Tavaly komoly válságba került Hollywood, és nem csak az írósztrájkok miatt: gyakorlatilag minden hétre jutott legalább kettő nagyköltségvetésű blockbuster-aspiráns a mozikba, és ezek közül általában még a pozitív kritikát kapott filmek is megbuktak a kasszáknál, vagy legalábbis alulteljesítettek a stúdiók elvárásaihoz képest. 2024 ugyan nem hozta el a megváltást a moziipar számára, de legalábbis már pislákol egy kis fény az alagút végén – ha a gödörből nem is másztak még ki teljesen, az olyan kasszasikereknek köszönhetően, mint a Deadpool & Rozsomák, az Agymanók 2 vagy a Dűne: Második rész már egyértelműen jelzi, hogy van igény a minőségi szórakoztatásra, és egy-egy jól marketingelt, elismert produkció képes bevonzani a közönséget a vetítőterembe.
Azonban nem minden nagy költségvetésű produkció teljesített jól a mozikban: idén sem maradtunk ordas nagy anyagi bukások nélkül, jól lehet, ezek többségét sem a kritikusok, sem pedig a nézők nem szerették, de azért így is volt egy-két olyan alkotás, amely végeredményben sokkal nagyobb figyelmet érdemelt volna, mint amit végül kapott. Mindenesetre akár megérdemelt volt a zakózás, akár nem, most egy csokorba gyűjtöttük nektek ezeket a filmeket, és egy cikk kíséretében megvizsgáljuk a bukások okait, illetve ezen belül szót ejtünk a különböző produkciók minőségéről is.
Argylle – A szuperkém (Argylle)
Matthew Vaughn karrierje elején a jelenkor legnagyobb rendezői között foglalt helyet, azonban mostanság nem igazán akar neki összejönni a bravúr. Az eredeti ötleten alapuló kémfilm lehetett volna a nagy visszatérés, amelyhez ráadásul igazi sztárparádé társult, olyan színészekkel, mint Henry Cavill, Bryce Dallas Howard, Samuel Jackson, Sam Rockwell és Bryan Cranston – azonban az Argylle vegyes kritikákat kapott, valamint csak 96 millió dollárt termelt a kasszáknál globálisan a 200 millió dolláros büdzsé ellenében. Streamingen ugyan már nagyobb népszerűségre tett szert, de a tervezett folytatás, valamint Vaughn népszerű kém-frencsájzával, a Kingsmannel kapcsolatos crossover értelemszerűen a kukában végezte a film gyenge teljesítmények köszönhetően. Noha Rockwell és Howard alakítását is dicsérték, a profi ítészek mégis túl bonyolultnak és fárasztónak tartották a történetet, és összességében a közönséget sem nyűgözte le, habár a Rotten Tomates-on a nézői vélemények 71%-a még így is pozitívan értékelte az Argylle-t. A film 200 milliós költségvetése mellett további 80 milliót költöttek a marketingre, szóval a produkciónak körülbelül minimum 500 milliót kellett volna termelnie ahhoz, hogy nullszaldós legyen – mondanunk sem kell, hogy az előbb említett bevételeknek köszönhetően végül gigantikus bukás lett az alkotás.
Madame Web
A szuperhősműfaj sokáig a blockbusterek csúcsát jelentette, de az utóbbi időben egy-két ritka kivételen kívül rendre földbe állnak a képregények lapjairól az ezüstvászonra költöző héroszok. A Madame Web sem jelentett kivételt, sőt a Sony Pókember nélküli Pókember-univerzumának negyedik darabja lett minden egyik legalacsonyabb nyitóhétvégéjét produkáló Marvel-filmje. Az anyagi bukás mellett a kritikák is katasztrofálisak voltak (11%-os eredményt mondhat magáénak a Rotten Tomatoes-on), szóval a Dakota Johnson fémjelezte képregény-adaptáció minden szempontból csúnyán pofára esett – bár ez a negatív vélemények mellett azért sem különösebben meglepő, mert a Sony legutóbbi Marvel-erőlködését, a Morbiust is szinte üres mozitermekben vetítették. A Madame Web egyébiránt 100 millió dollárba került, és mindössze 100,5 milliót termelt globálisan. A címszereplőt alakító Johnsont amúgy meglepő módon nem sokkolta a film negatív fogadtatása: „Határozottan tanulságos volt számomra ennek a filmnek az elkészítése. Korábban nem csináltam ilyet. Talán nem is fogok többé.” Nos, a végeredmény tekintetében tökéletesen érthető, ha ezek után úgy kerüli majd ezt a zsánert, mint a leprást. A Sony is követhetné a színésznő példáját.
