Bár 2024-re már ott tartunk, hogy a streaming kezd leuralni mindent és lassan azok is áttérnek véglegesen, akik világ életükben a wareznak éltek, szerencsére idén is volt értelme beülni a moziba néhány remek filmre. Például a Polgárháború (Civil War) vagy A Majomember szerintem sokkal jobban működött moziban, hiszen ott minden egyes lövés sokkal nagyobbat ütött, illetve természetesen továbbra is megvan annak a hangulata, mikor a haverokkal vagy a pároddal mész el mozizni. Mi most a 2024-es év szerintünk legjobb filmjeit mutatjuk be – kommentben Ti is megírhatjátok, hogy nektek melyik volt az év abszolút legjobb filmélménye!
A fattyú (The Promised Land)
Az 1700-as években Ludvig Kahlen kapitány (Mads Mikkelsen) úgy dönt, hogy szerencsét próbál és egy rendkívül zord dán területet vásárol magának, amit megpróbál felvirágoztatni. Rajta kívül nagyjából minden környékbeli egyetért abban, hogy ez kivitelezhetetlen és a pusztaságban nem terem meg semmi, de Kahlen hajthatatlan. Konok hozzáállását nem nézi jó szemmel a könyörtelen helyi földesú, Frederik de Schinkel (Simon Bennebjerg), akivel az összetűzés elkerülhetetlen. Mads Mikkelsen generációjának (egyik) legjobb színésze és ebben az alkotásban is bebizonyítja, hogy miért. Játéka fantasztikus, erőteljes és összességében A fattyú keresztbe nyeli le az olyan hasonszőrű történelmi/életrajzi alkotásokat, mint mondjuk a Napóleon.
(Forrás: TimeOut)
Vörös szobák (Red Rooms)
A dark-web világa még mindig olyasmi, amihez a filmkészítők nem igazán mernek nyúlni. Kényes téma ez, nem is szokott belőle több kisülni, mint valami középszerű horror-próbálkozás (lásd: Unfriended: Dark Web vagy korábbról a The Den). A Vörös szobák kemény film. A középpontjában egy gyilkossági ügy áll, amelynek három fiatal lány volt az áldozata. A gyilkosságokról készült felvételek maga a gyilkos kezdte árulni a dark-weben, a feltételezett elkövetőt azonban elkapták és megkezdődött a tárgyalása is. Erre jár el Kelly-Anne (Juliette Gariépy), aki megszállottjává válik az ügynek. A Vörös szobák régóta az első olyan, a dark-webről szóló film, ami nem misztifikálja túl az internet sötét bugyrait. Szóba kerül a TOR-böngésző, a snuff-filmek világa, ám mindezt tárgyilagosan magyarázzák el, vastagon aláhúzva, hogy a dark-web egy rendkívül veszélyes hely, ahol a crypto-valutáért árult gyilkossági felvételek csupán a jéghegy csúcsát jelentik.
(Forrás: IMDB)
Áradás (Flow)
Bár az animációs-filmek kategóriájában idén egyértelműen az Agymanók 2 tarolt, nem szabad elfeledkezni Gints Zilbalodis új alkotásáról sem, amely egy macska szemszögéből mutatja be a világvégét. Pontosabban a világvége itt már megtörtént: az emberek eltűntek, a természetben már csak az állatok maradtak és élik kis életüket. Pontosan ilyen a főszereplőnk is, aki egy teljesen átlagos fekete cicus, ám egy nap el kell hagynia otthonát, mert mindent elmos egy áradás. A vízszint egyre emelkedik, komplett épületek és dombok tűnnek el alatta, hirtelen pedig feltűnik egy kis csónak a horizonton. A macsek beleugrik, kisvártatva pedig még több állatka csatlakozik hozzá és egyfajta Noé bárkájaként haladnak tovább az ismeretlen felé. A Flow több szempontból is a Stray című játékra emlékeztetett, és nemcsak azért, mert itt is egy macska a főszereplő. A posztapokaliptikus világ kevésbé megrázó, de ugyanannyira letaglózó: a félig víz alá került városok látképe vagy az itt-ott kirajzolódó szobrok és templomok teteje hidegrázós, emellett viszont kapunk egy nagyon szép, helyenként vicces, de mindenképp szerethető történetet. Az animáció fantasztikus, tényleg megéri februárban idehaza moziban megnézni, mert gyönyörű képi világot kapunk. Külön kiemelném még a zenét is, azon belül is a Reflection című szerzeményt – egészen hátborzongató! Csodálatos animációs-film, egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobbja.
