A múlt generáció legmeghatározóbb címei

Bizony, a legjelentősebbeket, nem a legjobbakat: ez nem egy toplista, nem az volt a fő szempont az összeállításakor, hogy mely programok sikerültek a legjobban, hanem hogy mik voltak azok a játékok, amik leginkább meghatározták az ipar fejlődését. Mert bizony ez utóbbi faktor nem minden esetben minőség függvénye -- igaz, az alant felsorolt alkotások közül egyik sem nevezhető gyenge eresztésnek. Sorrend nincs, mindegyik címnek megvolt a maga szerepe abban, hogy a játékvilág elnyerje a ma ismert formáját.

Gears of War

Kezdjük is rögtön egy aktuális klasszikussal, elvégre az első Gears of War most épp ingyenes az Xbox Live Gold tagjai számára. A játék minőségéről lehet vitatkozni (egyesek szerint zseniális volt, mások csak grafikai erődemonstrációt láttak benne), egy azonban biztos: a Gears of War felelős a modern TPS akciójátékok rohamos elterjedéséért. Noha korábban is voltak már fedezékrendszeres shooterek (Kill.Switch, például), az Epic programja jókor volt jó helyen. Az Xbox 360 kontrollere, a gép erőforrásai, illetve a játék körül csapott hatalmas felhajtás segített abban, hogy sztenderddé váljon a Gears of War játékmechanikája, és ma már rengeteg akciójáték alapoz a Microsoft második legfontosabb exkluzív franchise-ának építőköveire.

Uncharted

Az első Uncharted még nem kapta meg a neki járó reflektorfényt, de a második rész olyan minőségi magasságokba tört, hogy sokan a modern akció-kalandjáték prototípusának tekintik. Még úgy is, hogy a műfaj régóta létezett, csak tetszhalott volt, mert az alapjait szállító Tomb Raidert lassan, de biztosan tönkretette az Eidos folytatásokra építő üzletpolitikája. A stílus már-már eltűnt az elfeledett játékokat rejtő, ősi templom romjai alatt, mikor is jött a Naughty Dog és feltámasztotta az Uncharteddel, amiben újra fontos szerep jutott a platformerszerű ugrabugrának, a logikai feladványoknak, és a magát komolyan nem vevő, Indiana Jonesra hajazó főszereplőnek. Nem mellesleg az Uncharted segített eladni a PS3-at, mostanra pedig a gép legnagyobb amerikai és európai piacot célzó exkluzív sorozata lett.

Guitar Hero

A Guitar Hero legnagyobb erénye nem az Activision pénztárcájának felhizlalása, hanem hogy népszerűvé tette a Japánban már régen létező zenés-táncos játékokat nyugatabbra is. Egyedül senki sem élvezi ezeket a programokat, na de ha összegyűlnek a haverok, és bontanak pár üveg sört (vagy málnaszörpöt, fő a korbeli korrektség), hamar csúcsra jár a hangulat és mindenki muzsikálni akar. Mivel pedig a valódi hangszerekhez tehetség és gyakorlás kell, sokkal jobb egy ritmusjáték, amin csak az ujjaink sebessége számít, a hallásunk már mellékes. A Guitar Heróból rengeteget eladtak, aztán jött a Rock Band, a DJ Hero, a sok kinectes, Wii-s és Move-os táncdal-játék… és végül az egész ritmusjáték-lufi kidurrant, amikor az Activision már eleget keresett az üzleten. Szép volt, jó volt, ennyi volt -- várjuk a visszatérést!

Call of Duty 4: Modern Warfare

A Call of Duty 4: Modern Warfare egy igazi forradalom volt 2007-ben. Először is, a játéktól nem sokan vártak komoly fejlődést, egyedül a grafika és az akkor még szokatlan, modern környezet miatt érdekelte a leendő vásárlókat. Másodszor, az Infinity Ward játéka majdnem egyszerre jelent meg az Xbox 360-as Halo 3-mal, és emiatt az Activision nem számított kiemelt bevételre a legelterjedtebb HD konzolon. Aztán jött a sokk: az új CoD a saját platformján verte péppé a Halo 3-at, sőt, megteremtette a modern multiplayer FPS-ek szabályrendszerét. Tudjátok, mire gondolunk: perkek, fejlődés, loadoutok, DLC-kben bővített pálya- és játékmód-kínálat. Az Activision, bár eleinte nem bízott a CoD 4 koncepciójában (részletek itt), végül aranytojást tojó tyúkot tenyésztett ki, ami máig dollármilliárdokkal jutalmazza gazdáját.

Braid

A Braidre sok PC-s játékos is emlékezhet, hisz az aranyos, ám mégis mély mondanivalóval megáldott platformer kis idő elteltével személyi számítógépeken is tiszteletét tette. A játékban egy Tim nevű fickót irányítva kell átverekednünk magunkat a Super Mario Worldre emlékeztető pályákon, az időt manipulálva oldva meg néhány logikai feladványt. A Braid igazi kritikus- és gamerkedvenc, milliók rajonganak érte -- és nem mellesleg egy személyben felelős az Xbox Live Arcade koncepció sikeréért! Az olcsó, letölthető játékok piaca ugyanis az MS minden erőfeszítése ellenére stagnált, egészen addig, míg a Braid fel nem lendítette az XBLA-t, megadva neki a kellő löketet. Ha nincs Braid, lehet, hogy ma már XBLA sincs, ami pedig a teljes letöltős-, illetve indie-szféra számára megnehezítette volna a növekedést. Az persze már a sors iróniája, hogy pár évvel később a Microsoft vaskalapos szabályai állították a földbe az egész XBLA-t, minden indie fejlesztőt vagy a PC-re, vagy a PSN-re kergetve át…

