Furcsa belegondolni, de 25 éve, 1990-ben jelent meg a The Secret of Monkey Island, az egyik legjobb és legszórakoztatóbb kalandjáték, ami, az ekkor az aranykorát élő LucasArts berkeiből kikerült. Az azonnal szerethető karakterek, a kiváló humor és a csavaros feladványok a korszak meghatározó játékává tették Guybrush Threepwood őrült kalandjait, világszerte milliókat szögezve a képernyők elé, rabul ejtve a kalózfantáziában.
A Monkey Island-sorozat elsősorban Ron Gilbert nevéhez fűződik, aki a Maniac Mansion munkálatainak befejezése után, 1988-ban a fejébe vette, hogy egy kalózos játékot fog készíteni, de hogy pontosan milyet, azt még nem tudta. A fő inspirációt a Karib-tenger kalózai vidámparki attrakció (ez termelte ki a filmsorozatot is) és Tim Powers Ismeretlen vizeken című regénye jelentette, amiből idővel, és sok iteráció után (Elaine Marley lett volna a főellenség például), a jól ismert sztori született meg, egy naiv legény főszereplésével, aki mindenáron kalóz szeretne lenne. A munkálatokat Tim Schafer és Dave Grossman segítette, és habár egészen más stílusban írtak, nélkülözhetetlen segítségnek bizonyultak: Schafer szállította a játék legemlékezetesebb szövegeit, míg Grossman a háttérben meghúzódó poénokról gondoskodott.
„Ron volt a lelke és az agya a Monkey Islandnek. Egy zseniális tervező, aki megérti, hogy kell történetté faragni egy játékot és fordítva; tudja, hogyan kell felépíteni a struktúrát, hogyan legyen szórakoztató. Nagyon sokat tanultam minderről, amíg a játékokat készítettük. Ron egy nagyon jó csapatvezető volt (most is az), aki kihozza belőled a legjobbat.” -- emlékezett vissza Grossman a Now Gamernek adott, 2010-es interjújában.
A humoros körítés mellett a Monkey Island erőssége a játékmenetben rejlik, ami elkerülte a korszak hasonló programjainak hibáit. Erről Ron Gilbert gondoskodott az eredetileg a The Journal of Computer Game Design magazinban megjelent Why Adventure Games Suck And What We Can Do About It esszéjében lefektetett szabályokkal. Ebben többek között kimondta, hogy egy jó kalandjátéknak világos célokat és logikus, a történetet előrébb görgető feladványokat kell tartalmaznia, valamint olyan felépítést, hogy a megoldáshoz ne kelljen megölni a karaktert, ellentétben a Sierra játékaival, ahol ez bevett szokás volt, és amit utált Gilbert. Ennek szellemiségében, ezeket a szabályokat követte a Monkey Island, és habár nem sikerült mindent maradéktalanul betartani, egy, a korszak többi játékához képest könnyebben fogyasztható és rendkívül szórakoztató alkotást kaptunk.
A The Secret of Monkey Island technikai alapja a Maniac Mansionhöz írt SCUMM (Script Creation Utility for Maniac Mansion), ám annak egy javított és sok tekintetben finomított változata. Igék, dialógus-fák és egyszerűsített kezelés érkezett a motor ötödik iterációjával, ezek a változtatások pedig olyan sikeresnek bizonyultak, hogy lefektették az alapokat a LucasArts ezt követő kalandjátékai számára. Egyedül a hangrendszer és a grafika fogta vissza a fejlesztőket, előbbi ugyanis csak MIDI hangzást tett lehetővé, utóbbi pedig 16 szín keretei közé szorította a művészeket (a VGA verzió már 256 színt engedett), de így is kiváló munkát sikerült végezni. A karibi és Voodoo elemeket is magukon hordozó helyszínek Steve Purcell keze munkáját dicsérik, míg az emlékezetes dallamok Michael Land fejéből pattantak ki.
Gilbert és csapatának erőfeszítései meghozták az eredményüket, a The Secret of Monkey Island ugyanis siker lett. A kritikusok rendre 90% vagy annál magasabb értékelésekkel jutalmazták a játékot, dicsérve a humort, a részletekre való odafigyelést, a grafikát és a feladványokat. Egy instant klasszikust köszönthettünk Guybrush történetének képében, ami azóta is gyakran szerepel a különböző toplistákon, 2011-ben pedig a Smithsonian múzeum beválasztotta a The Art of Video Games kiállításába.
