Azt lehetett sejteni, hogy a sorstárs James Cameron Avatar-folytatásaihoz képest az Alien-előzmény hamarabb gördül tovább. Persze Ridley-nek is volt húzósabb időszaka, leginkább talán a Gladiátor után őrült meg (mondom ezt úgy, hogy A sólyom végveszélyben szerintem sok szempontból zseniális akciófilm), ám a Prometheus részben hozta azt, ami átlag esetben elvárható volt évtizedekkel a kultikus scifi-horror után. Sokan szidták, sokan utálták, részben érthető okokból, ám (ismételten szerintem) közel sem volt olyan rossz, mint ahogyan azt próbálták itt-ott beállítani. A „de ez nem is Alien” volt a legbeváltabb frázis, még úgy is, hogy a címben sehol sem szerepelt az Alien, és persze, mindenki tudta jól, hogy ahhoz készült előzményről van szó, de esélyesen a címválasztás sem volt véletlen. Igen, hiszem amúgy, hogy Ridley van annyira intelligens, hogy tudatosan lépkedjen előre még a címek esetében is, avagy pont emiatt nagy elvárásokkal figyeltem az Alien: Covenant premierjét. 

Hozzáteszem, már az első bemutatókkal együtt érkezett megint az elégedetlenkedés is, a „ha van sapka, ha nincs” stílusban, avagy most éppen az volt a probléma, hogy egy-egy bevágott jelenet túlzottan a nyolcvanas éveket idézte, ha nem éppen a szerencsétlen Prometheus lett felemlegetve Scott szülőjével egyetemben. Ilyen áldatlan, hatalmas elvárásokkal teli közegben pedig nehéz alkotni, nem is lennék milliárdos filmes, netán filmgyár, hogy lépten-nyomon megfeleljek minden igénynek, de el kell ismernem, hogy Ridley elég szépen tartotta a gyeplőt, a Covenant pedig bár nem a legjobb a sorozatban, de mindenképpen a jobbak közé tartozik, és szép átívelés az előzmény és a klasszikus széria között. Azért ez is valami, nem? 

alien-covenant-ridley-scott-katherine-waterston.jpg

Az új világ reménye

Mielőtt még tovább elemezném a filmet, azért nézzük meg, mi is történik a cselekmény elején, hogyan folytatódik a Prometheus eseményszála. Mert bizony folytatódik, ezt a The Crossing mini is egyértelművé tette. Persze aki egyből Davidék kalandjainak további alakulását várta, csalódni fog, először ugyanis a nagy kolonizáló hajó, a Covenant kerül reflektorfénybe. A jármű éppen egy messzi-messzi bolygó felé tart, ahol az emberiség új életet kezdhet, ám egy nem várt jelenség balesetet eredményez, ezzel együtt a fő legénység ébresztését, aminél a kapitány sajnos életét veszti. Utódja még bele sem tud szokni az új szerepkörbe, mikor máris egy nagyon fontos kérdésben kell döntenie: véletlenül sikerül befogni egy elméletileg embertől származó adást. A jel pedig egy eddig ismeretlen, életre alkalmas, rendkívül közeli planétáról érkezik. Vajon érdemes kockáztatni a be nem tervezett felfedezőtúrával? Egyáltalán mi a nagyobb kockázat? Egy évekig tartó utazás, vagy egy rövid kis kitérő, ami lehet, minden problémát megold…

Persze mindenki sejti a választ, ami szinte egyértelmű. A landolás után ugyanis előkerülnek a Prometheus túlélőinek nyomai, vagyis az általuk elkötött űrhajó hagyta romok, majd a biológiai fegyver is színre lép, amit a Tervezők (alkotók, mérnökök, Space Jockey, kinek hogy tetszik) kifejezetten pusztításra szántak. Az eredményt el lehet képzelni.

alien-covenant-crew.jpg

Alakul a xeno-molekula

Direkt igyekeztem nem spoilerezni, nem belemenni a szerepekbe, vagy abba, ki bukkan fel régi ismerősként. Mindenki fedezze fel maga az Alien: Covenant élményét, ami egyszerre szimbolikus és egyértelműen egyszerű. Pont úgy, mint az előzmény is, amibe sokat bele lehet látni, de faék egyszerűségű sci-finek is mondható. A Covenant ugyanez, csak sci-fi-horrorként. Ezúttal már fel-felbukkannak elemek a hetvenes és nyolcvanas évek nagyszerű darabjaiból, van egy kevéske gore, egy-egy jelenet, zenei téma, vizuális megoldás tisztelettel hordozza magán a széria korai időszakának jeleit, és ez a faktor az, ami esélyesen mindenkinek tetszik majd, aki valaha is vonzódott a xenomorfokat (és neomorfokat) felvonultató franchise-hoz.

Aztán persze meg kellett találni a középutat is, ezért be-bekerül a képbe a Prometheus is, ami egyébként logikus, ha már egyszer annak a története folytatódik. Ezt, ha nem is tetszik mindenkinek, el lehet fogadni, nem kerül nagy erőfeszítésbe. Az már problémásabb, hogy a kétórás mozifilm vége felé kicsit összekuszálódnak a dolgok, néhány történéshez picit elnézőnek kell lenni (a logika időnként mintha szabadságra menne – noha ez sok esetben igaz a teljes játékidő során a karakterekre is, de ezekben az esetekben emberi okokra simán lehet hivatkozni). Összességében mégis működik a varázslat és az illúzió, az Alien: Covenant remek sci-fi-horror, aminél a látvány és a hangulatfokozás állandó része az elmesélésnek, miközben a dallamok és hanghatások is mindent megtesznek az atmoszféra megteremtéséhez.

alien-covenant-juggernaut.jpg

Éppen úgy, ahogy a szereplők is, külön kiemelve a Davidet és Waltert (a producerek nevei alapján) alakító Fassbendert (ügyesen hozza mindkét figurát, hogy egyértelműek legyenek az eltérések, az apró különbségek), valamint Katherine Waterstont Daniels szerepében. Átlagban egyébként meglepően jó a teljes szereposztás, vannak nagyon szerethető karakterek, és szinte nincs is olyan, aki kiemelten idegesítő, zavaró, maximum máshogyan cselekednek, mint azt mi tennénk, elvárnánk. De ugye pont az a szép, hogy mind különbözőek vagyunk.

Szóval rengeteg pozitívum található a mozifilmben, csak türelmesen kell keresni, és ez az egyik ok, ami miatt az Alien: Covenant az Aliens óta talán a legjobb a szériában, illetve a Halálhajót követően talán a legjobb sci-fi-horror. A másik, hogy egész egyszerűen a játékidő nagyobb része alatt pont azt nyújtja, amit ígér a címe alapján. Egy olyan tudományos-fantasztikus filmet, aminél előbb-utóbb az űrben sikoltasz fel, és azt bizony senki nem fogja hallani. És amiben végre fény derül az arctámadók rejtélyére, a tyúk vagy a tojás kérdésére. Hidd el, ha szereted… ha tényleg szereted az Alien és Aliens filmeket, esélyesen ezt is élvezni fogod. Ha csak borzongásra vágysz az űrben, akkor is (csak nem érted majd a kismillió utalást). Nem találja fel a spanyolviaszt (minek is, hiszen Ridley ezt már régen megtette), van pár homályos pontja, de összességében összeszedett, nagyjából következetes, élvezetes. Ráadásul most már pláne kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni ez az egész dolog, hogyan jutunk majd el az LV-426 telepeseihez.

8/10 – Jó