Amikor 2020 októberében, egy kisebb csúszást követően elindult a Baldur’s Gate 3 első korai hozzáférésű változata, még egyáltalán nem lehetett tudni, hány évet kell várni arra, míg a sorozat hivatalosan is visszatérhet a 2001-es Throne of Baal óta tartó szünetéből. És bár a kettő között eltelt évtized alatt sem maradt teljesen mély álomban a franchise – köszönhetően a Beamdog jegyezte felújításoknak – azért még így rettentő sokáig kellett vágni a centit, mire a Divinity-sorozattal hírnevet szerzett Larian Studios késznek nyilvánította a játékot, amely generációkon és műfajokon átívelve mutatja be a 21. századot egy olyan alapműnek, amely a Fallouttal karöltve hozta létre a második aranykorát élő zsánert. Egy ilyen monumentális vállaláshoz pedig monumentális tartalom dukál, a Baldur’s Gate 3 pedig nem is okoz csalódást ezen a téren: hozzávetőlegesen 75-100 órát követel meg a fő történet befejezéséhez, és ez még nem foglalja magában a hatalmas mennyiségű mellékes tartalmat. Ennek okán esélytelen lett volna a megjelenés napjára – alig pár órányi játékidővel – mélyreható bemutatót készíteni arról a fél évtizedes munkáról, ami a BG3 mögött áll, így ildomosabbnak tűnt inkább az első élményeket összefoglalni.
Isteni erők
Ezen első élmények pedig – egy vérbeli cRPG-hez méltó módon – a masszív karakterkészítővel kezdődnek, melynek aprólékosságával csak kevés játék vetekedhet. A 11 fő faj egy részének még az alfajai is elérhetőek, így a klasszikus ember-elf-gnóm triót olyan D&D-sémák egészítik ki, mint a Tiefling, a Drow, vagy épp a Dragonborn, megágyazva a 12 elérhető kaszt, valamint az ezekhez passzoló harcstílusok kialakításának. Illetve a létrehozott szereplő külsejének finomhangolásához is rengeteget hozzátesznek, melynek részletességére egyáltalán nem lehet panasz. És bár ez forradalminak azért semmiképp se nevezhető, de cserébe felületesnek sem. A másik járható út – a Divinity-sorozathoz hasonlóan – az Origin-karakter használata, azaz egy előtörténettel, személyiséggel rendelkező főszereplő irányítása. A repertoár ezúttal is extrémen gazdag: egy, az árnyékok világából kiszabadult vámpír, egy kitaszított Githyanki-harcos, vagy épp egy szó szerint a pokolból kiszabadult Tiefling is választható, egymástól rendkívül eltérő kezdő szituációkat kínálva. Ezen Origin-karakterek később társként is csatlakozhatnak, így az ő történetükről semmiképp sem fogunk lemaradni.
Ahogy a világáról sem, hiszen a Baldur’s Gate 3 élvezete egyáltalán nem követeli meg az első két rész ismeretét: több mint száz évvel játszódik a második fejezet után, Faerûn azonban nem lett békésebb hely, sőt. A mind flayerek inváziója ugyanis annak jövőjét fenyegeti, ahogy a választott főszereplőnk élete sincs biztonságban, aki egy parazitával a fejében maga is a mind flayerré válás útjára lépett. Így tehát még azelőtt gyógyírt kell találnia a bajra, mielőtt a folyamat a végéhez érne, magával ragadva elméjét, testét, és menet közben az egész világot is.
Vakcinahajsza
Ez pedig elég látványos módon, egyenesen egy mind flayer hajón veszi kezdetét, ahol hozzánk hasonló rabok társaságában kell menekülőre fogni, mielőtt a rabszállító meglehetősen döcögősen földet érne egy támadást követően. A simának éppenséggel nem nevezhető landolást követően pedig pár óra alatt össze is áll az a kezdőcsapat, amit alapvetően egy közös cél kovácsol össze: még azelőtt megtalálni a gyógyírt, mielőtt a transzformáció végére pont kerül. Az ehhez vezető út pedig alapvetően sem az Early Access periódus, sem a Baldur’s Gate első epizódja óta nem változott: a harmadik rész is megmaradt egy vérbeli harc-, dialógus és felfedezés centrikus szerepjátéknak, ahol kalandorok egy csoportját igazgatva kell felfedezni egy monumentális világot, szó szerint karakterek százaival interaktálva párbeszédek, harcok, és persze nagyobb küldetések során. A korai hozzáférés még csak az első fejezetet tartalmazta, ami ha nem is drasztikusan, de azért látványosan megváltozott az elmúlt közel három alatt.
