A januári friss megjelenések közül idén toronymagasan kiemelkedik a The Medium, mely nemcsak egy igazán kivételes horrorélménynek ígérkezik, hanem egyben az év egyik első valóban újgenerációs címe is lesz. Ha pedig mindez nem lenne elég, azt is érdemes megjegyezni, hogy a programot az a Bloober Team készíti, amely az utóbbi időben a sztoriközpontú horrorok egyik legelismertebb fejlesztőjévé verekedte fel magát. Azonban nem mindig volt így: a fejlesztők saját bevallása szerint, alig tíz éve, nem lehetett náluk nagyobb (és középszerűbb) biztonsági játékost találni az egész játékiparban…
A csapat, mely a fejlesztői pokolban született
A Bloober Team hivatalosan csak 2008-ban alakult meg, gyökerei azonban 2006-ig nyúlnak vissza, ekkor jött létre ugyanis a Nibris néven futó stúdió, melynek alkotói első projektjükkel azonnal felhívták magukra a sajtó és a játékosok figyelmét. A Sadness egy Wii-re szánt túlélőhorror lett volna, melyben egy lengyel-magyar származású édesanyával kell megtalálni gyermekünket, miután vonatbalesetet szenvedtünk Lengyelország elhagyatott vidékén. A játék fekete-fehér színvilágával és a szláv mitológiát idéző szörnyeivel több mint ígéretesnek tűnt, csak egy gond volt vele: a lentebb látható élőszereplős trailert leszámítva soha nem is létezett.
Utólagos visszaemlékezések során a fejlesztők elárulták, hogy a Sadness kapcsán túl nagy fába vágták a fejszéjüket: sem nekik, sem az általuk felbérelt külsősöknek nem volt elég tapasztalatuk egy ilyen kaliberű projekthez, így a játék rövid úton a fejlesztői pokolban kötött ki, és a sztorit leszámítva olyan túl sok minden nem is készült el belőle. Minden rosszban van azonban valami jó: látva, hogy a Sadnessből nem lesz semmi, a Nibris befektetői elkezdték a csapat magját noszogatni, hogy alapítsanak egy új stúdiót, ők pedig így is tettek, ezért 2008-ban Peter Babieno és Peter Bielatowicz vezetésével megszülethetett a Bloober Team.
Nem baj, ha rossz, csak ne bukjon
A frissen megalakult stúdió első projektje legalább olyan érdekesnek tűnt, mint a Sadness, bár kicsit azért más okokból. A Last Flight néven futó alkotás ugyanis egy Wii-re szánt akció‑horror volt, melyben egy alacsony, kövér és kopasz ételkritikust irányítva kellett átvágni magunkat a repülőgépünket megszálló vámpírok hordáján, karakterünk hentesbárdjait a Wiimote lengetésével irányítva. Azonban izgalmas koncepció ide vagy oda, a Last Flight fejlesztését végül 2010-ben leállították, a csapat pedig a következő pár évet középszerű játékok gyártásával töltötte.
Peter Babieno elmondása alapján a befektetők a Sadness esetéből levonták a maguk tanulságát, és azt kérték a fejlesztőktől, inkább olyan projekteken dolgozzanak, melyek pénzt is hoznak a konyhára, a Bloober Team pedig pontosan ezt kezdte csinálni. Ennek megfelelően a csapat 2010 és 2014 között nem kevesebb, mint kilenc címmel jelentkezett, melyek a legkülönfélébb zsánerekben játszódtak és a legkülönfélébb platformokra érkeztek, és igazából csak egy közös vonásuk akadt: a fejlesztők egyikre sem voltak büszkék.
Ennek az áldatlan állapotnak 2014-ben vetett véget a Basement Crawl megjelenése, mely egy, a Bomberman előtt tisztelgő, multira kihegyezett akciójáték volt PS4-re. A fejlesztők szerint a játék a belsős stressz-teszteken jól teljesített, azonban élesben a PS Networkön már gyakorlatilag folyamatosan összeomlott, ezzel pedig mind a játékosok, mind a kritikusok szemében keményen leszerepelt.
Végeredményben a Basement Crawl a mai napig a Bloober Team legrosszabbul értékelt játéka, azonban a megjelenésének egy pozitív hozadéka is akadt, a fejlesztők ugyanis ekkor döntöttek úgy, hogy elegük van a biztonsági játékból. Babieno visszaemlékezései alapján úgy érezték, ha buknak is, legalább olyan játékkal szeretnének bukni, melybe szívüket-lelküket beleadták, nem olyan tucatcímekkel, mint amiken a megalapításuk óta dolgoznak. A befektetők pedig végül rábólintottak a dologra, ezzel elindítva a csapatot az úton, amin a mai napig járnak.
