A KOTOR író-rendezője, Daniel Erickson szerint a márciusban megjelent, milliók által várt Final Fantasy XIII "nem valódi RPG".
"Tehetsz egy J-t a betűhármas elé, de attól még nem lesz valami RPG. Azokban a játékokban nem hozol döntéseket, nem csinálsz karaktereket... nem is tudom, minek lehet nevezni őket. Kalandjátéknak talán... de RPG-nek semmiképp!" -- nyilatkozta a roppant magabiztos úriember a Strategy Informernek. Annyit még hozzátett, hogy az álláspontja "vitatható".
Ennél már csak az volt viccesebb, amikor pár nappal ezelőtt a híres/hírhedt elemző, Michael Pachter azt mondta a PachAttack műsorában, hogy az RTS-ek azért nem népszerűek konzolokon, mert körökre osztottak. Aztán pedig közölte, hogy ez az egyik kedvenc műfaja...
(A képek a Final Fantasy XIII-ból származnak.)
"Tehetsz egy J-t a betűhármas elé, de attól még nem lesz valami RPG. Azokban a játékokban nem hozol döntéseket, nem csinálsz karaktereket... nem is tudom, minek lehet nevezni őket. Kalandjátéknak talán... de RPG-nek semmiképp!" -- nyilatkozta a roppant magabiztos úriember a Strategy Informernek. Annyit még hozzátett, hogy az álláspontja "vitatható".
Ennél már csak az volt viccesebb, amikor pár nappal ezelőtt a híres/hírhedt elemző, Michael Pachter azt mondta a PachAttack műsorában, hogy az RTS-ek azért nem népszerűek konzolokon, mert körökre osztottak. Aztán pedig közölte, hogy ez az egyik kedvenc műfaja...
(A képek a Final Fantasy XIII-ból származnak.)
A kalandjátékokban egyetlen előre leírt storyt csinálsz, akár beszélgetéseiddel viszed előre, de nem más irányba.
A bolygószkennelést meg napi 16órában csináltatnám azzal aki kitalálta...
mondjuk amit én láttam a Final Fantasy-ból az tényleg minden volt, csak RPG nem (bár a J maradhat neki)
DE ezt ne egy olyan ember mondja akinek köze volt a ME-khez (inkább TPS) és Baldur's Gatekhez ( old-school RPG igaz, de inkább Diablo szerű hentelés).
De ennél jobb, hogy ha több szerepből választhatsz, vagy nagyon sok félét kreálhatsz. Az igazi szerepjátékok olyasmi mint a Bioware ahol több személyiséget alkothatsz, nem pedig egyet kell kötelezően eljátszanod aminek a közepén / végén választhatsz jó semleges és rossz jellem közül.
Egyetértek a Biowarrel, ugyanakkor a JRPG-k amiket szintén kedvelek megvan az egyedi stílusa és hangulata. Mind a kettőt máshogy de mégis ugyanazért játszom!
Jah, de mégis. Érdekes módon a BG-k idején, még nem kaptak ilyen hangsúlyós szerepet a "döntések és azok következményei" dolgok, Akkor azok nem is szerepjátékok? Jah nem, azok, csak akkoriban még tudtak is RPG-ket csinálni...
Én az FF-eket nem ismerem, de ki merem jelenteni, hogy egy RPG lényega a fejlődésrendszer, annak változatossága. Ha nincs elég lehetőség ott, akkor tökmindegy, milyen a karaktered külsőleg. Ha nem a szád íze szerint fejleszted, akkor megette a fene az egészet. Legalábbis az nálam nem szerepjáték, hogy csinálok egy hőst, aki majdnem hasonlít rám, de maximum pár statpontját növelhetem. Ezek még akció-RPG-nek sem nevezhetők.
Ha viszont szinte végtelen kombinációs lehetőségünk van, akkor az az igazi szerepjáték. A döntések, a karaktergenerálás, meg a történet is csak másodlagos. Ha a szituációkat egy viszonylag merev tulajdonságú karakterrel kell megoldanom, akkor már nem azt a szerepet játszom, amit akarok.
Mellesleg a Mass Effect, ami BioWare-játék, szerintem pont tipikusan nem RPG. Jó, hozhatsz döntéseket, meg jó története van, de én azt vettem észre, hogy, ha taktikus vagyok, akkor bármilyen fegyverrel, bármilyen karakterrel jól tudok érvényesülni. A fejlődés csupán "bónuszjellegű". Jó, megalkottam a saját Shepardomat, de igazából nem éreztem magaménak a karaktert, nem volt akkora súlya a fejlődésnek, mint pl. egy KotoR-ban, vagy korábbi Baldur's Gate-ekben. Egy igazi szerepjátékban, ha elkúrsz valamit, vagy alacsony szintű vagy, még 1 ellenféllel szemben sem nagyon van esélyed. Egy RPG-sített akciójátékban viszont le tudod nyomni a köcsögöket, mert az életbeli ügyességeden is múlik a dolog, nem a virtuális karaktered képességein.