Például egy sokkal tetszetősebb, a világba is jobban passzoló és lényegesen felhasználóbarátabb kezelőfelület révén, amely a képernyőből csak egy relatíve kisebb szeletet hasít ki, remekül csoportosítva a főbb akciókat, a képességeket, a varázslatokat, valamint azon aktív tárgyakat, melyek mind a harcok alatt, mind pedig azon kívül bevethetők. A leglátványosabb fejlődésen igazából a tárgylista esett át, amely még így is meg tud rémiszteni a rendelkezésre álló eszközök és egyebek mennyiségével, valamint azok szortírozásának fapados megoldásaival. Mindent összevetve viszont lényegesen csiszoltabb, gördülékenyebb az UI és az UX, mint korábban volt.
Kockavilág
A mélyreható változásokat ugyanakkor egyértelműen a felszín alatt kell keresni, abból pedig annyira sok van, hogy még összefoglalni is nehéz. A prímet természetesen a multiclass lehetőség viszi el, azaz több különböző kaszt is kombinálható, olyan hibrid buildeknek ágyazva meg, melyek több szerepkört is be tudnak tölteni. A kísérletezést támogatja továbbá a respecelés is, amire a D&D ismerete nélkül, az esetlegesen rosszul megválasztott képességek miatt szükség is lesz, ám mivel a folyamat alapvetően ingyenes, ezért büntetés nélkül tudunk variálni.
Az eredmény pedig elég aktívan tesztelhető, mivel a Baldur’s Gate 3 továbbra is dugig van tömve harcokkal, melyek dinamizmusban és lehetőségek terén is rendkívül hasonlóak a Divinity: Original Sin 2-ben látottakhoz. Bár mechanikailag – a D&D szabályainak hű feldolgozása miatt – azért máshogy működik, a különleges, egyedi kombinációk, a terep kihasználása itt is adott, az olajoshordóktól kezdve a tereptárgyakon át egészen a képességek és varázslatok kombinálásáig. Ugyanakkor, bár gyorsabb köröket kapunk (szintén a Dungeons & Dragons keret miatt), ezúttal nagyobb megfontoltságot igényelnek: az AP-maximalizálása helyett a kör maximalizálása a hangsúlyosabb, arra késztetve, hogy minden egyes karakter a teljes repertoárját kihasználja.
A program ráadásul lélegzetelállító módon tálalja mindezt. Faerûn és annak lakói még sosem voltak ennyire aprólékosan kidolgozva, és ez különösen igaz a főbb karakterekre, melyek hatalmas fejlődésen mentek át a korai hozzáférés kezdete óta – de ugyanez elmondható azon NPC-kről is, melyek aktív szerepet játszanak a felfoghatatlanul sok párbeszéd és átvezető jelenet során. Minderre természetesen a tökéletes szinkronhangok teszik fel a pontot, melyek révén már a kampány első etapjában is kijelenthető: ennél hangulatosabb, kidolgozottabb, élvezetesebb módon még egyszer sem jelent meg digitálisan a D&D világa. Remélhetőleg ehhez a szinthez nem csak, hogy fel tud zárkózni a történet (na meg persze a játékmenet) a kampány során, de maga a Baldur’s Gate 3 is felnő az elődei szintjéhez, és egy maradandó, ha nem is korszakalkotó RPG válik belőle. Ez idővel úgyis kiderül – a közeljövőben mindenképp visszatérünk rá egy részletesebb teszt keretén belül!
(Az élménybeszámoló az első fejezet, hozzávetőlegesen 15 óra játékidő után készült.)
