Korábban is hallatszottak már negatív vélemények az Amy Winehouse-ról szóló életrajzi filmmel kapcsolatban, mondván, a Back to Black nyilván szenzációhajhász mozidarab lesz, vászonhasogató melodrámát kanyarítva a tragikus sorsú énekesnő történetéből. Az is elhangzott, hogy az Amyt játszó Marisa Abela nem is hasonlít rá, hiába kap ugyanolyan jellegzetes frizurát meg sminket, mint az énekesnő. Sok rajongó felveti azt is, hogy alig 13 évvel az énekesnő halála után jó dolog-e feltépni a sebeket, és – mint a film alkotói ígérik – bemutatni azt a küzdelmet, amit Amy évtizedeken át vívott, és végül vesztesen végezte. Vannak olyanok, akik A korona című sorozattal állítják párhuzamba a Back to Blacket, aminek még csak az előzetese látható. Szerintük ahogyan A korona a sikamlós bulvárpletykák szintjén taglalja az angol királyi család viselt dolgait, a Back to Black is csak a botrányokról fog szólni, amikből Amynek bőven kijutott. A tekintélyes The Guardian kritikusa így foglalja össze a film ellentáborának véleményét: „A média gazdagon profitált Amy Winehouse életéből. Nagy esély van rá, hogy a film ugyanezt teszi a halálával.”
Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendező személye a garancia arra, hogy tisztességes darab lett a Black to Black. Sam Taylor-Johnsonnak (John Lennon – A fiatal évek, A szürke ötven árnyalata) személyes oka is volt, hogy olyan filmet készítsen Winehouse-ról, amely tisztességesen és hitelesen mutatja be az énekesnő hányatott életét. Taylor-Johnson közeli barátja volt az énekesnőnek, ráadásul a kezdetektől ismerte őt. „Az egyetem után londoni művészkörökben lődörögtem, és egy sohói klubban pillantottam meg őt először – mondta a rendező egy tavalyi interjúban. – Azonnal nyilvánvaló volt számomra, hogy Amy nem egyszerűen tehetség, hanem zseni.”