Wii Sports

Újabb vitatható minőségű játék, ami azonban a Wii casual-barát megoldásai segítségével 3-tól 300 éves korig népszerűvé tette a videojátékokat. A Wii megjelenése előtt a legtöbb anyuka, apuka, nagymami, nagypapi, hugica, kiscica nem volt hajlandó videojátékokkal foglalkozni, mert azok többsége egyszerűen túl bonyolult volt a nem digitális korban nevelkedett réteg számára. Aztán jött a Wii, vele a Wii Sports, és egyszeriben az egész család a tévé előtt termett, mindenki játszani, szórakozni akart. A Wii Sports az alapcsomag részeként igazi telitalálat, gyakorlatilag egymaga felelős azért, hogy létrejött a casual játékok piaca, aminek eszenciáját később a Kinect és a Move is koppintani próbálta, persze sikertelenül. A Wii mára egybeforrt a „Nintendo” fogalmával, csakúgy, mint 30 éve a NES, ez pedig nagyon nagy szó. Kár, hogy a Wii U-ra kifogyott a szufla, az alkalmi gamerek pedig átálltak az okostelefonokra.

Portal

A videojátékos mémekről külön cikksorozatunk van a PGO-n (első és második rész), így most a jelenség ismertetése helyett csak leírjuk, miért a Portalé a legnagyobb szerep… vagy szelet? Nos, egyszerű: a Valve logikai játéka a tortás hazugsággal (tudjátok, „The cake is a lie!”) tudta megtörni a jeget, betörve a mémek tanácsadó állatkákkal és vírusvideókkal körülbástyázott birodalmába: már előtte is voltak szélesebb körben ismert humorbombák, de a legújabb is minimum egy évtizedes volt. Ha a Portal nincs, akkor valószínűleg a térdbe kapott íjak legendája sem terjed el olyan gyorsan, vagy legalábbis hiányzott volna hozzá a megfelelő internet-kulturális háttér.

GTA 4

A messiásként várt GTA 4 szinte rivális nélkül került a boltokba, hiszen sandbox-játékból Xbox 360-on és PS3-on szinte egyáltalán nem volt... egészen ennek megjelenéséig, hiszen a Rockstar valóságos lavinát indított el. Ma már minden valamire való kiadó birtokol egy „GTA-klónt”: Watch Dogs, Sleeping Dogs, Saints Row, Mafia, sőt, egyre több, eddig zárt pályás franchise dönti le a behatárolt pályák ősöreg falainak határait (Thief, például). A GTA 4 előtt is voltak próbálkozások (True Crime, valaki?), de rendre elhasaltak. Miután viszont kijött a Rockstar Games alkotása, a játékosok megtanulták tisztelni a konzoljaikban rejtőző erőt, és elvárták a többi kiadótól, hogy hasonlóan nagyszabású programokat építsenek. Az eredmény a sandbox stílus gombamód szaporulata, ami valószínűleg az új generációban is folytatódni fog.

Assassin’s Creed

Pont nemrég volt cikkünk a kiadók legszemetebb húzásairól, amik között az évenkénti folytatások erőltetése is szerepet kapott. Egészen 2010-ig mindenki szentül hitte, hogy egy annuális franchise csakis igénytelenséget hozhat magával az évek folyamán, ám amikor megérkezett az Assassin’s Creed: Brotherhood, egyértelmű lett, hogy ez nem igaz. A Ubisoft egyre nagyobbá, jobbá tette az AC-sorozatot, megdöntve a korábbi sztereotípiákat. Jó példa erre a most megjelent Assassin’s Creed 4: Black Flag is. Amikor bejelentették, sokan fanyalogtak, hogy az Assassin’s Creed 3 is csak egy éve került boltokba, most viszont szinte mindenki odavan a kalózos felvonásért. Igaz ugyan, hogy az AC-k játékmenete nem változik sokat a különböző részek között, de ez addig nem baj, míg a játékok szórakoztatók, jók, és lekötik a hozzánk hasonló, szőrösszívű kritikusokat.

Super Mario Galaxy

Sajnos a 3D-s platformerek műfaja gyakorlatilag kihalóban van -- amennyiben nincs a pár napja kapható Super Mario 3D World, ha szorongatnak, sem tudok másik példát említeni 2013-ból. Hiába, az egykor annyira Nintendóhoz kötődő stílus hosszas vargabetűk után tér vissza a nagy N-hez, ez azonban egyáltalán nem baj, hisz ugyanilyen minta íródott le a generáció hajnalán. A Super Mario Galaxy volt az a platformjáték, amit nemcsak minden idők egyik legjobb videojátékaként tart számon a szakma, de egyben felelős a régi koncepció új köntösbe öltöztetéséért, lévén a mozgásérzékeléses irányítás és a Mario 64-féle pályatervezés ötvözete a minden irányból megközelíthető kisbolygók nélkül talán sosem lett volna akkora durranás, mint amekkora 2007-ben lett. A játékot jómagam most játszom először Wii-n, és nagyon élvezem, elfeledve az SD felbontást -- mi ez, ha nem színtiszta zsenialitás?

Ez persze csak a mi listánk, de a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk! Melyek voltak az elmúlt konzolgeneráció legfontosabb játékai? Osszátok meg véleményeteket a kommentek között!