A szuperhősök az elmúlt években valósággal megszállták a mozikat, hogy aztán a széles vászonról lassan a TV-k képernyőjére is átszivárogjanak a különféle sorozatoknak hála, ez a trend pedig a mai napig nem állt le, nemrég például épp a DC jelentkezett egy új szériával a Stargirl képében. És bár a sorozat első pillantásra meglepően életvidámnak tűnik a DC-től megszokott borongósabb stílushoz képest, az első három epizódja alapján azért így is egy olyan alkotásnak mondható, ami mellett komoly hiba lenne szó nélkül elmenni. Lássuk is, miért!
A következő generáció
A Stargirl főszereplője a 15 éves Courtney Whitmore (Brec Bassinger), akinek jól megszokott élete egyik napról a másikra felborul, mikor kiderül, hogy anyja, Barbara (Amy Smart) és mostohaapja, Pat (Luke Wilson), úgy döntöttek, hogy Los Angelest hátrahagyva egy nebraskai kisvárosban szeretnének új életet kezdeni. Ez már önmagában is komoly krízis lenne egy tinédzsernek, azonban a helyzetet súlyosbítja, hogy nem sokkal a költözés után Patről kiderül, hogy egyáltalán nem átlagos ember: régen szuperhősök segédjeként tevékenykedett, amíg bajtársait kivétel nélkül le nem gyilkolták.
Pat egy sor ereklyét őrizget a pincében a múltjából, Courtney pedig az egyik este véletlenül megtalálja ezek közül a legerősebbet, a megboldogult Starman misztikus eredetű botját. Ezzel önmagában még nem lenne semmi probléma, azonban az eredeti gazdája halála óta inaktív bot hirtelen aktiválja magát Courtney jelenlétében, így a lányból egy csapásra Stargirl lesz, és arra is hamar kénytelen rájönni, hogy a gonosztevők, akik anno végeztek Pat csapatával, nem is mentek olyan messzire: valamiért a javuk pont Nebraskában kötött ki.
A sorozat cselekménye innentől kezdve pedig két szálon halad tovább: egyrészt végignézhetjük, ahogy Courtney próbál boldogulni az új iskolában és úgy alapvetően a nebraskai kisváros jelentette új világban, másrészt pedig nyomon követhetjük azt is, ahogy a lány szép lassan felnő a szuperhős léthez Pat segítségével. Aggodalomra azonban semmi ok: a készítők nagyon jól ráéreztek, hogy a tinidráma és a szuperhős lét közül melyik az izgalmasabb, így a Stargirl is főleg az utóbbi témára fókuszál.
A sírva vigadás mesterfoka
Talán már a cselekmény rövid leírásából is érződik, hogy a Stargirl meglehetősen vegyes stílust képvisel. A sorozat hangulata és tempója alapvetően könnyed és pörgős, tele jópofa (néhol egy csipetnyi fekete humort sem nélkülöző) jelenetekkel, ugyanakkor a folyamatos vidámkodást néha megszakítja egy igen súlyos téma vagy jelenet. A sorozat első pár percében például rögtön lemészárolnak egy teljes szuperhős csapatot, de különösebb spoilerezés nélkül annyi talán elmondható, hogy később is többen fognak erőszakos halált halni, mint egy átlagos tinisorozatban.
Összességben pedig pontosan ez a kettősség a Stargirl legnagyobb erénye. Az alkotók nagyszerű érzékkel váltogatnak a humorosabb és komolyabb pillanatok között, így simán lehet, hogy az egyik jelenetben még azt nézzük, ahogy Courtney a szuperhősködés tanulása közben véletlen felrobbant egy kocsit, a másikban pedig már a mostohaapja beszél arról, hogy hogyan vadászták le egykori társait a gonosztevők. Ennek a dinamikának hála a Stargirl egyszerre tud komoly és könnyed, felnőttes és fiatalos lenni, ez a mix pedig ad egy nagyon erős egyedi ízt a sorozatnak.
A szuperhősök emberi oldala
Ami a szereplőket illeti, a legtöbb esetben itt sem érheti szó a ház elejét. Brec Bassinger remekül hozza Courtney talpraesett, de a maga módján azért meglehetősen naiv karakterét, ahogy Luke Wilson is remek választás volt az egykor szuperhősöket segítő mostohaapa szerepére. A sorozat legjobb jelenetei általában hozzájuk köthetők, hiszen karaktereik a legtöbb kérdésben gyökeresen eltérő véleményen vannak, mégis kénytelenek együttműködni, ha meg akarják menteni a szeretteiket vagy egyszerűen csak túl akarják élni a gonosztevők támadásait.
Akiket pedig rajtuk kívül még mindenképp muszáj kiemelni, azok a film szupergonoszai, akik Pat bajtársait is megölték anno, azaz benne járnak már a korba rendesen, sőt, a legtöbbjük már kvázi vissza is vonult a bajkavarástól, és sok esetben már civil karrierrel és családdal rendelkezik. Ettől azonban egy kicsit sem lesznek kevésbé veszélyesek: anélkül, hogy nagyon belemennénk, hogy ki kicsoda, annyi azért elmondható, hogy messze a Stargirlben találhatóak a legfenyegetőbb fellépéssel megáldott családapák.
A karakterek mellett pedig a látványról sem szabad elfeledkezni, amire szintén nem lehet panasz. A Stargirl bunyói nagyon jól össze lettek rakva, gyorsak, pörgősek és ütősek, ahogy az egyes karakterek képességei is kellően fantáziadúsak. Így, bár a sorozatban nincs olyan sok akciójelenet, amikor a szereplők egymásnak esnek, az azért nagyon jól tud kinézni.
Kalandra fel!
Mindent összevetve a Stargirl egy nagyon kellemes és lendületes sorozat a DC-től, remek karakterekkel és látvánnyal. Igaz, hogy első ránézésre csak egy egyszerű tinidrámának tűnhet, annyi csavarral, hogy a főhősnek van egy csillagos ruhája meg egy világító botja, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. A sorozat ugyanis nem riad vissza a komolyabb és felnőttesebb témáktól sem, így azoknak is bátran ajánlható, akik nem szívlelik a Marvel féle színes, vidám szuperhősöket.
Az pedig külön öröm, hogy a Stargirl hazánkban magyar felirattal is elérhető, így azok is bátran belevethetik magukat a kalandba, akiknek kicsit kevésbé biztos az angoltudása.