(Forrás: GeekTyrant)
The Last Stop in Yuma County
Az 1970-es években valahol az isten háta mögött egy benzinkútra betér egy késekkel házaló üzletember. A kutas szól neki, hogy sajnos nem tudja megtankolni a kocsit, mert a benzint szállító teherautó nem jött meg reggel, úgyhogy várni kell, ki tudja még mennyi ideig. Viszont addig be lehet ugrani a mellettük lévő étkezdébe, ami amúgy is híres a rebarbarás pitéjéről. Emberünk bemegy, összeismerkedik a felszolgálóval, majd idővel egyre több alak érkezik, akik szintén nem tudnak tankolni és emiatt várakozni kényszerülnek ugyanott. Igen ám, csakhogy van köztük két veszélyes bűnöző is, akik épp aznap reggel raboltak ki egy bankot nem messze, és nem szándékoznak feladni magukat semmilyen körülmények között. Na, ebből a koncepcióból hozott ki Francis Galluppi (aki Evil Dead-filmet készít éppen) egy olyan feszült thrillert, ami egyszerre idézi Tarantino alkotásait és a Nem vénnek való vidéket. Parádés, ahogy építi fel az egész történetet és hoz be újabb és újabb karaktereket, miközben folyamatosan egyre növeli a feszültséget, ami végül egy olyan jelenetben csúcsosodik ki, ami az idei év egyik legjobbja. Mindezt úgy, hogy a benzinkútnál távolabb nem igazán megyünk, szóval majdhogynem egyhelyszínes film a The Last Stop in Yuma County, de ezt nagyon szépen kihasználja. Előzetest szerintem inkább direkt ne nézzetek, mert csak ront az élményen.
(Forrás: IMDB)
Polgárháború (Civil War)
A Polgárháború lényegében egy road-movie, hiszen New Yorkból tart a kis csapat a fővárosba, Washingtonba, közben pedig láthatjuk, hogy mivé vált az ország. Alex Garland igyekezett minimálisra szorítani a CGI-t, emiatt pedig igazi tankokat, repülőgépeket, helikoptereket és valódi robbanásokat használtak minden fontosabb jelenetnél – a végeredmény annyira realisztikus lett, hogy Kirsten Dunst egy interjúban elmondta, hogy szó szerint traumatizálta az élmény és kellett neki pár nap, hogy összeszedje magát lelkileg. A Polgárháború egy olyan film, ami után nekünk, nézőknek is kell néhány nap, hogy megemésszük a látottakat.
(Forrás: Deadline)
Garland kíméletlen őszinteséggel rántja le a leplet a háborúról: itt egy szempillantás alatt lőhetnek keresztül bárkit, az út mentén kiégett autóroncsok és holttestek hevernek, a háttérben pedig szétbombázott épületek füstölnek… ez nem az a dicső Amerika, amit eddig lehetett látni a hollywoodi produkciókban. Az már a múlté. Rettenetesen erős jelenetekkel operál a Polgárháború, egy-egy feszült pillanat pedig felér egy horrorfilmes ijesztgetéssel. Olyan szinten tökéletes a hangkeverés, hogy akár egy lövés is megrémiszthet, az pedig hiába van ráírva a kis csapat autójára, hogy SAJTÓ, egy ponton túl már ez sem jelent semmit és bármikor, bárhonnan tüzet nyithatnak rájuk, vagyis kvázi sehol sincsenek biztonságban. A Jesse Plemons (Breaking Bad) által alakított karakterrel való párbeszéd a Polgárháború egyik legfeszültebb pontja, és ott én is két kézzel markoltam a karfát a moziban.
És nektek melyik volt a kedvenc filmeket idén?
