Bármilyen furcsa is ezt kimondani, sok mindent köszönhetünk a hidegháborúnak. Az egymást túllicitálni akaró amerikaiak és oroszok rengeteg tudományág területén egymást spannolva értek el újabb és újabb eredményeket, melyek hatása alapvetően átformálta életünket. Ennek is köszönhető, hogy a moszkvai Szovjet Tudományos Akadémia egy akkor 29 éves, a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatója, Alekszej Leonyidovics Pazsitnov, megkapta első számítógépét, egy Elektronika 60-as masinát , amely hogy, hogy nem, szinte pontos mása volt az amerikai PDP-11-es minikomputernek. Rögtön elkezdett rá különféle programokat írni, főleg matematikai és geometriai problémákat modellezett, de inkább játékos formában, hiszen gyermekkora óta imádta a különféle fejtörőket. Így talált ki 1984-ben egy apró játékot, amelyben négy elemből álló, úgynevezett tetrominókat kellett egymás mellé helyezni; a görög tetra kifejezés (jelentése: négy) és kedvenc sportja, a tenisz összevonásával elnevezte Tetrisnek, amelyet aztán Vagyim Geraszimov (aki jelenleg a Google mérnöke ) átírt IBM PC-re.
Az eredeti verzió
A Tetris, hála a kiváló szovjet-magyar kapcsolatoknak, átkerült hazánkba, ahol számtalan verzióban született újjá, és az élelmes honi programozók el is adták a jogait a Spectrum HoloByte nevű, akkor igencsak neves kiadónak, amely bankot is robbantott vele az USA-ban, 1986-ban, és megszülettek az újabb verziók (Amiga, Atari ST, Apple II), melyek jogállása azért nem volt tiszta, hiszen akkor még a játék jogait a szovjet állam birtokolta.
A második, és igazi nagy bumm 1988-ban történt: a Tetris bemutatkozott Las Vegasban, a CES-en (Consumer Electronic Show), és egy holland úriember, bizonyos Henk Rogers azonnal beleszeretett. Róla annyit érdemes tudni, hogy igazi életművészről van szó: Hollandiában született, 11 éves korától New Yorkban élt, a hawaii egyetemen diplomázott komputertudomány és szerepjáték (nem vicc!) szakon, majd Japánba költözött, ahol elkészítette a szigetország első szerepjátékát, így aztán a mai jRPG-k mind neki köszönhetik létüket.
Szóval Rogers meglátta a Tetrist, megérezte benne a nagy lehetőséget, és azonnal Moszkvába utazott, ahol (ma is sokak számára érthetetlen módon) sikerült megszereznie a játék kiadásának kizárólagos jogát a Nintendo számára, amely ezzel a szerződéssel alaposan alávágott a nagy rivális Atarinak. A többi innentől tulajdonképpen történelem: a japán óriás a Game Boy alapjátékává tette az addiktív mókát, 33 milliót értékesítve belőle, és átportolta „nagykonzoljára”, a NES-re is.
Az eredeti Nintendo-reklám
A dolog pikantériája (a bonyolult jogi útvesztők mellett), hogy miközben boldog-boldogtalan meggazdagodott a Tetrisből, a kitaláló Pazsitnov semmit nem látott ebből, lévén a szovjet államnak dolgozott, így munkaadóját illették meg az esetleges bevételek. Nem csoda, hogy megpattant: Henk Rogers segítségével, akivel annak első moszkvai látogatásakor jó barátságot kötött, az Egyesült Államokba emigrált és megalapította a Tetris Company nevű vállalatot, amely 1996-ban végül megvette a játék jogait a szovjetektől, és azóta megpróbálja jogi úton elérni, hogy a játék minden klónja csak az ő beleegyezésükkel jelenhessen meg, több-kevesebb sikerrel. Akik régi motorosok az iparban, ismerhetik Pazsitnov további ténykedését is, hiszen barátunkat leszerződtette a Microsoft, és olyan csudák fűződnek a nevéhez, mint a Microsoft Entertainment Pack: The Puzzle Collection (1997) és a Pandora's Box (1999), e sorok írójának két örök kedvence.
De hogy visszatérjünk az ünnepeltre: a Tetris seregnyi Guiness-rekord birtokosa (többek között a legtöbb porttal rendelkező játék, hiszen mindenféle elektromos kütyüre elkészült valamilyen változata), 25 éve töretlen a népszerűsége, és tulajdonképpen a casual-ipar egyik őse, a popkultúra része, filmekben, regényekben, dalokban szerepel, zenéje, a Korobejniki című orosz népdal, melyet alant háromféle verzióban is meghallgathattok, az egyik legismertebb és legtöbbet feldolgozott játékdallam (Andrew-Lloyd Webber átiratában az angol slágerlista hatodik helyére kúszott '92-ben, de még a Scooter is elkészítette a maga verzióját). Egy szó, mint száz: a Tetris halhatatlan.
