Figyelem, szubjektív vélemény következik!
Ez mégis mi a frász volt?! – tanakodtam magamban, mikor a tavalyi Modern Warfare 3 harmadik vagy negyedik kampány-misszióját befejeztem. De hogy min akadtam fenn, arra csak egy kicsit később térek ki. Kezdjük inkább azzal, hogy miért vártam a Modern Warfare 3 érkezését. Sosem voltam hatalmas Call of Duty-rajongó, és én is azok közé tartozom, akik szerint a Call of Duty 2 volt a sorozat legjobbja, onnantól pedig csak kivételes epizódok (például a 2010-es Black Ops) érdemes a figyelemre, a többit lazán el lehet engedni. Aztán jött a 2019-es Modern Warfare reboot. Ez volt az a pont, ahol valami megváltozott. Sokkal közelebb hozta a háború valódi arcát, kvázi az ember képébe tolta (kendőzetlenül) a borzalmakat és magasabb nehézségi fokozatokon annyira közel merészkedett a realizmushoz, amennyire egy Call of Duty csak teheti – gondolok itt elsősorban a Clean House misszióra, ami a mai napig a széria egyik legjobbja. A 2022-es Modern Warfare 2-ről olyan promóciós anyagok kerültek elő korábban, amik arra engedtek következtetni, hogy a drogháború poklában merülhetünk el. Ez ugyan nem jött össze, de a játék – jobb pillanataiban – simán megidézte a Sicario-filmeket vagy a Narcos sorozatot (abból is leginkább a Mexico spinoffot). A sztori már kevésbé tudott meglepni, viszont a játékmenetet próbálták feldobni például járművezetéssel, vagy mikor Soap magára marad egy elkerített városrészben és craftolni, meg lopakodni kell. Ezek működtek, szépen fűszerezték az alap – még mindig a lövöldözésre kiélezett – játékmenetet. A Modern Warfare 2 egy hatalmas cliffhangerrel zárult, ami már előrevetítette Vlagyimir Makarov visszatérését. Vártam tehát a Modern Warfare 3 érkezését, már csak a kampány miatt is (amit egy felettébb hangulatos előzetessel reklámoztak), viszont épp ez utóbbi lett a legborzalmasabb az egészben. De kezdeném az elején!
A korábban teljes egészében bemutatott Verdansk-pályával indul a sztori, mikor is az orosz milicista csoport, a Konni Group behatol a Zordaja börtönkomplexumba és kiszabadítja Makarovot. Ő ezt azzal hálálja meg, hogy rögtön nekiáll vegyi-fegyvereket készíteni, amit a CIA megneszel és ráállítják Price-ot és a többieket az ügyre. A tét hatalmas, hiszen ismét a világ megmentése múlik a Task Force 141 különítményen, mellettük pedig olyan korábbi ismerősök is feltűnnek, mint Farah vagy Phillip Graves, akiről ugyebár egy multis szezonban derült ki, hogy csak megjátszotta a halálát Mexikóban. A 2019-es Modern Warfare és a folytatása is igyekeztek életszerűbb, de kellően izgalmas pillanatokat belecsempészni a kampányba (lásd: a korábban már említett Clean House misszió vagy mikor át kell másznunk az Amerika és Mexikó között húzódó falon), viszont a Modern Warfare 3 konkrétan olyan, mint egy Steven Seagal-film. Akad egy klisés gonosz (Makarov), ellene felvonulnak a jófiúk és persze valaki megint a háttérből mozgatja a szálakat – ennyi a kampány lényege. Akad benne egy-két drámaibb jelenet, de összességében egy A4-es papíron elférne az egész. Viszont nem is feltétlenül az írással vagy a karakterek B-kategóriás akciósztárokká züllesztésével volt a legnagyobb bajom… hanem a megvalósítással. Olyan az egész kampány, mintha a Warzone kivágott részeiben játszódna. Komolyan, mikor Price kiugrik egy repülőből és ugyanúgy zuhansz, majd ejtőernyőzöl le, ott már egyenesen felnevettem.
