Azt hiszem, a korábbi bemutatókból és az újságban leközölt előzetesekből már mindenki pontosan tájékozódott, így senkit nem lep majd túlságosan az, hogy mondjuk hatszögletű elemekből áll a pálya, hogy a vallás fontosságát alaposan lecsökkentették, vagy hogy a harc is teljesen átalakul. Igazság szerint én magam is fel voltam készülve, de valahogy aztán mégis megállok néha, hogy csodálkozzak picit –- jó, mondták, hogy átalakítják a kezelőfelületet, esett szó a városmenedzsment újragondolásáról, de hogy ilyen jól sikerül, azt nem gondoltam volna.

Felületkezelés

Az első dolog, ami azonnal feltűnik, hogy még cives léptékkel mérve is zseniálisan egyszerű, és funkcionalitásában tökéletes kezelőfelületet dobtak össze a készítők. A cél elméletileg az volt, hogy az irányítás is passzoljon a játék folyamatainak ésszerűsítéséhez, vagyis úgy nyújtsa ugyanazt az élményt, hogy közben kevésbé vonja el a játékos figyelmét az igazán fontos dolgokról. Ennek megfelelően a következetesség lett a vezérelv, így a figyelmeztető üzenetek szépen csoportosítva jelennek meg, az egy tevékenységhez köthető üzenetek vagy gombok egy helyen (és mindig ugyanott) találhatóak, ráadásul mindezt sikerült egy olyan, végletekig letisztult felületen ötvözni, ami akár az Apple dizájnereinek is becsületére válna. Végre elfelejthetjük a seregnyi kis gombot, amit negyven óránként egyszer nyomtunk meg (akkor is csak azért, hogy kiderüljön, pontosan mire is jó).

(D)Enumeriáció

Sokan kétkedve fogadták az új harcrendszert, de szerencsére megnyugtathatok mindenkit -– egy teljes napnyi tesztelés után elmondhatom, hogy az „egy egység per terület” elv nagyon is működik, sőt, csak most derül ki igazán, mennyivel jobban átgondolt rendszer ez, mint a stack of death volt korábban. A távolsági fegyverekkel kombinálva a közelharci egységek ugyanúgy képesek folyamatosan nyomás alatt tartani az ellenfelet, sőt -– jóval kevesebb harcoló alakulat elég a világuralmi tervek hatékony implementációjához. A létszámában korlátozott, de hatékonyabb hadsereg a jól működő állam alappillére, ráadásul most már hiába birtokoljuk a stratégiai alapanyagokat, azokkal csak egy bizonyos számú egységet tarthatunk fel, vagyis ha csak két adagnyi vasércet tudunk felhozni a föld alól, akkor csak két lovagunk lesz, hiába van mindehhez négy csapatnak elegendő lovunk.

Szerelmi hatszög

Annak, hogy mostantól asztallap helyett méhsejtekből van összerakva a világ, számtalan előnye van. Egyrészt ugye fontos volt ez amiatt, hogy a fent részletezett egységszabály ellenére ne csak négyen támadhassanak egy várost, másrészt ez az alakzat sokkal valóságosabbnak tűnő világ megalkotását engedélyezi, hiszen a hatszög jóval gyakrabban fordul elő a természetben, így az elénk táruló táj a sorozatban eddig látott pályák legjobbja. A fenti cím azonban átvitt értelemben is megállja a helyét, hiszen számtalan pozitív és negatív tapasztalatom akadt az elmúlt 25 órában -– ha érdekel, hogy alakul a nehézségi fok, hogy volt-e értelme átvariálni a diplomáciát és a városmenedzsmentet, és hogy végül pontosan milyen értékelést kap a játék, olvasd el tesztünket a következő Guruban!