Egyre elterjedtebb a felfogás, miszerint a játékokat nem egyszeri megjelenésként, hanem szolgáltatásként kell kezelni, magyarán rendszeresen érkező tartalmi frissítésekkel kell fenntartani az érdeklődést iránta (és nem mellesleg pénz költésére ösztökélni a játékost). Ebben főleg a Ubisoft és a Take-Two jár az élen és egyre több követőre akadnak. Mielőtt azonban azt gondolnátok, hogy már megint kipécézzünk valakit, előre szólunk: nem ez a helyzet, inkább gondolatébresztőnek szánjuk írásunkat (és közben ekézünk mindenkit).

gas-gaming-stuff.jpg

A hülyének is megéri, hát még nekem

A modell tulajdonképpen nem újkeletű, hiszen az MMO-k és a MOBA-k is hasonló elképzelés mentén működnek: van egy játék, melyet rendszeresen bővítgetnek, a fenntartásukhoz szükséges pénzt pedig havidíjból, kiegészítők árából, prémiumtagságból vagy a hőn imádott mikrotranzakciókból szerzik (bőséges haszonnal). Ha egyszer beindul a szekér, egy igazi aranytojást tojó tyúkot fogott magának a fejlesztő és a kiadója - ilyet pedig aligha meglepő módon mindenki szeretne a saját udvarára.

Első ránézésre ráadásul "mindenki nyer" szituációnak tűnhet az játék-mint-szolgáltatás elképzelése. A kiadónak egyszer kell lefejleszteni a játékot, aztán a tartalmakat a már meglévő motorra viszonylag gyorsan és olcsón el lehet készíteni; a játékosnak meg csak (elvileg) egyszer kell kifizetnie a játék árát, de egy-két éven belül többet kaphat a pénzéért és nem kell elhagynia kedvenc világát.

gas-ubisoft.jpg

Nyolc óra munka vagy nyolc óra szórakozás?

Ahhoz, hogy sikeres legyen egy szolgáltatás, meg kell fogni a játékosokat - jobb esetben a hangulattal és az eléjük tárt világgal; határesetben napi belépésért és/vagy feladatokért osztogatott jutalmakkal; rosszabb esetben pszichológiai trükkökkel.

Jó esetben azonban nem kell szolgáltatást építeni egy játékra, elég ha csak a Skyrimre, vagy a Witcher 3-ra tekintünk. Ezeket évekig nyúzzák a játékosok, modokkal, rajongói kiegészítőkkel hosszabbítják meg az élettartamát, jó szívvel emlékeznek vissza rájuk. Bónuszként még a kiadó vagy a fejlesztő rajongóivá is válnak egyben, vagyis hosszú távon kifizetődik a befektetés, igazából nem is kéne még ezt is monetizálni (azért volt, aki megpróbálta, igaz-e Bethesda?).

Határesetben már ösztökélik a játékosokat, személyes "kedvencem" az, amikor a zsinórban tett minden napi belépésért cserébe egyre jobb bónuszokat adnak. Egyrészt a játékra szánt szűkös időmet nem szeretném azzal kezdeni, hogy az egyidőben játszott pár játékba (ha mind ilyen lenne), sorba belépegessek a jutalomért. Másrészt ezt már csinálom máshol, és azt úgy hívják, hogy munka, abból pedig elég egy (ja bocs, kettő). A különbség csak az, hogy ott fizetést adnak, nem pedig elveszik azt értéktelen ládákért cserébe. De nem véletlenül modnom, hogy ez határeset, mert vannak, akik tökéletesen elvan hónapokig-évekig ugyanazzal a játékkal. Ők biztos örülnek ennek, de szerintem vannak mások is akik úgy gondolkoznak, ahogy én.

gas-daily-qc.jpg

Rossz esetben pedig szabályszerűen pszichológiai függőséget alakítanak ki (már az előzőleg taglalt is erősen hajaz rá), szerencsejáték-trükkökkel, időlimitált tartalmakkal, meccsek manipulálásával (ugye, Electronic Arts?), grindelős lootrendszerrel és még sorolhatnám. Ki tudja, hány gusztustalan trükkel rukkolnak még elő a jövőben... (helló, Activision-Blizzard!)

Magam (és mások) alatt vágni a fát

De az igazi gond máshol kezdődik. Visszakanyarodva a MMO és MOBA játékokra, nem véletlen, hogy egyidőben csak néhány igazán sikeresnek mondható darab van belőlük a piacon: az adott stílust kedvelő játékosoknak csak egyre van idejük. Ugyanezt ha kivetítjük nagyban, könnyen belátható, hogyha mindenki szolgáltatni szeretne, nem pedig fejleszteni, akkor előbb vagy utóbb lesz A Kalandjáték, Az Akciójáték, A Stratégia és így tovább. Egész egyszerűen azért, mert ennyire van csak időnk. Újabban éppen a Fortnite és a PUBG mutatja meg, hogy amilyen gyorsan új piacot lehet teremteni, olyan gyorsan telíteni is lehet azt.

gas-moba-marketshare.png

Ez pedig az innováció leállásához, a (játék)technológiai fejlődés lelassulásához, az új ötletek kiszorulásához, végső soron pedig az ipar elcsökevényesedéséhez vezet. Persze, lehet legyinteni rá, de azért nem árt belegondolni, hogy kell-e ez nekünk?