Nem tudom, hogy mégis hogyan gondolta ezt komolyan az Activision. Tökéletesen látszik – és ezt már nem is tagadhatják –, hogy az egész játék csak egy DLC-nek indult, mert ezek a kampány-küldetések olyanok, mintha időszakos események lennének a multiban – például, mint a korábbi Shadow Company event, amiben kiderült, hogy Graves életben van. A legelső misszió (Makarov kiszabadítása) emlékeztet a leginkább a klasszikus Call of Duty-küldetésekre, de ez is csak a mézesmadzag. Később ledobnak egy nyitottnak látszó területre, kapsz célokat, hogy mi mindent kell véghezvinned és tessék, lehet szabadon mászkálni! Én ezt el sem hittem, mikor először láttam. Ez mégis mi a frász volt?! – tanakodtam magamban. Még járművekbe is be lehet pattanni, aminek többnyire végképp semmi értelme, szóval ötletem sincs, ezt mégis ki gondolta jó ötletnek a fejlesztők között. Egy idő után azt vártam, hogy halál után nem egy checkpointnál rak le a játék, hanem a Gulagra küld. Borzalmas, elkeserítő és piszkosul lusta munka ilyesmivel kiszúrni azok szemét, akik nem csak a multi miatt vennék meg a játékot, hanem a kampány is érdekli őket.
Nézzük a többjátékos módot inkább, mielőtt felforr a maradék agyvizem. Az jó pont, hogy tényleg az összes cuccunk (bundle-ök, fegyver-skinek, operátorok, satöbbi) rögtön áthozható ebbe a részbe. Nagyon sok térképet hoztak vissza a 2009-es – tehát az eredeti – Modern Warfare 2-ből, ami a nosztalgiát kedvelő hardcore-fanoknak biztosan örömkönnyeket csal a szemébe, viszont mindezt leszámítva a multi teljesen átlagos. Az egyetlen valamirevaló új játékmód a Cutthroat volt, amiben 3v3v3 csapatban kell letolni egyperces meccseket. Az idő szorít, ahogy a gatyám is, mikor visszagondolok a kampányra. A Cutthroat egyébként tényleg jó, kellően addiktív és haverokkal játszva még jobb élmény. A Zombies viszont egy óriási lufi lett. Ez az egész open-world zombimód már papíron is elég furán hangzott, de a gyakorlatban teljesen szétesik. Ha nem összeszokott csapattal mész, akkor esélytelen, hogy érdemben tudj fejlődni és ezt az is elősegíti, hogy ez a játékmód rendkívül szűkmarkúan szórja az XP-t: 8-10 óra játék után (mikor már minibossokat is levertem) alig kaptam tapasztalati pontot és pénzt, holott pont ez lenne a Zombies lényege. A térkép zónákra van osztva, kívül a gyengébb ellenfelek és kevesebb (meg értéktelenebb) loot található, egyre beljebb haladva viszont egyre táposabb zombikkal kerülhetsz szembe és a loot is zsírosabb. El lehet szórakozni vele ideig-óráig, de a jutalmazás és a fejlődés jelenleg egyáltalán nem honorál olyan szinten, hogy 1-2 óránál több időt megérje beletenni.
És ennyi a Modern Warfare 3 – egy túlárazott, nevetséges egyjátékos kampánnyal és a nosztalgiára építő multival megáldott fércmű. A Sledgehammer Gamesnek mindössze másfél éve volt összehozni, és azóta kiderült, hogy ők valójában nem is ezt, hanem az Advanced Warfare folytatását akarták megcsinálni, csakhogy a kiadó közbeszólt. Eléggé DLC szaga van az egész játéknak (PS5-ön a trófeákat is a tavalyi rész alá pakolja a rendszer), szóval ennyiért teljes árat elkérni igazából megint csak az Activisiont minősíti, de a multi miatt így is rengetegen csaptak le rá. A Black Ops 6-nak most innen kell nyernie. Az eddig látottak alapján erre minden esélye meg is van, így a Call of Duty kimászhat a gödörből – persze előbb várjuk meg a megjelenést!
