A héten véget ért Az akolitus című Star Wars-sorozat, ami nem igazán nyerte el a rajongók tetszését, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az előzménytrilógia eseményei előtt mintegy 100 évvel játszódó szériát rengeteg negatív kritika érte, ami azért is meglepő, mert a sajtó kifejezetten dicsérő szavakkal illette Leslye Headland alkotását: jelenleg ott tartunk, hogy a Rotten Tomatoes nevű oldalon az újságírók 80%-ra értékelték az évadot, míg a közönség csupán csak 16%-ra, az IMDB-n pedig 3.8 pontot tudhat magáénak, ami szintén nem túl impozáns eredmény.
Ettől függetlenül a fanok részről részre találgattak, hogy melyik híres Star Wars-karakter tűnik majd fel a történetben, de valljuk be, ezen a sorozaton már az égvilágon semmilyen cameo nem segített volna. Az utolsó, 8. epizódban viszont volt kettő is, akiket lássanak csodát, szintén nem ölelt keblére a közönség – pedig két legendás figuráról van szó, az egyik ráadásul eddig csak említés szintjén szerepelt a filmekben. Ő nem más, mint Darth Plagueis, akiről A Sith-ek bosszújában az akkor még főkancellár Sheev Palpatine mesélt Anakin Skywalkernek a film egyik legjobb jelenetében. Plagueis azóta egyfajta rejtélyes és mitikus figura lett a Star Warsban, egy regény is készült róla a zseniális James Luceno tollából (minden fannak kötelező irodalom), ami a Disney-s üzlet miatt ma már nem része a hivatalos kánonnak. Az akolitus fináléjában végre élőszereplős formában is bemutatkozott néhány másodperc erejéig: a valaha élt egyik legnagyobb Sith nagyúr egy barlangban bujkálva leselkedik, mint Gollam a Gyűrűk Urában… és ennyi.
Bár név szerint nem említették meg, de a rajongók természetesen azonnal rájöttek, hogy ez bizony Plagueis, amit a sorozat showrunnerje, Leslye Headland meg is erősített a Collidernek adott interjújában, amikor megkérdezték tőle, hogy „készen állunk beszélni végre a bölcs Darth Plagueis tragédiájáról?”
„Igen, készen. Nagyon büszke vagyok a karakter kinézetére. Elég hosszú ideig tartott összehozni. Ahogy a legutóbb is mondtuk, nyilvánvalóan egy muunt kell megalkotnunk. Ennek a fajnak eléggé jellegzetes kezei vannak, szóval az, hogy először azt mutattuk meg, elég jó utalásnak tűnt a számunkra. És megint csak egy Bíborhegy-utalásról van szó: ennek az egész bemutatkozásnak nem az erőfitogtatás volt a lényege, hanem az, hogy félelmetes legyen. És szerint ezt sikerült is elérnünk vele. Szerintem fontos volt, hogy abban a barlangban lakjon, mert tudod, így a hívás házon belül érkezik. Ő már alapból ott van a közelükben. Szóval ez volt a gondolatunk emögött. De ja, Plagueis, baby!” Arra a kérdésre, hogy vajon Qimir tisztában van-e vele, hogy van egy „szobatársuk”, Headland nevetve csak annyit felelt, hogy „ezt a kérdést hagyjuk meg későbbre.”
Arról még nem szólt a fáma, hogy Az akolitus visszatér-e egy második évadra, de ha mégis (kötve hisszük), akkor abban valószínűleg Darth Plagueis is nagyobb szerepet kaphat majd. Mondjuk az nem ad sok okot a bizakodásra, hogy egy ilyen kultikus, erős és hatalmas karaktert úgy ábrázoltak, mint egy kéregető hajléktalant a nyugati pályaudvar aluljárójában, de amilyen színvonalat produkált ez a sorozat, az nem sokban különbözik a háborút megjárt katonák beszámolójától, hogy ha egy csatában megölsz, tegyük fel öt ellenséget, akkor a hatodik már meg se kottyan. Márpedig Az akolitusban annyi golyót kaptak a rajongók és maga a Star Wars név is, hogy egy koszlidércként bújkáló Plagueis már nem oszt, nem szoroz.
