Az elbukott közönségkedvenceket bemutató korábbi cikkeink:
A modern hadviselés a játékipar egyik örökzöld témája, amire mindig lehet számítani, ami mindig aktuális és amiről mindig le lehet húzni egy újabb bőrt. Ennek köszönhetően az elmúlt években számtalan alkotás született a témában, az olyan ikonikus és felejthetetlen játékoktól kezdve, mint a Call of Duty 4: Modern Warfare, egészen az olyan középszerű próbálkozásokig, mint a Homefront. Igen széles skálán mozog tehát a felhozatal, egy dolog azonban közös a legtöbb modern hadviselést bemutató játékban: nem igazán törődnek a háború sötét oldalával.
Persze ez valamilyen szinten abszolút érthető. Hiszen ha az ember leül egy videojáték elé, akkor szórakozni szeretne, nem pedig kiüresedett tekintettel maga elé bámulva az emberi természet kegyetlenségén merengeni. Nem minden kiadó és fejlesztő játszik azonban ilyen biztonsági játékot: 2007-ben a 2K belement egy olyan TPS elkészítésébe, ami egyáltalán nem fogta vissza magát a háború borzalmaival kapcsolatban, a végeredmény pedig a Spec Ops: The Line lett, amit sokan az évtized legmegrázóbb és legfelkavaróbb címei közé sorolnak, nem is alaptalanul.
Tíz a magyar igazság
Noha a Spec Ops: The Line egy önálló történetet mesél el, maga a játék egy igencsak régi, az előző évezredből ránk maradt IP-n alapszik. Nem csalás, nem ámítás, a Yager alkotása valójában a katonai szimulátorokat magába tömörítő Spec Ops széria tizedik része, egyben pedig rebootja is. Amennyiben valakinek nem ismerős a sorozat neve, ne hibáztassa magát: az első kilenc Spec Ops játék jó két évtizeddel ezelőtt, 1998 és 2002 között jelent meg, és nem igazán zavartak sok vizet már akkoriban sem.
A szériát nyitó Spec Ops: Rangers Lead the Way producere annak idején, 1997-ben, azt nyilatkozta, hogy a katonai szimulátorok műfaja egy nagyon hálás terep, hiszen tömve van hűséges rajongókkal, azonban a jelek szerint még ezek a hűséges rajongók sem tudták sokáig életben tartani a Spec Ops játékokat. A sorozat három fejlesztőstúdiót és három kiadót fogyasztott el, hogy aztán a 2002-es Spec Ops: Airborne Commando után tíz évig ne is hallasson magáról. A Spec Ops első kilenc felvonása tehát nem sikerült emlékezetesre, a tizedik viszont tett róla, hogy egy darabig ne felejtsük el a szériát.
A sötétség mélyén
A sorozatos stúdióváltások után a Spec Ops jogai a széria harmadik, negyedik és ötödik részét kiadó Take-Two Interactive-nál landoltak, akik eredetileg nem tervezték sokáig parlagon hagyni a taktikai lövöldét. 2003-ban már arról szóltak a hírek, hogy a Rockstar készítheti a Spec Ops következő részét, ebből azonban végül sajnos nem lett semmi, a Rockstar Vancouvernél készülő projektet ugyanis 2004-ben minden további magyarázat nélkül elkaszálták.
Ezek után hosszú ideig csend uralkodott a Spec Ops háza táján, azonban, mint később kiderült, a Take-Two a színfalak mögött már ekkor is gőzerővel dolgozott a széria feltámasztásán és újraértelmezésén. Ebben az időszakban a kiadó több stúdiót is felkeresett, köztük a német illetőségű Yager csapatát, ötleteket kérve tőlük egy esetleges reboothoz, a Yager pedig egy Dubaj városában játszódó, fedezékharcra támaszkodó, futurisztikus lövölde ötletével állt elő.
És bár a Take-Two (illetve akkor már a cég 2K névre keresztelt leányvállalata) 2006-ban még visszautasította ezt az alapötletet, nem sokkal később mégis felvették a kapcsolatot a stúdióval, mondván, hogy beszélni szeretnének velük egy Spec Ops rebootról, mely új életet lehel az elfelejtett IP-be, egyben pedig kellően sötét és kegyetlen módon mutatja be a háború sok játék által mellőzött, embertelen oldalát. Utóbbi kívánságuk enyhén szólva is valóra vált a Spec Ops: The Line megjelenésével.
Uraim, üdv Dubajban!
A Spec Ops: The Line fejlesztése 2007 elején kezdődött meg, a 2K pedig (ahogy a BioShock esetében is tette), abszolút kreatív szabadságot biztosított a fejlesztőknek a legtöbb kérdésben. Egy interjú során a játék vezető dizájnere elmondta, hogy akármilyen sötét vagy komor ötlettel álltak elő, a 2K mindig rábólintott. A kiadó még abba is belement, hogy a történet végén megöljék a főhőst (igaz, technikailag a négyből csak két befejezés végződik a főszereplő halálával), ezzel már az első rész megjelenése előtt elkaszálva egy esetleges közvetlen folytatás lehetőségét.
