Ha valaki leül egy Dark Souls vagy Megaman elé, nagyjából tudja, mire számítson: több órás kegyetlen kínszenvedés veszi kezdetét a „Start” gomb megnyomása után, és csak a hardcore gamerekre jellemző virtuális mazochizmus kiélése végett nem vágja senki a kontrollert a tévéhez. Vannak azonban olyan játékok, amik ugyan elsőre nem különösebben nehezek, de egy-egy később megnyitható, vagy netán titkos játékmódot aktiválva olyan brutális fokozatra kapcsolnak, hogy veterán játékos legyen a talpán, aki elbír velük. Ezen nehézségi szintek közül válogattunk össze párat, hogy az E3-ig még legyen mivel felidegesíteni magatokat.
Dead Space 2 – Hardcore mód
A Dead Space 2 nem egy túl megbocsátó játék, igaz, sokkal akciódúsabb, mint a túlélőhorror műfaját erősítő elődje. Az első végigjátszást követően sokaknak szottyan kedvük egy újabb menetre, ám ha valaki tényleg szeretné átélni szegény Isaac Clarke űrbéli pokoljárását, az a Hardcore módra nyomva indítsa el a programot. A Dead Space 2 ilyenkor egy picit ugyan könnyebbé válik a Hardcore előtti Zealot nehézségénél, de mindössze 3, azaz HÁROM mentési lehetőséget ad a játékosnak. Bizony, ha meghalsz, teljesen mindegy, mennyit haladtál előre, csak a három mentési hely valamelyikétől folytathatod a kalandot. Xbox 360-on könnyebb a dolog egy picit, mivel a játék sztorijának felénél lemezt kell váltani, a csere pedig egy negyedik mentési pontként funkcionál, így kerülve el, hogy a játékosoknak mindig vissza kelljen tenniük az első DVD-t, ha valamiért fűbe, vagy inkább acélba harapnak. Érdekessége a Hardcore fokozatnak, hogy a Dead Space 3-ban is képviselteti magát, annyi különbséggel, hogy akárhányszor menthetünk ugyan, de ha meghalunk, az egész játékot elölről kell kezdenünk. Kedves.
Metro: Last Light – Ranger Hardcore
A Metro: Last Light kiadásakor sokakat felbosszantott, hogy a keményvonalas Ranger-fokozatok csak fizetős DLC-ként voltak elérhetők a programhoz. Ha viszont valaki beszerezte a csomagot, megkapta, amit akart: Ranger Hardcore-on játszva a Metro: Last Lightban hősünk, Artyom csupán egy lövést és pár harapást él túl, de a valósághű tervezésnek köszönhetően ellenségei is üvegtestűek. Ennélfogva a tűzharcok lehetőségei eléggé bekorlátozódnak, ajánlott hát a lopakodásnál maradni, és amikor csak lehetséges, elkerülni a nyílt konfrontációt. Ráadásul Ranger Hardcore-ban még az interfész sem látszik: a különböző töltények és gránátok külseje alapján magunknak kell megállapítanunk, hogy pontosan mikor milyen felszerelés van az övünkre csatolva. A Ranger Hardcore-nak van egy kicsit kezelhetőbb testvérkéje, amit Ranger Easynek hívnak, s mely szintén kikapcsolja a HUD-ot, de valamivel több lőszert hagy a pályákon. Kezdetnek érdemes vele megismerkedni, ezzel jelentősen csökkentve az agyvérzés kockázatát.
Doom 2 – Nightmare!
A Doom 2 már Ultra Violance nehézségen is igen kemény dió, az igazi pokolgyilkosok viszont a Nightmare! fokozatra esküsznek, aminek ereje a végtelen mennyiségben pályára teleportáló szörnyekben rejlik. Bizony, nemcsak a sebzésük magasabb, de el sem fogynak soha, és ha ez még nem lenne elég, egyes lények, valamint az általuk lövellt tűzlabdák gyorsabban mozognak, nehezebbé téve az amúgy tipikusan doomos oldalazást, kitérést. Annyi könnyítés azért akad, hogy a legkönnyebb „I'm too young to die” fokozaton, Nightmare!-en is kétszer több fegyver és lőszer található a pályákon. A csalások viszont nem működnek, szóval hiába az IDDQD meg az IDKFA, kénytelenek vagyunk pusztán az ügyességünkre hagyatkozni. Beszédes a Nightmare! fokozat nehézségével kapcsolatban, hogy a Doom 2 legfrissebb, Xbox 360-as és PS3-as kiadásaiban már nem jár külön achievement a teljesítéséért – bizonyára nem sok olyan gamer lenne, aki megszerezné.
