Ezeket a sorozatokat ajánljuk, ha nevetni akartok egy jót (2. rész)

Az előző héten sorra vettünk néhány olyan vígjátékot, melyekről úgy gondoljuk, hogy bármikor képesek mosolyt csalni az emberek arcára (persze nem mindenkiére, hiszem a humor relatív), szóval most következzék a második ötös, melyek között már valódi legendákat is találhatunk.

Balfékek

Dan Harmon 2009-ben indult szériája egy hétköznapinak még csak távolról sem nevezhető tanulócsoportot mutat be, melynek tagjai merőben különböznek egymástól, megágyazva ezzel a viccesebbnél viccesebb szituációknak. A cselekmény középpontjában egy felfüggesztett ügyvéd, Jeff Winger (Joel McHale) áll, aki kénytelen beiratkozni egy közösségi főiskolára, a Greendale falai között pedig hamar rájön, hogy ebben a suliban bizony mindig zajlik az élet – pláne akkor, ha rajtuk múlik. A merőben más személyiségekből álló csapat ugyanis szépen lassan családdá kovácsolódik, hogy közösen oldják meg a rájuk háruló feladatokat, a szereplők között pedig olyan jól működik a kémia, hogy kis túlzással kedvünk lenne csatlakozni a tanuláshoz. A Balfékek legnagyobb erőssége egyébként a tematikus epizódokban rejlik, melyek között többek között rajzfilm és stop-motion (!) is akad (a paintball eseményekről már nem is beszélve), szóval egy rendkívül egyedi vonásokkal megáldott szériáról beszélünk, amely még a negyedik falat is hajlamos néha áttörni. Nem mellesleg már nagyban készül a történetet lezáró mozifilm, így mindenképp érdemes belekezdeni, vagy épp újrázni – ha valakinek megkoptak az emlékei.

A kép forrása: Amazon.com

Dokik

A 2001 és 2010 között futott Dokik elég nagy népszerűségnek örvend hazánkban, hiszen anno a kereskedelmi csatornák is adták, jelenleg pedig a Disney+ kínálatában érhető el. Az orvosok és gyakornokok cseppet sem könnyű életét bemutató szitkomban a leendő medikus, John Dorian (Zach Braff) szemén keresztül ismerhetjük meg a Sacred Heart kórház izgalmakban és tragédiákban gazdag mindennapjait, miközben egyre közelebb kerülünk a keményen küzdő főszereplőkhöz. Bill Lawrence alkotása azért lett annyira felkapott a maga idejében, mert kiválóan egyensúlyozott a humor és a dráma között, így a műfajtól kissé idegen módon olyan részek is akadnak a sorozatban, melyek teljességgel mellőzik a poénkodást. Emellett a romantikus szál is remekül van felépítve (ezen a banánhéjon el szokott csúszni egy-két vígjáték), a színészek közötti kémiáról már nem is beszélve – Zach Braff és a Dr. Perry Coxot alakító John C. McGinley csipkelődését lényegében lehetetlenség megunni. Nagy kár, hogy az új karaktereket útjára indító 9. évad minősége alaposan rányomja a bélyegét az összképre (bár szerintem azért az sem lett annyira borzalmas), az első 8 szezon viszont kötelező néznivaló mindazok számára, akik szeretik, ha egy szériában ügyesen vegyítik a nevetést és a sírást.

A kép forrása: The Guardian

Seinfeld

Az 1989-ben kezdődött Seinfeld leginkább akkor robbant be itthon a köztudatba, amikor felkerült Netflixre, holott egy 10 Emmy-díjat nyert szériáról beszélünk, amely sok szempontból gond nélkül képes felvenni a versenyt a Jóbarátokkal – sőt, néhány esetben felül is múlja azt. Jerry Seinfeld és barátai valósággal öntik magukból a poénokat a 9 évad során, melyek zöme ma már egészen biztosan nem jutna el a képernyőig (a levesnáci még a papírig sem), de pont ez mutatja, hogy egy valóban vicces, nem pedig a polkorrektség oltárán áldozó vígjátékról van szó – manapság már nemigen találni ilyet. Tovább növeli a Seinfeld befogadhatóságát, hogy – az előző címekkel ellentétben – nem egy bizonyos közegben játszódik, hanem teljesen hétköznapi emberek egyáltalán nem hétköznapi kalandjait mutatja be, így mind a szereplőkkel, mind pedig a szituációkkal rendkívül könnyű azonosulni – bár tény, hogy Seinfeld hódításai picikét túlsúlyban vannak a többi elemhez képest. Akinek tetszett az imént említett (és nemsokára sorra kerülő) Jóbarátok, vagy az Így jártam anyátokkal, az egészen biztosan nem lőhet mellé a legendás Larry David (akinek amúgy saját sorozata is van Félig üres néven) opuszával – már csak azért sem, mert Cosmo Kramer (Michael Richards) személyében sikerült megalkotni minden idők (egyik) legjobb szitkom karakterét.