Egy őrült elme lassú haldoklása
A Bloober Team 2015-ben ugyan még piacra dobta a Basement Crawl helyrepofozott verzióját Brawl címen, de alkotói közben már nagyban dolgoztak legújabb projektjükön, melyet a soha meg nem jelent Sadnesshez hasonlóan egy nyomasztó hangulatú horrornak szántak, ahol azonban a túlélés helyett a történeten és az atmoszférán van a hangsúly. Ez lett végül a Layers of Fear, mely 2016-os debütálásával egy csapásra megismertette a világgal a Bloober Team nevét, egyben pedig be is betonozta a csapat helyét a horror nagyjai között.
A játékban egy őrület határán tántorgó festőt alakítunk, aki visszatér családja vidéki kúriájába, hogy befejezhesse élete mesterművét, itt azonban ihlet helyett csak sötét múltja vár rá a gyötrő lidércnyomások képében. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre szürreálisabbá környezetünk, szinkronban főszereplőnk elméjének megbomlásával, a sztori végén pedig megváltás helyett természetesen csak üresség és őrület vár ránk.
Ez a hátborzongató koncepció pedig hatalmasat robbantott: a Layers of Fear mind a kritikusok, mind a játékosok körében hatalmas siker lett, megerősítve a Bloober Team embereit abban, hogy igenis van igény olyan horrorjátékokra, melyek a harc és a túlélés helyett a történetre és a hangulatra helyezik a hangsúlyt, így erre az alzsánerre a továbbiakban is megérheti odafigyelniük.
Apró érdekesség, hogy a Layers of Fear készítése során a fejlesztők egyik legnagyobb ihletforrása a Kodzsima-féle P.T. volt. A játszható Silent Hill-demó még 2014-ben hódította meg a PS Store-t, a Bloober Team fejlesztői pedig innen vették többek között a folyamatosan változó és egyre elborultabb ház ötletét, de úgy alapvetően a pszichológiai horror elképzelésével is akkor kezdtek el kacérkodni, mikor a P.T. sikere megmutatta, mekkora kereslet lenne az ilyen játékokra.
Kezdődjön a rettegés!
A Layers of Fear sikerével a Bloober Team valósággal berobbant a horror zsánerébe, és a továbbiakban nem is távoztak innen: 2017-ben piacra dobták a rettegést a cyberpunkkal vegyítő Observert, 2019-ben pedig a Layers of Fear 2 mellett egy Blair Witch-adaptációra is futotta az erejükből. És bár ezek a játékok nem feltétlen lettek olyan közkedveltek, mint az első Layers of Fear, azért egy stabil minőséget így is hoztak, aminek hála a Bloober Team neve végképp összeforrt a hátborzongató pszichológiai horrorral.
Mindez pedig egyáltalán nem véletlen, hanem tudatos üzletpolitika: Babieno szerint a kisebb, független csapatok, mint amilyenek ők is, napjainkban akkor járnak a legjobban, ha egyetlen zsánerre koncentrálják minden erőforrásukat, és abban próbálnak minél több és minél nagyobb sikert elérni. Így ők is pontosan ezt csinálták, méghozzá az eddigi játékaik alapján kimagasló eredménnyel. A The Medium előzeteseit elnézve pedig ez a közeljövőben sem fog változni.
Szellemek megidézése és egyéb felvágós hobbik
A The Medium alapötlete egészen 2012-ig vezethető vissza a belsős beszámolók alapján: a fejlesztőkben ugyanis már ekkor felmerült a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha karakterünket két világban mozgathatnánk egyszerre, azonban ambícióiknak gátat szabott a technika. A mérnökök meglátása szerint a két világ párhuzamos renderelése csak a korszak csúcskategóriás PC-in működött volna, így a projektet végül jegelték, legalábbis egészen addig, míg meg nem látták a PS5 és az Xbox Series X dev kitjeit.
A The Medium sztorijának a középpontjában kevésbé meglepő módon egy médium áll, aki speciális képességének hála nemcsak látja a szellemeket, hanem akár át is léphet a világukba, így tárva fel ősi rejtélyeket és a valóságban elhallgatott titkokat. A túlvilágon azonban egyáltalán nem látják szívesen a halandókat, így nyomozásaink során nemcsak a rejtélyek, hanem a nyakunkba akaszkodó rémségek miatt is fájhat majd a fejünk.
És bár a játék megjelenésére még pár napot várnunk kell, a Bloober Team vezetői már most sem rejtik véka alá, hogy igen nagy reményekkel dobják piacra a The Mediumot. Ahogy ők mondták, remélik, ez lesz a harmadik játék, ami meghatározza a stúdió jövőjét, azonban a Sadness elkaszálása vagy a Basement Crawl bukása helyett ezúttal a Layers of Fearhez hasonló átütő sikerével. Mi pedig ezúton is kívánjuk, hogy bejöjjön a számításuk, és a hónap végén valóban az idei év legütősebb horrorját kapjuk meg tőlük.