The Witcher 2: Assassins of Kings – Insane mód
A Witcher 2 Insane nehézségi fokozata a Dead Space 3-féle Hardcore távoli rokona, azaz bár lehet menteni benne, mindössze egy élettel rendelkezik a karakter, így ha meghal, a mentéseink is elérhetetlenné válnak. Nem vicc: ha Geralt elveszít egy harcot, akkor annyi, vége, finito, mehetünk vissza a játék elejére. Sok tanács és tipp nincs az Insane fokozathoz – legfőképp azért, mert alig akad olyan ember a Földön, aki tényleg végigjátszotta. A CD Projekt RED végül hallgatott a fanyalgókra, és a bővített kiadásban megjelent egy új, Dark Mode nevű opció, ami pontosan olyan nehéz (sőt, egyesek szerint még kicsit nehezebb), mint az Insane, csak épp lehet folytatni a játékot halál után is. Ugródeszkának nem rossz, de ha valaki a keményvonalas rajongók őszinte tiszteletre vágyik, kénytelen nekiveselkedni az Insane-nek. Mit is mondhatnánk? Sok sikert, kevés nyugtatót!
Wolfenstein: The New Order – Ironman
A nemrég megjelent Wolfenstein: The New Order sem lacafacázik, ha a hardcore játékosréteg megszólítása a cél. A pályákon fellelhető, opcionálisan összegyűjthető Enigma-kódok negyedik rejtvényének feloldása után elérhetővé váló Ironman játékmód szinte teljesíthetetlennek hat, ugyanis nem elég, hogy Über nehézségi szintre tornássza az amúgy sem könnyű FPS-t, de ahogy Geralt és Isaac, úgy szegény B.J. is csupán egyetlen esélyt kap a bizonyításra. Ha meghal, a játéknak vége. Brutális? Az, különösen úgy, hogy míg a Witcherben és a Dead Space-ben a játékosoknak van lehetősége fejlődni, erősödni, illetve döntések meghozatalával hatni az események alakulására, addig a Wolfensteinben tényleg csak az emberfeletti reflexek és a halhatatlan remény marad a jussa annak a gamernek, aki fejest ugrik az Ironman módba. Jómagam még Überen edzek a megmérettetésre, de szándékomban áll vasemberként is felszeletelni a Harmadik Birodalmat.
Postal 2 – They Hate Me
A Postal 2 nem egy különösebben ízléses játék, de az biztos, hogy a tíz nehézségi fokozat közül a legdurvább, They Hate Me nevű opció még a botrányos jelenek soránál is jobban alkalmas rá, hogy kiverje a biztosítékot a sokat látott játékosoknál. Hogy miről van szó? Egyszerű: szerencsétlen Postal Dude folyamatos körözés alatt áll, ő az első számú közellenség, és mindenki agresszívan közeledik hozzá, mi több, a tömeg állig felfegyverkezve várja, hogy leszámolhasson az ártalmatlannak jóindulattal sem nevezhető hobóval. Nem épp fair kihívás, az tény. Ugyanakkor sok Postal-rajongót tart még mai napig izgalomban a They Hate Me, ugyanis legendásan kevés játékos volt képes végigjátszani a programot úgy, hogy egy métert sem tudott megtenni támadások nélkül.
ArmA-sorozat – Veteran mód
Az ArmA-játékok sosem könnyedségükről voltak híresek, elvégre nem szimpla katonás lövöldözésről van szó, hanem kőkemény harci szimulációról. Az ArmA-kban ráadásul sok minden állítható, például egy csúszkával lehet bekalibrálni a mesterséges intelligencia rátermettségét. Van azonban egy nehézségi fokozat, ami tényleg csak a hardcore-ok hardcore-jának szól: ez a Veteran, amiben a játék többet nem jelöli helyzetünket a térképen, tájékozódni jobb híján a csillagok állása alapján tudunk, és az időt is csak a karunkra csatolt óra számlapjára nézve állapíthatjuk meg. Ja, és persze küldetésenként csak egyszer lehet menteni, így ha ne adj isten eltalálnak, csak abban bízhatunk, hogy okosan használtuk fel a mentési lehetőséget. Az ArmA-féle Veteran fokozatát a rajongók egy szűk, de igen elhivatott csoportja isteníti, hisz ez az az opció mindennél közelebb áll a valódi hadviselés körülményeihez, elvégre ekkor pontosan úgy kell tájékozódnunk, ahogy azt egy valódi harctéren kellene tennünk.
