Arról, hogy mi volt a gyenge eladások oka, persze mindenki másképp vélekedik, az én véleményem szerint kissé agyon volt hallgatva a cucc, nem emlékszem, hogy lett volna akkora felhajtás körülötte, mint mondjuk az Assassin’s Creed körül, noha jobban megérdemelte volna. Azt sejtettem, hogy ezt nem fogja soha felvállalni az Ubisoft, de a cég elnökének, Yves Guillemot-nak a Ubidays során, a bejelentett második rész kapcsán a Next Generation portálnak adott nyilatkozata azért eléggé mellbe vágott. Íme az úriember szavai:
„Láttuk, hogy rengeteg vásárló rendkívül örül a Beyond Good & Evilnek. Akkoriban más volt a befogadó közeg: sokkal több hardcore játékos volt, mint alkalmi, ellentétben napjainkkal. Úgy véljük, a játék talán túl nehéz volt az akkori általános játékosoknak. Ezért jóval elérhetőbbé fogjuk tenni, és gondoskodunk róla, hogy a videojátékok új generációja számára készüljön el.”
Mindez tehát azt jelenti, hogy – népszerű kifejezéssel - sokkal „kazuárosabb” lesz a cím, magyarul azok is tudják majd használni, akik nem akarnak egy játék során gondolkodni, csak leülnek, tolják picit, aztán odébbállnak. Akinek egyébként volt szerencséje az első részhez, az tegye a szívére a kezét, és árulja már el nekem, mi volt annyira nehéz benne; igaz, voltak benne hajmeresztő ügyességi meg lopakodós részek, de én, aki amúgy utálom az ilyen ugrabugra meg osonós dolgokat, simán, még ha több nekifutásra is, de teljesítettem ezeket, és velük együtt is szerettem a cuccot, mert az említett hangulat mindenért kárpótolt. Őszintén remélem, Michel Ancel (képünkön) és csapata megőrzi a zseniális alapmű szellemiségét, és nem gyártanak belőle amolyan Wii-s Raving Rabbid őrületet, ami a maga univerzumában persze jó és vállalható dolog, de azért a BGE az egy teljesen, ismétlem: teljesen más világ...
„Láttuk, hogy rengeteg vásárló rendkívül örül a Beyond Good & Evilnek. Akkoriban más volt a befogadó közeg: sokkal több hardcore játékos volt, mint alkalmi, ellentétben napjainkkal. Úgy véljük, a játék talán túl nehéz volt az akkori általános játékosoknak. Ezért jóval elérhetőbbé fogjuk tenni, és gondoskodunk róla, hogy a videojátékok új generációja számára készüljön el.”
Mindez tehát azt jelenti, hogy – népszerű kifejezéssel - sokkal „kazuárosabb” lesz a cím, magyarul azok is tudják majd használni, akik nem akarnak egy játék során gondolkodni, csak leülnek, tolják picit, aztán odébbállnak. Akinek egyébként volt szerencséje az első részhez, az tegye a szívére a kezét, és árulja már el nekem, mi volt annyira nehéz benne; igaz, voltak benne hajmeresztő ügyességi meg lopakodós részek, de én, aki amúgy utálom az ilyen ugrabugra meg osonós dolgokat, simán, még ha több nekifutásra is, de teljesítettem ezeket, és velük együtt is szerettem a cuccot, mert az említett hangulat mindenért kárpótolt. Őszintén remélem, Michel Ancel (képünkön) és csapata megőrzi a zseniális alapmű szellemiségét, és nem gyártanak belőle amolyan Wii-s Raving Rabbid őrületet, ami a maga univerzumában persze jó és vállalható dolog, de azért a BGE az egy teljesen, ismétlem: teljesen más világ...
A PcGuru rajongótábora jóesetben van ilyen nagy létszámú, indítsátok el és aki szeretne kemény játékot, aláírja.
Kezdetnek bizti jó lesz.
A PcGuru rajongótábora jóesetben van ilyen nagy létszámú, indítsátok el és aki szeretne kemény játékot, aláírja.
Kezdetnek bizti jó lesz.
Mondjuk nem értem ezt a mellébeszélést én sem: számomra könnyű volt a BGE, sőt, nem is emlékszem, hogy valami istenadta fejtörő lett volna benne. Néha nehezebb volt megtalálni az útvonalat, illetve a minijátékoknál kellett némi agy is a dologhoz, de amúgy abszolút könnyen kezelhető volt, érthető volt minden. Egyszerű volt, de mégis ezek az egyszerű elemek adták összetettségét.
Szerintem csupán annyi volt a probléma, minta Psychonauts-nál is: túlságosan "absztrakt" votl a játék, végre nem elfekkel, meg orkokkal kellett tűzlabdákat dobálni, vagy titkos kormányküldetéseket végrehajtani, hanem egy szürreális, újító jellegű világba csöppent a játékos. De gondolom sokak húzták a szájukat, hogy miért nincs benne kard, vagy miért nem lehet halomra ölni benne a szörnyeket, s ezért nem szerették.
Pedig a játék majdnem összetettebb volt, mint egy mai átlagos akció-RPG, sokkal mélyebb volt azoknál. Csak éppen tudni kellett belefeldkezni az egészbe, amit meg is értek, hogy sokaknak nem ment, mivel ez tényleg egy egyedi jegyekkel bíró játék volt.
Remélem, azért Ancel nevében bízhatunk, és mégsem lesz igazából casualosítva a játék, vagy legalábbis nem síkhülyére.
Mondjuk nem értem ezt a mellébeszélést én sem: számomra könnyű volt a BGE, sőt, nem is emlékszem, hogy valami istenadta fejtörő lett volna benne. Néha nehezebb volt megtalálni az útvonalat, illetve a minijátékoknál kellett némi agy is a dologhoz, de amúgy abszolút könnyen kezelhető volt, érthető volt minden. Egyszerű volt, de mégis ezek az egyszerű elemek adták összetettségét.
Szerintem csupán annyi volt a probléma, minta Psychonauts-nál is: túlságosan "absztrakt" votl a játék, végre nem elfekkel, meg orkokkal kellett tűzlabdákat dobálni, vagy titkos kormányküldetéseket végrehajtani, hanem egy szürreális, újító jellegű világba csöppent a játékos. De gondolom sokak húzták a szájukat, hogy miért nincs benne kard, vagy miért nem lehet halomra ölni benne a szörnyeket, s ezért nem szerették.
Pedig a játék majdnem összetettebb volt, mint egy mai átlagos akció-RPG, sokkal mélyebb volt azoknál. Csak éppen tudni kellett belefeldkezni az egészbe, amit meg is értek, hogy sokaknak nem ment, mivel ez tényleg egy egyedi jegyekkel bíró játék volt.
Remélem, azért Ancel nevében bízhatunk, és mégsem lesz igazából casualosítva a játék, vagy legalábbis nem síkhülyére.
Imádkozom, hogy ne legyen végül gagyi!
Imádkozom, hogy ne legyen végül gagyi!