Máig megosztja a közönséget a játékok adaptálhatóságának kérdése. Ma a filmre és a sorozatra való átültetés közti különbségeket vesszük terítékre, különös tekintettel a Netflix friss Arcane szériájára. A nagy sikerű produkcióról holnap olvashattok hosszabb kritikát.
(A kép forrása: Riot Games)
Játékadaptáció
Sokat változott a filmipar az elmúlt évtized során. Míg a nyolcvanas-kilencvenes években a Star Wars, az Indiana Jones és a Terminátor típusú fantasztikus univerzumok nyújtottak táptalajt a játékfejlesztőknek, mára a történetekből kifogyni látszó producerek adaptálják tonna számra a videojátékokat. Sőt a feldolgozásokon túlmenően, az eredeti forgatókönyvből készült blockbusterek külalakjára is alaposan rányomta bélyegét a XXI. század legnépszerűbb művészeti ága. Az utóbbi évtizedben már nem érheti olyan vád az alkotókat, hogy átlagos költségvetésből gyártott, suta kinézetű és felemás színvonalú színészgárdával felálló játékadaptációkkal rukkolnának elő, mint ahogy történt az a hírhedt 1995-ös Mortal Kombat vagy Uwe Boll sokat kárhoztatott munkái esetében. A tipikus kortárs sci-fik, akció- és szuperhősfilmek sokszor a legelismertebb rendezők keze alatt, sztárszínészek armadájával készülnek, hatalmas költségvetésből elővarázsolt látványvilágukat pedig nyilvánvalóan a videojátékok inspirálják. Grandiózus, effektekkel tömött képek vették át az uralmat a mozivásznon, valamint a viharos ritmusú jelenetek szubjektív kameraállásból történő („remegő képes”) bemutatása dívik manapság.
(A kép forrása: Reddit)
Film vs. sorozat
Amint sokan a hiperrealista játékok túlzó ábrázolásmódjától, illetve a maratoni hosszúságú játékmenettől riadnak vissza, gyakran a mozirajongók sem kifejezetten kedvelik a túltechnicizált, életszerűtlen képeket, valamint a játékok alapvetően nem filmszerű felépítésének átvételét. Arról viszont ritkán esik szó, hogy a manapság virágzó sorozat formátum mennyivel alkalmasabb a másfél-két órás kereteknél, hogy a játékok történetét epizódokra tagolva izgalmassá tegye, az univerzumépítést kiterjessze és az alapanyag általában kevéssé komplex karaktereit árnyaltabbá tegye és közelebb hozza a nézőkhöz. Esetükben szó sincs arról, amit előszeretettel hajtogatnak a kortárs Hollywood kritikájaként, miszerint a felszínes történeteket elsöprő vizualitással próbálják palástolni a producerek. A filmkészítők régi igazsága szerint a novella filmre, a regény pedig sorozatra kívánkozik. Továbbfűzve ezt a gondolatot, kijelenthetjük, hogy a nagy játékos franchise-ok helye is inkább a szériák világa.
(Részlet a Zsivány Egyes c. Star Wars filmből. A kép forrása: ABC News)
Arcane
A fentebb írtakra kiváló példát szolgáltat a Netflixen frissen debütált Arcane sorozat. A League of Legends tizedik születésnapjára készített animációs produkció egyszerre elégíti ki a néző vizuális ingereit, szolgál a sci-fi műfajára jellemző tudományos jellegű dilemmával és mutat be személyes drámát, testvértörténetet. Az elmúlt években egyébként is bővelkedünk a társadalmi olló szétnyílását vázoló rendszerkritikus művekben (pl. Élősködők, Joker), igazán jó sci-fit viszont régen láthattunk már a témában.
A jövő: az interaktív film
És hogy milyen újdonságokat tartogat még a játékipar a filmvilág számára? A következő húsz év egyik fő vállalkozása az interaktív film megalkotása, kiérlelése. Ez annyit tesz, hogy a jövőben számtalan leforgatott cselekményszál közül mi dönthetünk majd a történések irányát illetően, adott esetben a néző maga is a sztori egyik karakterévé válhat. Amennyiben még egy kényelmes VR-szemüveget is szerzünk, minden korábbinál élethűbb és manipulatívabb élményt kapunk, ugyanis bármerre fordítjuk fejünket, 4D-ben érzékeljük a cselekménynek otthont adó közeget. Úgy is mondhatnánk, hogy hamarosan a valóságban megelevenednek a Mátrix és az Eredet álomszekvenciái.
(Részlet a The Insider című interaktív filmből. A kép forrása: Steam)
