sem az önjelölt igazságosztókat, sem az alkotmányos kereteket feszegető egyenruhásokat. A Churchill-i tézist osztja: a demokrácia rossz rendszer, de mivel nincs jobb, akár az életét is adná a rend fenntartásáért.
1971-es Piszkos Harry c. filmjében rögtön mítoszt emelnek köré. Úgy tűnik fel a vásznon, mintha csak egy szupersztárként futna fel a színpadra. Mitikus neve (Piszkos Harry) azonnal meg is jelenik hatalmas, sztármagazinokat idéző betűtípussal a képen. Titokzatosságát növeli, hogy bár a nyitányban jóformán csak ő szerepel, hosszú perceken keresztül meg se szólal. Egy ilyen szerepnél létfontosságú követelmény a született fotogenitás. Eastwood azon kevesek közé tartozik, akiknek nem kell játszaniuk, pusztán a kamera előtti jelenlétükkel érdekessé válnak. Marilyn Monroe és Roger Moore hasonlítható hozzá.
A mítoszépítés része az is, amikor egy mozgalmas éjszakai őrjárat során elmeséli kollégájának, hogy a legpiszkosabb munkák elvégzése után kapta becenevét. Durvaságát megbocsátja a néző, hiszen különösen kegyetlen gyilkosokkal és gonosztevőkkel szemben lép fel. Ártatlanokat soha nem bánt, ugyanakkor tántoríthatatlanul bízik nyers módszereiben. Mégis, morálisan megkérdőjelezhető cselekedetei miatt számtalan kritika érte a filmeket. 2008-as Gran Torinójában azonban választ ad a kritikusoknak és reflektál saját ambivalens múltjára is. Egyrészt kilép a pillanatba zárt ember helyzetéből és teljesen felülemelkedik a különböző politikai paradigmákon. Másfelől pedig egy idős ember alászállását, világhoz való viszonyának újrafogalmazását és a rég elfeledett szeretettel való feltöltődését mutatja be. Egy a mai világban teljesen idegenül mozgó veteránét, aki végül képes az erőszak minden formáját elvetve krisztusi áldozatot hozni néhány idegenért. A Gran Torino Piszkos Harry gyónása és jóvátétele korábbi bűneiért.
Külön meg kell említeni a műfajt megteremtő rendezőlegenda, Don Siegel nevét is. Az akciófilmes klisék, köztük a lazáskodó beszólások és idézhető aranyköpések mind az ő műveiben tűntek fel először. A nyolcvanas évek nagy akció- és zsaruvígjátékokból ismert hősei mind Piszkos Harry köpönyegéből bújtak elő. Nem lenne Die Hard, Éjszakai rohanás, 48 óra, A Beverly Hills-i zsaru, sőt Stallone és Schwarzenegger legtöbb alakítása is értelmezhetetlen volna Clint Eastwood nélkül. Mi több, a XXI. századot elárasztó szuperhősfilmek is a régi rendőrmozik örökösei. (Az persze már egy másik cikk témája lehetne, hogy az emberek miért gondolják manapság alkalmasabb őrző-védőnek az emberfeletti, sokszor gépiesített figurákat a hús-vér rendőröknél és az elegáns titkos ügynököknél.)
Mivel mindkét kultikus karakter filmtörténeti pályája lezárult már, Piszkos Harry és a Szőke aligha térnek vissza januárban a vászonra. Adódik hát a kérdés, hogy mégis kit alakít majd Eastwood. Vagány haszonlesőt vagy gyenge vénembert? És mi kerül a film középpontjába? Az amerikai alvilág mocskos működése, az időskor kálváriája vagy épp egy megkeseredett ember ébredése? Vajon A csempészben feltűnik az Eastwood művekben folytonosan visszatérő pap-karakter? (Papokhoz, lelkészekhez való vonzódása már csak azért is izgalmas, mert a legendás színész-rendező bár tiszteli az egyházakat, nem vallásos.) Január 10-én, a Creed II, a Végtelen útvesztő és A tanítónő e heti premierjét követő csütörtökön minden kiderül. Ismerve Clint Eastwoodot, aligha okoz csalódást.
