(A Borzongás horrormagazin a lecsökkent olvasottság következtében sajnos határozatlan időre búcsút intett, a félig elkészült halloweeni különkiadás írásait azonban a PC Guru Online felületén mind elolvashatjátok ezekben a hetekben. Kövessétek a Borzongás cimkét!)
Várakozásainkat olyan magasan múlta felül a Saber Interactive adaptációja, hogy azt egy legalább ezerfős zombipiramis sem tudna áthidalni. Pedig az sok mindenen átjut. És iszonyú látványos. Ez tulajdonképpen az egész játékra igaz, noha vannak benne kevésbé kidolgozott textúrák, cserébe a soha nem látott mennyiségű élőhalott elképesztő sebességgel mozog egyszerre a képernyőn. A komolyabb tömegjelenetek esetében ingadozó képfrissítés mellett, ami viszont soha nem érte el a kezelhetetlenség szintjét. Kezdjük is akkor rögtön azzal, hogy mi nem jó a játékban. Jelezném, hogy ez a szegmens nem lesz valami hosszú és mélyenszántó. Például a szögesdrót csak az ellenfélnek jelent fizikai akadályt. Készséggel nekirohannak, nem valami okos képződmények, fennakadnak, majd bele is halnak az ostobaságukba. Ezzel szemben mi teljes lelki nyugalommal sétálhatunk át az ilyen jellegű akadályokon (az elektromos csapdán is), akár meg is állhatunk benne/rajta, ami a szögesdrót esetében még vizuálisan is nevetségesen néz ki. Egyébként bugok nem nagyon vannak, a teljes játékidő alatt mindössze egyszer tudtunk olyan helyzetet összehozni, ahol a saját fejünk takarta ki a célkeresztet, illetve összesen egy darab zombi (a tényleg elképesztően sokból) maradt állva, miután lekaptuk a fejét egy vadászpuskával. De most eltértünk a tárgytól. Ami végül is nem baj, mert nincs több kifogásom. Talán csak annyi, hogy a gyógyítás irtó lassú és nem is fejleszthető képesség, ha nem a Medic (gyógyító) kasztban van a karakterünk. Márpedig nem abban lesz, ha az egyéb képességeket is figyelembe vesszük, amikre azért jóval többször van szükség.
Vallomás
Az van, hogy a World War Z-ről tényleg nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a friss címek közül a legnagyobb meglepetés és szerintem a legjobb játék a kategóriában. A történet pont annyi, amennyi, nagyjából marginális, de az alapszituáció nem is igényel több körítést. A kooperatív kampányban – amit offline botokkal, online pedig barátokkal vagy random emberekkel is végigjátszhatunk – négy különböző helyszínen (New York, Jeruzsálem, Moszkva és Tokió) kell menteni a menthetőt; vagy magunkat, vagy más valakit. Utóbbi csak két fejezet, de érkezik a folytatás. Minden helyszín és tér élettel – és élőholttal – teli, hangulatos, engem speciel dizájnban a Resident Evil aranykorára emlékeztetett. A helyszínek és a történetvezetés (noha a narratíva egyáltalán nem tolakodó) olyan atmoszférát és egyediséget mutatnak, kitűnő grafikával és professzionális pályatervezéssel, ami elismerésre méltó. Játékélmény szempontjából pedig képtelenség abbahagyni. Egyszerűen játszatja magát. Az egyes epizódok tökéletes hosszúságúak és komplexitásúak, kellő kihívást jelentenek, de nem aránytalanul nehezek vagy túlnyújtottak. Mentés persze menet közben nincs, ami egy kicsit szintén a klasszikus játékmenetet idézi. A négy helyszínen elvégzendő feladatok és történeti elemek karakterisztikája is mélyebb annál, minthogy itt kísérjünk el egy civileket mentő buszt az evakuációs pontra (Tokió), ott meg mentsünk ki egy tudóst (Jeruzsálem) vagy védjünk meg és segítsünk egy katonát, aki egyébként kutatóorvos(nő), és van megoldása az ellenség tömeges eliminálására (Moszkva). A karakterek és a feladatok is reflektálnak a különböző kultúrák és társadalmak valóságban is meglévő, eltérő karakterére, de ez pont tök mindegy. Az online multiplayer klasszikus játékmódokkal pedig tökéletesen kiegészítik a kampányt. Mindössze annyit tehettek volna még az élmény fokozása érdekében, hogy változatosabbá teszik a játékmenetet. A hordák a tempóval hihetetlenül intenzív élményt nyújtanak, amit lehetett volna még fokozni néhány epizóddal, ami csendesebb, lassabb megoldást igényel; a fegyverek és a terek adottak hozzá. Elképesztően profi munka, kifogástalan kivitelezés mellett, ráadásul rengeteg plusz tartalom várható, és az ára sem horror. A metróban halmokban álló hullák jelenléte viszont kicsit az. És pont ezt váruk.
92%
- Tálalás: 95%
- Tartalom: 93%
- Játékélmény: 98%
Ebben a műfajban ennyire összeszedett, átgondolt, technikailag és tartalmilag is kifogástalan játékélményt ritkán látni. Tény, hogy PS4-en nem mindig elegendőek az erőforrások a tömegjelenetekhez, ezzel együtt a koncepció és a megvalósítás is döbbenetesen jó.
- Pro: Ez úgy, ahogy van, egyszerűen jó. Jó a dinamika, jó a pályatervezés, jó a grafika és a hangulat, hihetetlenül impozáns jeleneteket látunk, arányosak a nehézségi szintek és jók a játékmódok. Tényleg élmény.
- Kontra: A procedurális elemek gyengék, sok az ismétlődés, a játékmenetet pedig változatosabbá tehették volna a csendesebb, taktikusabb megoldást igénylő részekkel.
Extra
Az, hogy a játék ekkora – de tényleg nagy – siker lett, valószínűleg csak a fejlesztőket nem lepte meg. Nekik már csak hivatalból is illik legalább a lelkük mélyén bízni abban, amit kreáltak. A felhasználók viszont nemcsak egy kiemelkedő kooperatív kampányra és a hagyományos online játékmódokra fizették be az egészen visszafogott összeget, de később megérkeztek az extra tartalmak is. Az első szezonból a harmadik tokiói pálya már nyilván nem meglepetés, de logikai alapon eleve sejthető volt, plusz bekerült az extrém nehézségi szint, illetve kaptunk többek között egy új típusú speciális ellenséget is, aki a sérült csapattársakat fertőzi össze. Meg ugye bekerültek a szokásos kozmetikai cuccok (ruha, kiegészítő, miegymás). És hol van még a vége?
Ilyen lett volna a magazinban
