Annak idején a Démonok között 3 megtekintése után gondolkodtam el azon, hogy mi is hiányzik nagyon a mai, modern horrorfilmekből. A válasz: az atmoszféra. Hiába jön ötpercenként egy jumpscare, ha maga a hangulat nem elég nyomasztó ahhoz, hogy a néző folyamatos rettegésben legyen tartva. Érdemes belegondolni, hogy melyiknek van nagyobb hatása: ha az egyik szereplőre fényes nappal támad rá valami klisés démon egy hangos jumpscare-jelenet következtében, vagy ha az említett szereplő totál egyedül próbál kijutni egy kísértetjárta, bezárt házból, mondjuk az éjszaka közepén? Tudjuk jól, hogy az ingerküszöb mennyire alacsonyan van. A többségnek tényleg elég manapság horror címszó alatt az, ha egyszer-kétszer úgy megijesztik, hogy majd’ becsinálnak a gatyába. Azonban akik ötnél több horrort láttak már életükben, igenis igénylik a minőségibb, valóban hatásos paráztatást. Pontosan nekik készült a 2020-as Caveat (Figyelmeztetés).
Főszereplőnk Isaac, aki több hónapos emlékezetkiesés után új munkát vállal. Régi ismerőse kéri fel, hogy a családi fészekben viselje gondját néhány napig egy mentálisan sérült lánynak. Épp csak azt felejtik el megemlíteni Isaac-nek, hogy a ház mindentől távol, egy kietlen szigeten található, illetve hogy a lány – akit Olgának hívnak – olyan szinten retteg valamitől, hogy csak az lakhat mellette, aki felvesz egy lánccal erősített hámot, mely korlátozza, hogy a ház mely részébe tud még elmenni. Isaac vonakodva ugyan, de rááll a dologra, amit a napi 200 font is erősen befolyásol. Barret, a régi ismerőse körbevezeti a házban, megmutatja Olga szobáját, feladja rá a hámot, majd lelép. Isaac pedig egyedül marad a teljesen lakatlan szigeten egy mentálisan sérült lánnyal egy olyan házban, amely rettenetes titkokat rejteget. A Caveat csupán három szereplőt vonultat fel, de legalább ennyire fontos szerep jut magának az ódon háznak is. A foszladozó tapétákkal borított, penészfoltos falak, a nyikorgó padló, az öreg, fekete-fehér fotók a falakon mind-mind szörnyen jó hangulatfokozók. Egy olyan hely ez, ahol az ember nemhogy egy éjszakát, de még 10 percet is csak neccesen bírna ki. Ráadásul a helynek sötét múltja van: Olga apja egy évvel korábban öngyilkos lett a pincében, anyja pedig nyolc hónappal ezelőtt nyom nélkül eltűnt. Ahogy Isaac egyre több borzalmat fedez fel a falak között, úgy jön rá szép lassan, hogy bizony ő sem ok nélkül került ide.
A Caveat iszonyú nyomasztó. Nem csupán a lepusztult ház, és a kiváló fényképezés miatt, hanem a jelenetek is úgy vannak felépítve, hogy az ember sosem tudhatja, mi vár Isaac-re a következő pillanatban. Nehéz spoilerek nélkül írni a filmről, de annyit talán elmondhatok, hogy az utóbbi időben ez volt az egyetlen olyan horror, amelynél a feszültséget végig, a legutolsó percig éreztem és ami a vége felé bedob egy annyira vérfagyasztó, az ember bőre alá bekúszó, igazi iszonytató horror-pillanatot, hogy még én is felugrottam ijedtemben. Felejtsük el a századik Démonok között spin-offot, amit ez a film leművel másfél órában, az a horror magasiskolája. Nagyon régen láttam már ennyire hatásos darabot a műfajon belül, és meglepő módon ezt egy olyan rendező (Damian Mc Carthy) követte el, akinek ez volt az első egészestés filmje.
Azóta a Valami különössel még nagyobbat ment.
Borítókép forrása: Shadowz