Az első rész sikerei után kétség sem fért ahhoz, hogy jöhetnek a folytatások. Ezekről itt egy rövid összefoglaló:
Monkey Island 2: LeChuck's Revenge - 1991
Egy évvel az első rész premierje után jelent meg a második, amely folytatta Guybrush kalandjait, ezúttal a rejtélyes Big Whoop kincse után. A játék jóval szebb grafikát, finomított irányítást és a zöldfülű játékosoknak kedvező nehézségi szintet hozott, valamint az iMUSE (Interactive Music Streaming Engine) rendszernek köszönhetően olyan zenei aláfestést, ami a helyzettel együtt változik, ezzel dinamikusabb játékmenetet teremtve. Továbbá a LeChuck's Revenge nevéhez fűződik a játékipar egyik legdurvább befejezése is. Akárcsak az első részt, úgy a folytatást is kritikai siker kísérte.
The Curse of Monkey Island - 1997
A Monkey Island 2 után Gilbert, Schafer és Grossman is távozott, így az eredeti csapat nélkül sokat, hat évet (Európában hét évet) kellett várni a következő részre. A munkálatokat Larry Ahern és Jonathan Ackley (Sam & Max Hit The Road, Day Of The Tentacle) vezette, akik ügyes megoldást találtak a LeChuck's Revenge fináléjának folytatására. A játék nagy újítása -- a rajzfilmes grafika mellett -- az, hogy ez volt az első a sorozatban, ami szinkront kapott. Dominic Armato, (Guybrush Threepwood) Alexandra Boyd (Elaine Marley) és Earl Boen (LeChuck) kölcsönözte a hangját a főbb szerepekhez. A siker most sem maradt el, annak ellenére sem, hogy Gilberték távol maradtak.
Escape from Monkey Island - 2000
A 2000-es évek elején leáldozóban volt a kalandjátékok hőskora, de három sikeres Monkey Island után az elkeseredett LucasArts zöld utat adott a negyedik résznek. A munkálatokat ezúttal Sean Clark és Michael Stemmle (Indiana Jones and the Fate of Atlantis, Sam & Max Hit the Road) vezette, akik egy ironikus, a korrupt üzleti életnek görbe tükröt állító sztorival álltak elő, ám ez nem volt nyerő a játékosok körében, még ha a kritikusok javarészt pozitívan nyilatkoztak is a játékról. Újdonság a Grim Fandangóból kölcsönvett és némileg módosított GrimE (Grim Engine) használata, amivel már három dimenziós tereket tudtak alkotni a művészek, ilyen pedig még nem volt a sorozatban. A dicsérő értékelések és technológiai újítások azonban mind hiába valóak voltak, az Escape from Monkey Island nem tudta megismételni az elődök anyagi sikereit -- ez volt az utolsó kalandjáték, amit a LucasArts kiadott.
Tales of Monkey Island - 2009
Közel tíz évvel a legutóbbi játék megjelenése után a Telltale Games vágta bele a fejszéjét a sorozatba, a munkálatokhoz pedig egy all-star csapat gyűlt össze. A fejlesztést Dave Grossman vezette, míg Michael Stemmle, Mark Darin, Sean Vanaman és Ron Gilbert is besegített -- Tim Schafert nem sikerült megnyerni, jogi problémák miatt. Amit kaptunk az egy öt részből álló, epizodikus kaland lett, háromdimenziós grafikával megfejelve. Noha a feladatok összetettsége és nehézsége messze elmaradt az eredeti játékokétól, a humort és a hangulatot sikerült megtartani, így szép eredményeket ért el a játék, és a Telltale egyik első nagy sikerévé is vált. Sajnos folytatásra nem sok esély van.
Ezeken kívül 2009-ben megjelent az első rész felújított változata, 2010-ben pedig a folytatás kapott hasonló kezelést. A teljesen felújított grafika mellett átdolgozott kezeléssel és teljes szinkronnal érkezett a két Special Edition, és miután lehet bármikor váltani a régi verzióra, ezek a definitív változatai eme klasszikusoknak.
Ron Gilbert egyébként éppen a napokban mondta el, hogy ha a kezében lenne a Monkey Island IP, akkor elkészítené az igazi harmadik részt. Ez figyelmen kívül hagyna mindent, ami a LeChuck's Revenge után jelent meg a sorozatban, és egy igazi, keményvonalas kalandjáték lenne. A Monkey Island 3a: The Secret Revealed Or Your Money Back megjelenésére azonban nagyon kevés az esély, a jogok ugyanis a Disney birtokában vannak, akik eddig nem mutattak hajlandóságot arra, hogy ettől megváljanak.
A cikk során az egyes játékok történetéről szándékosan nem beszéltem részletesebben, a Monkey Island ugyanis egyike azon sorozatoknak (különösen az első két rész), amit első kézből kell felfedezni, megismerni és átélni. Mai szemmel nézve persze egészen lassú a játékmenet, nincs annyi izgalom, mint manapság, de higgyétek el, érdemes pótolni, ha esetleg még nem tettétek volna, az évforduló (ez egészen pontosan októberben lesz) pedig tökéletes alkalmat ad a veteránoknak arra, hogy újra végigjátsszák a kalandokat. Gyerünk hát, Guybrush, LeChuck, Elaine és a többiek már várnak!
