Arról, hogy mi volt a gyenge eladások oka, persze mindenki másképp vélekedik, az én véleményem szerint kissé agyon volt hallgatva a cucc, nem emlékszem, hogy lett volna akkora felhajtás körülötte, mint mondjuk az Assassin’s Creed körül, noha jobban megérdemelte volna. Azt sejtettem, hogy ezt nem fogja soha felvállalni az Ubisoft, de a cég elnökének, Yves Guillemot-nak a Ubidays során, a bejelentett második rész kapcsán a Next Generation portálnak adott nyilatkozata azért eléggé mellbe vágott. Íme az úriember szavai:
„Láttuk, hogy rengeteg vásárló rendkívül örül a Beyond Good & Evilnek. Akkoriban más volt a befogadó közeg: sokkal több hardcore játékos volt, mint alkalmi, ellentétben napjainkkal. Úgy véljük, a játék talán túl nehéz volt az akkori általános játékosoknak. Ezért jóval elérhetőbbé fogjuk tenni, és gondoskodunk róla, hogy a videojátékok új generációja számára készüljön el.”
Mindez tehát azt jelenti, hogy – népszerű kifejezéssel - sokkal „kazuárosabb” lesz a cím, magyarul azok is tudják majd használni, akik nem akarnak egy játék során gondolkodni, csak leülnek, tolják picit, aztán odébbállnak. Akinek egyébként volt szerencséje az első részhez, az tegye a szívére a kezét, és árulja már el nekem, mi volt annyira nehéz benne; igaz, voltak benne hajmeresztő ügyességi meg lopakodós részek, de én, aki amúgy utálom az ilyen ugrabugra meg osonós dolgokat, simán, még ha több nekifutásra is, de teljesítettem ezeket, és velük együtt is szerettem a cuccot, mert az említett hangulat mindenért kárpótolt. Őszintén remélem, Michel Ancel (képünkön) és csapata megőrzi a zseniális alapmű szellemiségét, és nem gyártanak belőle amolyan Wii-s Raving Rabbid őrületet, ami a maga univerzumában persze jó és vállalható dolog, de azért a BGE az egy teljesen, ismétlem: teljesen más világ...
„Láttuk, hogy rengeteg vásárló rendkívül örül a Beyond Good & Evilnek. Akkoriban más volt a befogadó közeg: sokkal több hardcore játékos volt, mint alkalmi, ellentétben napjainkkal. Úgy véljük, a játék talán túl nehéz volt az akkori általános játékosoknak. Ezért jóval elérhetőbbé fogjuk tenni, és gondoskodunk róla, hogy a videojátékok új generációja számára készüljön el.”
Mindez tehát azt jelenti, hogy – népszerű kifejezéssel - sokkal „kazuárosabb” lesz a cím, magyarul azok is tudják majd használni, akik nem akarnak egy játék során gondolkodni, csak leülnek, tolják picit, aztán odébbállnak. Akinek egyébként volt szerencséje az első részhez, az tegye a szívére a kezét, és árulja már el nekem, mi volt annyira nehéz benne; igaz, voltak benne hajmeresztő ügyességi meg lopakodós részek, de én, aki amúgy utálom az ilyen ugrabugra meg osonós dolgokat, simán, még ha több nekifutásra is, de teljesítettem ezeket, és velük együtt is szerettem a cuccot, mert az említett hangulat mindenért kárpótolt. Őszintén remélem, Michel Ancel (képünkön) és csapata megőrzi a zseniális alapmű szellemiségét, és nem gyártanak belőle amolyan Wii-s Raving Rabbid őrületet, ami a maga univerzumában persze jó és vállalható dolog, de azért a BGE az egy teljesen, ismétlem: teljesen más világ...
Remélem ezt azért még átgondolják párszor.
Remélem ezt azért még átgondolják párszor.
Talán csak ettől a bejelentéstől várják, hogy merjék többen is megvenni.
Mindenesetre Play Hard - Die Hard.
Talán csak ettől a bejelentéstől várják, hogy merjék többen is megvenni.
Mindenesetre Play Hard - Die Hard.