- Alan Rickman naplójából kiderül, hogy többször megvált volna Piton professzor szerepétől
- Megbetegedését követően örömmel nyugtázta a varázsló hősszerelmes végzetét
- 2001-ben viszont még giccses nagyvásznas élménynek gondolta a produkciót
Alan Rickman, a Drágán add az életed, a Dogma és a Parfüm közkedvelt, bár leginkább negatív karakterek bőrében megfordult színésze 2016-ban hunyt el. Különleges fénytörésben tárulhat most fel pályája, Rickman ugyanis 1972 óta naplót vezetett, 1992-től pedig egészen akkurátusan jegyezte fel gondolatait és a vele történteket. Bár a naplót csak október 18-án közlik Madly Deeply: The Diaries of Alan Rickman címmel, a The Guardian a Harry Potter filmek készítését felölelő részeket teljes egészében közölte. A Perselus Pitont alakító színész részletesen írt a szériáról az évek során.
(A napló. A képek forrása: The Guardian)
Végül maradt
A cikkből kiderül, hogy Rickman többször is majdnem lemondott karakteréről. Először 2002-ben, A titkok kamrája premierje után távozott volna, viszont a produkció hallani sem akart a kilépésről. Az igazi törést rákos betegsége jelentette, aminek tudatában mégis megtartotta a szerepet. „Végül is igent mondtam a Harry Potter 5-re. Se jól, se rosszul nem érzem magam tőle. Az az érv döntött, amit azt súgta, hogy csináljam végig, ez az én történetem” – jegyezte fel 2005-ben.
(A tűz serlege forgatásán)
Hősi halál
Rickman elégedetten nyugtázta az utolsó regény történéseit. „Piton hősiesen hal meg, Potter úgy mesél róla a gyerekeinek, mint az egyik legbátrabb emberről, akit valaha ismert, illetve róla nevezi el Albus Perselus-nak a fiát” – írta. Igaz, Rowling biztatólag már hét évvel korábban elárulta a színésznek Piton nagy titkát, hogy a férfi szerette Lily-t. „Ezzel adott nekem egy kapaszkodót” – áll a naplóban.
(Rowling és Rickman. A kép forrása: The Independent)
Eleinte nem kedvelte
Rickman mintha idegenkedett volna a filmek bemutatóit övező grandiózus külsőségektől, a közönség rajongása viszont több ízben megérintette és meglepte őt. Eleinte a produkció művészeti megoldásaival sem volt elégedett. 2001-ben A bölcsek köve láttán sarkos véleményt fogalmazott meg a műről: „kizárólag nagyvásznon szabad megnézni. Olyan horizont és mélység tárul fel általa, ami illik John Williams ízléstelen zenéjéhez. [A bemutatót] követő buli a Savoy-ban sokkal izgalmasabb volt” – zárta gondolatait a színész.