Ennek a hozzáállásnak köszönhetően pedig a Spec Ops: The Line egy végtelenül sötét, komor és brutális TPS lett, ami tényleg nem riad vissza semmitől, hogy bemutathassa a háború borzalmait. A játéknak már csak a helyszíne is igen érdekes, hiszen a cselekménynek Dubaj városa ad helyet, amit a történelem egyik legnagyobb homokvihara gyakorlatilag egy az egyben eltemetett, minden lakosával és a civilek kimenekítésére odaérkező amerikai zászlóaljjal együtt.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor a mindenki által halottnak hitt városból kijut egy üzenet, melyen az amerikai zászlóalj vezetője, John Konrad ezredes, hallható, amint beszámol az evakuáció katasztrofális eredményeiről. Mivel van még remény a Dubajban rekedtek megmentésére, az amerikaiak egy háromfős Delta Force kommandót küldenek a térségbe, hogy felmérjék a károkat és megtalálják az ezredest. Azonban alig hatolnak át a várost a külvilágtól elválasztó viharon, a katonák máris kénytelenek azzal szembesülni, hogy a Dubajban valami elmondhatatlan szörnyűség történt.
És bár a Spec Ops: The Line első pillantásra csak egy újabb átlagos katonai TPS-nek tűnik, hamar kimutatja a foga fehérjét. A fejlesztők abszolút nem fogták vissza magukat, így lépten-nyomon a háború borzalmaiba botlunk, legyen szó felakasztott civilekről vagy hidegvérrel falhoz állított katonákról. Ráadásul a borzalmaknak nem csak szemlélői vagyunk, hanem sokszor tevékenyen részt is veszünk bennük, gondoljunk csak például a játék legmeghatározóbb jelenetére, amikor fehérfoszforral írtjuk ki a katonákat és a civileket egyaránt.
Igazából a Spec Ops: The Line történetének egyik legnagyobb bravúrja az, hogy a kampány végéig nem is feltétlen fogjuk fel, hogy mit teszünk. Hiszen mindig van okunk meghúzni a ravaszt, mindig el tudjuk magunkkal hitetni, hogy nekünk van igazunk, és csak jóval később, az őrület poklának legmélyén tudatosul bennünk, hogy amúgy már órák óta azokat az amerikai katonákat gyilkoljuk, akiknek a kimentésére eredetileg iderendeltek minket.
Ráadásul ahogy haladunk előre a kampányban, úgy épülnek le mind a karaktereink, mind a játék maga. A kezdeti profi kommunikáció helyét átveszi az állatias üvöltözés, a kivégzések egyre brutálisabbak és brutálisabbak lesznek, a töltőképernyő pedig, ami a kampány elején még egész hasznos tippeket és trükköket adott, a történet végén már csak azt kérdezgeti tőlünk, hogy elég nagy hősnek érezzük-e magunkat.
Nem mindenkinek való vidék
A Spec Ops: The Line végül 2012. június 26-án jelent meg, egyből meggyőzve a kritikusokat. Sokan dicsérték a játék merész témaválasztását és nagyszerű történetét, ahogy a homokvihar által elnyert Dubajt is (érdekesség, hogy a játékot az Egyesült Arab Emírségekben be is tiltották, amiért ilyen leromlott állapotban mutatta be a várost). Sok kritikát kapott viszont a program átlagosnál nehézkesebb játékmenete, ahogy a különböző játékmechanikáktól sem voltak elájulva a szaksajtó munkatársai.
Azonban hiába a remek téma, a merész kivitelezés és a nagyszerű történet, a Spec Ops: The Line a kasszáknál menthetetlenül elhasalt. Hogy pontosan mennyi ment el a játékból, azt hivatalosan nem tudni, a 2K azonban annyit elárult, hogy a 2013 üzleti év első negyedévének gyenge teljesítménye mögött javarészt a The Line bukása áll.
Ezek után annyira nem meglepő, hogy a játék a mai napig nem kapott folytatást, és a jelek szerint már nem is fog soha. Noha a Yager saját bevallása szerint rengeteg rajongói e-mailt kapott a második rész kapcsán, ők maguk sem szeretnék feltétlen folytatni a játékot, hiszen az első rész egy kerek, egész, lezárt történet, mely egyben sajnos azt is bebizonyította, hogy ez a komor és kegyetlen koncepció nem tud versenyezni a milliós eladásokat generáló, klasszikus katonai lövöldékkel.
Így tehát elég kevés az esélye annak, hogy valaha is visszatérhetünk Dubaj homokkal elöntött városába, de talán ez nem is akkora baj, hiszen az eredeti, 2012-es Spec Ops: The Line a mai napig elérhető Steamen, és most is pont ugyanakkorát üt, mint megjelenésekor, amennyiben valaki elég bátor ahhoz, hogy alászálljon a sötétségbe egy kis nosztalgiázás kedvéért.
