Az idei év végén új játékkal bővül az Assassin’s Creed-franchise. Hosszas szivárgások után a Ubisoft végül április végén leplezte le az Assassin’s Creed Valhallát, melynek főszereplői, ahogy azt már a címe is mutatja, vikingek lesznek. A projektről már eddig is sok érdekes részlet és információ kiderült, nemrég viszont a Cenega Hungary és a Ubisoft jóvoltából ki is próbálhattuk a játékot, így első kézből győződhettünk meg arról, pontosan milyen program kerül az ünnepi szezonban a boltok polcaira.
Otthon, édes otthon
Az Assassin’s Creed Valhalla története Eivorra, a vikingre fókuszál, aki 870 környékén, mikor a skandináv népek még hatalmas lelkesedéssel portyáztak a sziget partjainál, klánjával együtt Angliában igyekszik letelepedni. Mondanunk sem kell, ez a letelepedés egyáltalán nem lesz olyan egyszerű, hiszen a helyiekkel és más vikingekkel egyaránt meg fog gyűlni a bajunk, nekünk pedig, Eivort irányítva az lesz a feladatunk, hogy a különböző veszélyek között navigálva életben tartsuk és egyre csak gyarapítsuk falunkat, mely a sztorival együtt folyamatosan bővül és fejlődik.
Ezt a feladatot pedig még izgalmasabbá teszi, hogy a fejlesztők érezhetően rágyúrtak a Valhalla szerepjátékos vonulatára. Az Assassin’s Creed Odysseyben bevezetett feleletválasztós lehetőségek itt is visszatérnek, ezúttal azonban már elég súlyos kérdésekben is dönthetünk, melyeken érződik, hogy később akár komolyabban is befolyásolhatják a sztori alakulását. Az általunk kipróbált verzióban például egy riválisunk sorsa felől dönthettünk, a történet pedig kicsit máshogy folytatódott, annak a függvényében, hogy életbe hagytuk-e az illetőt vagy sem.
Nagyobb, szebb, élettelibb
Az Assassin’s Creed Valhalla világával kapcsolatban eddig elég ellentmondásos hírek jelentek meg: a fejlesztők egyszer még azt nyilatkozták, hogy a játék kompaktabb lesz, mint az Odyssey, rá nem sokkal pedig már pontosan ennek az ellenkezőjét lehetett hallani. Mi a próba során csak a térkép egy kis szegmensét jártuk be, amiből nehéz következtetni a teljes játék pontos méretére, azonban egy dolog biztosnak mondható: az Assassin’s Creed Valhalla világa hatalmasnak tűnik, és szerencsére üres, kihalt helyszínek helyett egy érdekességekkel teletömött tájat kapunk.
Az általunk kipróbált verzióban ugyanis szinte mindig valami érdekességbe ütköztünk: legyen szó akár egy romos toronyról, ahol banditák vertek tanyát, akár egy misztikus kőkörről vagy néhány rejtélyes lábnyomról, mindig van mit tenni és állandóan van mit felfedezni, akkor is, ha csak véletlenszerűen kóborolunk. Ezen túl pedig érdemes még megemlíteni az egész környezet hangulatát: a mocsaras erdős Kelet-Anglia egy nagyon erős atmoszférával megáldott hely, ami ügyesen csábítja a játékost, hogy fedezzen fel minden apró kis titkot, ami csak megbújik a térképen.
Odin szakállára!
A viking téma az elmúlt évek során igen közkedvelt lett a szórakoztatóiparban, a Ubisoft pedig, az Assassin’s Creed Valhalla témaválasztásával remek érzékkel lovagolta meg ezt a népszerűséget, bár a játék általunk kipróbált verziójában azért még csak visszafogottan volt jelen az északi életérzés. Vannak olyan jelenetek, melyek már most nagyon hangulatosak (például az, amikor hosszúhajónkkal éjnek évadján odasiklunk egy várhoz, hogy megostromoljuk), de összességében azért reméljük, hogy a megjelenés előtt ezen a fronton még fejlődni fog egy kicsit a Ubisoft játéka.
Viszont ha már vikingek, nem mehetünk el szó nélkül a játék egyik fontos újítása, a felprédálható települések megjelenése mellett. Falunk építéséhez ugyanis szükségünk lesz nyersanyagokra, amiket többek közt úgy szerezhetünk meg, ha bepattanunk hosszúhajónkba, és a térképen jelölt kolostorok vagy más helységek egyikét kifosztjuk. Általában ez egy pörgős kis ostromjelenetet eredményez, ami egyrészt visz némi változatosságot a játékmenetbe, másrészt meg valljuk be: nincs is jobb, mint a haverokkal felfeszíteni egy templomajtót, hogy hozzáférjünk a bent lapuló aranyhoz.
Szintén ilyen jópofa adaléknak mondhatók a különböző minijátékok, mint például az ivóverseny, ahol bebizonyíthatjuk, hogy nálunk gyorsabban senki sem tud mézsört fogyasztani. És bár ezek a játékok azért nem olyan nagyon összetettek, hogy hosszútávon is lekössék az embert, azért a hangulat megalapozására így is kiválóak.
Ez már az új iskola
Végezetül pedig muszáj megemlíteni azt is, hogy az Assassin’s Creed Valhalla inkább hasonlít a sorozat újabb, akció-szerepjátékos vonulatot képviselő részeire, mintsem a régi, klasszikusabb, a lopakodást előtérbe helyező címekre. Igaz, ezúttal kicsit talán életképesebb a lopakodás, mint az Odyssey vagy az Origins esetében: rejtett pengénkkel újra lehetőségünk van a velünk nagyjából egy szinten lévő ellenfelek instant kivégzésére, illetve a tömegbe beolvadva lopakodhatunk is, ami főleg akkor jöhet jól, ha olyan környéken járunk, ahol korábbi tetteink miatt nem szívlelnek minket.
A visszatérő klasszikus elemek mellett azonban az újsodrú Assassin’s Creedek szerepjátékosabb iránya is nagyon érződik. Például itt is folyamatosan lépjük a szinteket, illetve kapunk három képességfát is, melyeken passzív és aktív skilleket valamint permanens bónuszokat oldhatunk fel, ahogy haladunk előre. Természetesen a különböző statisztikákkal felvértezett felszerelések is visszatérnek, így a folyamatos lootolás is fontos része a játéknak, emellett pedig minden ellenfélnek és régiónak megvan a saját szintje, ahogy azt az Originsben és az Odysseyben is megszokhattuk.
Ha az előzmény bejött, ezt se hagyd ki
Mindent összevetve, az általunk látottak alapján, a Ubisoft az Assassin’s Creed Valhallával azt a stílust viszi tovább, amit az Origins és az Odyssey is képviselt. Bár a lopakodás ezúttal kicsit fajsúlyosabbnak érződik, mint az előző két játékban, azért a szintezés, a hatalmas életerőcsíkkal rendelkező főellenfelek és a képességfa jelenléte így is elég messze áll a klasszikus Assassin’s Creedek stílusától. Ennek megfelelően a Valhalla inkább azoknak fog bejönni, akik már az Originst és az Odysseyt is szerették, nekik viszont nagyon, hiszen ez a játék lényegében az előző két rész szebb, jobb és kibővített variánsának érződik.