A Tetris legendás zenéje
Az eredeti orosz népdal
A nagyzenekari változat
(Forrás: Wikipedia, The Guardian, képek: The Guardian)
Az eredeti verzió
A Tetris, hála a kiváló szovjet-magyar kapcsolatoknak, átkerült hazánkba, ahol számtalan verzióban született újjá, és az élelmes honi programozók el is adták a jogait a Spectrum HoloByte nevű, akkor igencsak neves kiadónak, amely bankot is robbantott vele az USA-ban, 1986-ban, és megszülettek az újabb verziók (Amiga, Atari ST, Apple II), melyek jogállása azért nem volt tiszta, hiszen akkor még a játék jogait a szovjet állam birtokolta.
A második, és igazi nagy bumm 1988-ban történt: a Tetris bemutatkozott Las Vegasban, a CES-en (Consumer Electronic Show), és egy holland úriember, bizonyos Henk Rogers azonnal beleszeretett. Róla annyit érdemes tudni, hogy igazi életművészről van szó: Hollandiában született, 11 éves korától New Yorkban élt, a hawaii egyetemen diplomázott komputertudomány és szerepjáték (nem vicc!) szakon, majd Japánba költözött, ahol elkészítette a szigetország első szerepjátékát, így aztán a mai jRPG-k mind neki köszönhetik létüket.
Henk Rogers és Alekszej Pazsitnov napjainkban
Szóval Rogers meglátta a Tetrist, megérezte benne a nagy lehetőséget, és azonnal Moszkvába utazott, ahol (ma is sokak számára érthetetlen módon) sikerült megszereznie a játék kiadásának kizárólagos jogát a Nintendo számára, amely ezzel a szerződéssel alaposan alávágott a nagy rivális Atarinak. A többi innentől tulajdonképpen történelem: a japán óriás a Game Boy alapjátékává tette az addiktív mókát, 33 milliót értékesítve belőle, és átportolta „nagykonzoljára”, a NES-re is.
Az eredeti Nintendo-reklám
De hogy visszatérjünk az ünnepeltre: a Tetris seregnyi Guiness-rekord birtokosa (többek között a legtöbb porttal rendelkező játék, hiszen mindenféle elektromos kütyüre elkészült valamilyen változata), 25 éve töretlen a népszerűsége, és tulajdonképpen a casual-ipar egyik őse, a popkultúra része, filmekben, regényekben, dalokban szerepel, zenéje, a Korobejniki című orosz népdal, melyet alant háromféle verzióban is meghallgathattok, az egyik legismertebb és legtöbbet feldolgozott játékdallam (Andrew-Lloyd Webber átiratában az angol slágerlista hatodik helyére kúszott '92-ben, de még a Scooter is elkészítette a maga verzióját). Egy szó, mint száz: a Tetris halhatatlan.
A Tetris legendás zenéje
Az eredeti orosz népdal
A nagyzenekari változat
(Forrás: Wikipedia, The Guardian, képek: The Guardian)
BOLDOG SZULETESNAPOT TETRIS!
Emlékszem bátyám kapott elöször.
Mindig kéregettem tőle.
Sőt lehet, hogy unokáink is ezzel tolják majd.
Az biztos, hogy egy jó találmány, mert még ma is megállja a helyét.
Boldog Születésnapot Tetris!
Amúgy nem fog eltűnni, majdnem minden mobilra elérhető java-ban.
Volt is egy műsor a Tetris történetéről az egyik adón. Arról volt szó pont, amit a cikk is leír, az érintettek mesélték el a történeteket.
Nagy harc ment ám a kiadás jogaiért. A szovjetek pártvonalon felügyelték az egészet.
Az Atari azt hitte ő kapja meg (mintha lett is volna valami megállapodás) és már elkezdte gyártani a játékokat, talán forgalmazni is erre pontosan nem emlékszem, de nagy pofára esés lett belőle.
Nekem is megvan még egy régi Tetris játék, működik is, csak elem kellene bele. Rengeteget játszottam vele kiskoromban, sok busz/autóút volt vele elviselhetőbb. Ha bekapcsoltam a hangot, akkor pedig a többi embernek idegesítőbb.
iPod touch omon megvan szerencsére....egyébként nemtudnék létezni....hehe
abszolút örök klasszikus.
Boldog Születésnapot!!!!
Nekem is van egy Tetrisem 92 (!) játék van rajta nah igen ugyan az a 12 ismétlődik újra és újra