BioShock: Infinite – 1999 mód
A BioShock: Infinite nem volt egy különösebben nehéz shooter (igen, shooter, aki azzal a szöveggel jön, hogy RPG, bekaphatja a banhammert), és ezt az Irrational Gamesnél is tudta mindenki. Így amikor kiadták a programot, belecsempésztek egy különleges, titkos fokozatot, az 1999 módot, amit csak az első végigjátszást követően (vagy a híres Konami-kód bepötyögése után) próbálhatunk ki. Az Irrational szerint az 1999 „nem olyan, mint a BioShock lenni szokott”, és ebben van valami. Az újjáéledés például 100 dollárba kerül, így ha elfogy a pénzünk, a játéknak vége. Továbbá az ellenfelek sokkal pontosabban lőnek (attól függetlenül, hogy milyen típusú lőfegyver van a kezükben), a sebzés nagyjából a Hard mód kétszerese, elszórt lőszer pedig szinte nincs. Kihívást akarsz? Az 1999 módtól megkapod.
Diablo 2: HC karakter /players8 kóddal kipörgetve mindhárom nehézségi fokozaton. Szerintem ez már bőven mazochizmus. Mondjuk még csak mostanság jutottam el oda hogy ismét elkezdjem így mert anno nagyon kiakasztott. :)
A sima Legendaryt egyébként azért hagytam ki, mert ANNYIRA nem vészes, ha sokat gyakorolsz és megtanulsz ügyesen játszani, kemény, de fair kihívást nyújt. Ez alól talán csak a Halo 2 sniperes pályája kivétel, de azon is át lehet verekedni magad, ha memorizálod a mesterlövészek helyzetét.
Nem tudom, hogy melyik lehet a legnehezebb sajnos, én nekem sajnos nincs elég türelmem ahhoz, hogy gyötörjem magam azokkal :) Teljesíthetőek, bár sokszor az a legegyszerűbb ha az ember inkább kihagy/átfut a harcokon (bár én ezt nem találom így igazi teljesítésnek).
A legendary sem egyszerű de ez sokkal rosszabb :)
A sima Legendaryt egyébként azért hagytam ki, mert ANNYIRA nem vészes, ha sokat gyakorolsz és megtanulsz ügyesen játszani, kemény, de fair kihívást nyújt. Ez alól talán csak a Halo 2 sniperes pályája kivétel, de azon is át lehet verekedni magad, ha memorizálod a mesterlövészek helyzetét.
Van ilyen ember? Egy CoDnál semmivel sem bonyolultabb benne a combat. Meg nem is jobb.
A nehézségi szintek egyébként rendesen el vannak benne cseszve. Nem szoktam hard-on kezdeni, csak trófeák miatt megyek végig játékokon úgy, de itt még azt is konnyűnek éreztem. A 1999 mód meg túl sok, nem kihívás, csak idegesítő.
A legendary sem egyszerű de ez sokkal rosszabb :)
Nehéz fokozaton a Halot vittem eddig végig, ami meglepő módon nem is annyira nehéz, ha hanyagolod a gépfegyver-pisztoly kombót, és inkább a shotgun-"Energy Rifle"-t használod. Mondjuk amikor, hmm... "túlmelegedett"(???) akkor mindig menekülőre fogtam. A gépfegyvert leginkább csak a kis "arctámadók" meg "púposok" ellen használtam. Egyszer talán Legendary-n(??) is végigviszem.
Viszont a legnehezebb, amivel szerintem eddig játszottam az az "Astro Boy - Omega Factor" volt normál módon. Sokszor alig volt hely mozogni, mert a főellenség beterítette a képernyőt, vagy egy olyan támadással jött, amit nem vagy csak ritkán tudtam kivédeni. Ennek ellenére az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam.
Van ilyen ember? Egy CoDnál semmivel sem bonyolultabb benne a combat. Meg nem is jobb.
A nehézségi szintek egyébként rendesen el vannak benne cseszve. Nem szoktam hard-on kezdeni, csak trófeák miatt megyek végig játékokon úgy, de itt még azt is konnyűnek éreztem. A 1999 mód meg túl sok, nem kihívás, csak idegesítő.
Van ilyen ember? Egy CoDnál semmivel sem bonyolultabb benne a combat. Meg nem is jobb.
A nehézségi szintek egyébként rendesen el vannak benne cseszve. Nem szoktam hard-on kezdeni, csak trófeák miatt megyek végig játékokon úgy, de itt még azt is konnyűnek éreztem. A 1999 mód meg túl sok, nem kihívás, csak idegesítő.