A kép forrása: Entertainment Weekly

Jóbarátok

És akkor következzék a már többször emlegetett alapmű, amely legalább akkora jelentőséggel bír a sorozatok történetében, mint mondjuk az X-akták vagy a Lost. A Jóbarátok az a széria, amit az is nagyon jól ismer, akinek fogalma sincs, mi fán terem ez a műfaj, mivel 1994-től kezdve a 2000-es évek elejéig még a csapból is ez folyt, így nehéz volt nem összefutni a hat ikonikus karakterrel, akik pillanatok alatt nevetéssel töltötték meg a nappalikat. Rachel, Ross, Chandler (nyugodj békében, Matthew Perry!), Joey, Phoebe és Monica csavaros története a mai napig elképesztően nagy rajongótáborral bír, hála a pillanatok alatt megkedvelhető karaktereknek és az ügyesen adagolt poénoknak, melyek közül ugyan nem mind öregedett jól, de azért oka van annak, hogy a széria 1,1 millió értékelést követően is 8,9 ponton áll IMDb-n. Nem mellesleg a színészek zöme is rengeteget köszönhet David Crane és Marta Kauffman produkciójának, hiszen Jennifer Aniston szinte biztosan nem lett volna ekkora világsztár a Jóbarátok nélkül, de vélhetően Courteney Cox helyett is más alakítaná Gale Weatherst a Sikoly-filmekben. Ismert és felkapott alkotás lévén természetesen ezt a szériát is rengeteg támadás éri (pláne az utóbbi években), de szerintem teljes joggal lett viszonyítási alap a szitkomok között, a popkulturális hatása pedig megkérdőjelezhetetlen.

A kép forrása: The National

A hivatal

A hivatal angol verziója ugyan nem sokáig volt a képernyőn, az amerikai változat viszont annál nagyobb karriert futott be – nem véletlenül, a Dunder Mifflin nevű papírvállalat scrantoni kirendeltségének históriája ugyanis minden szempontból rendkívül ütősre sikeredett. Greg Daniels mockumentaryje legfőképp az iroda regionális menedzsere, Michael Scott miatt vált igazán ismertté, az Oscar-díjra jelölt Steve Carell ugyanis olyan elánnal keltette életre a főnökök kissé idegesítő, de azért szerethető gyöngyét, hogy az szinte példátlan a nevettetésre épülő művek körében – bizonyára az is milliónyi Michael-mémmel találkozott már, aki egyetlen másodpercet sem látott A hivatalból. Persze egyetlen színész/karakter még nem tudná elcipelni a hátán az egész koncepciót, ám szerencsére mindenki más is brillírozik a stábragok közül, így remek színészek (Rainn Wilson egyszerűen szenzációs Dwight Schrute szerepében) adják elő a szinte minden esetben bravúros poénokat, miközben a romantikának és a szívhez szóló pillanatoknak is jut hely a nagy nevetés közepette. Egy bizonyos pont után ugyan romlik picit a minőség (ennek miértjét a spoilerek elkerülése végett inkább nem részletezem), ám még ezzel együtt is egy kimagasló minőségű sorozatról beszélhetünk, amit minimum egyszer mindenkinek látnia kell – legalábbis azok közül, akik fogékonyak erre a stílusra.

A kép forrása: AlloCiné

Mi tehát ezekkel a címekkel szerettük volna kiegészíteni a legutóbbi listát, de természetesen ezúttal is vannak olyan produktumok, amik végül kimaradtak a szórásból. Az első néhány évadában például az előző cikkben már említett Így jártam anyatokkal is rendkívül jó szórakozást nyújtott, ám a Jóbarátok-pótlónak szánt széria sajnos annyira leeresztett a végére, hogy inkább csak ebben a lábjegyzetben emlékeznénk meg róla. A mai napig jó egészségnek örvendő Felhőtlen Philadelphia is kellemes kikapcsolódást kínálhat abban az esetben, ha valakit nem zavarnak a sokszor alpári viccek és megnyilvánulások, a Julia Louis-Dreyfus nevével fémjelzett Az alelnök pedig azoknak szól, akik szerint a vígjáték és a politika jól megfér egymás mellett. Persze még a most felsoroltakon túlmenően is rengeteg olyan komédia létezik, amely érdemes lehet a figyelemre, így adja magát a kérdés: neked melyik a kedvenc vígjáték sorozatod?