A piszkos hadviselés minisztériuma (The Ministry of Ungentlemanly Warfare)
Guy Ritchie a 2000-es években nemigen csinált filmeket, inkább Madonna pátyolgatásával volt elfoglalva, de az utóbbi időben futószalagon gyártja a rendezéséket. Ezek hol népszerű, hol kevésbé sikeres produkciók – sajnos a második világháborús akciószösszenete, A piszkos hadviselés minisztériuma az utóbbi kategóriát erősíti. Ritchie-t pályája elején A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, valamint a Blöff miatt egyenesen az angol Tarantinónak kiáltották ki, ennek fényében ezzel a filmmel egyfajta wannabe Becstelen brigantykat akart letenni az asztalra – a végeredmény: nem jó, de nem is tragikus. Az alkotás alapvetően vegyes kritikákat kapott (a Rotten Tomatoes 69%-a, valamint az IMDB 6.8 pontja azért mindent összevetve egyáltalán nem rossz), azonban a látványos akciójelenetek, a könnyed cselekmény és még Henry Cavill személye sem tudta bevonzani a közönséget a vetítőtermekbe. Összesen 60 milliót költöttek a gyártásra, és mindössze 29,7 millió dollárt sikerült összekalapoznia. Emiatt a filmet a brit mozikban be sem mutatták, és jó néhány országban (köztük itthon is) egyenesen streamingen debütált.
A kaszkadőr (The Fall Guy)
Ha Guy Ritchie legutóbbi filmjéről az a verdikt, hogy jóval többet érdemelt volna, akkor A kaszkadőr esetében ugyanez a megállapítás minimum duplán hatványozódik. Már csak azért is, mert az előzmények alapján nagyjából mindenki arra számított, hogy ez a produkció nagyot fog menni: David Leitch korábbi rendezéseit (John Wick, Atomszőke, Deadpool 2, Halálos iramban: Hobbs és Shaw, A gyilkos járat) mind keblére ölelte a közönség, a legutóbbi Oscar-szezon két prominens arca, Ryan Gosling és Emily Blunt alanyi jogon a sikerlista élére predesztinálta A kaszkadőrt, no meg az sem volt elhanyagolható tényező, hogy a kritikusok is nagyrészt pozitívan nyilatkoztak róla. Ehhez képest a film a 140 millió dolláros büdzséjével szemben csupán 181 milliót hozott, és mindössze 17 nappal a bemutató után már streamingen is elérhetővé vált. Hogy miért bukhatott meg? Fene tudja. Izgalmas volt, látványos, az akciójeleneteket nagy műgonddal valósították meg, a humora is a helyén volt. Esetleg a megtévesztő marketing és túlságosan is kihangsúlyozott szerelmi szál lehetett az oka a földbe állásnak, ugyanis A kaszkadőr nem csupán akciófilm, hanem egy romantikus komédia is, amelynek bár ütős és megható emocionális pillanatai voltak, az akciófanok ezekkel a momentumokkal mégsem tudtak mit kezdeni. Ettől függetlenül a film így is az idei év egyik legkellemesebb színfoltja, de kell egy bizonyos lelkiállapot, hogy rendesen ráhangolódjon az ember.
Furiosa: Történet a Mad Maxből (Furiosa: A Mad Max Saga)
Az idei blockbuster szezont George Miller kultikus frencsájzának friss darabja nyitotta még 2024 májusában, amelyhez a 2015-ös Mad Max: A harag útja mennybemenetele után nagy reményeket fűztek – ehhez képest az abban a sztoriban bemutatkozott Imperator Furiosa nevű karakter eredettörténetét bemutató előzményfilm méltatlanul leszerepelt a mozikasszáknál. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az alkotás amúgy olyan zseniális lett, hogy azt egyetemeken kellene tanítani, különösen fájó és szomorú, hogy a Furiosára ilyen kevesen voltak kíváncsiak. A bukásért egyrészt a közepes marketing okolható, másrészt pedig az, hogy A harag útja óta majdnem 10 év telt el, ráadásul a rajongók inkább Max Rockatansky újabb kalandjára, mintsem Furiosa múltjára voltak kíváncsiak, és már jóval a bemutatója előtt felütötte a fejét a konszenzus, miszerint egy ilyen történetre az égvilágon senki sem kíváncsi. Nos, az ő bajuk. Ugyanis a Furiosa az idei esztendő egyik legjobb filmje lett, ami a benzingőzös akciójelenetek, a torokszorító brutalitás, valamint Anya Taylor-Joy és Chris Hemsworth meggyőző alakítása miatt kikezdhetetlenül bebizonyította, hogy van még mit elmesélni erről a karakterről. A produkció egyébként 173 millió dollárt termelt világszerte, ami talán még nem lett volna akkora katasztrófa (bár A harag útja 380 milliójához képest még így is kevés), viszont nagyjából 168 millióba került, szóval könnyen lehet, hogy nagyvásznon most találkoztunk utoljára Miller kaotikus és őrült univerzumával.
Horizont: Egy amerikai eposz (Horizon: An American Saga – Chapter 1)
Kevin Costner egykoron Hollywood legnagyobb sztárjai között foglalt helyet, az ezredfordulót követően azonban jócskán lejtmenetbe került a karrierje. Aztán a 2010-es években szép lassan újra köztudatba került, és ennek a csodálatos reneszánsznak a Yellowstone című sorozat volt a legkoronázása, amelyben a színész-rendező végre ismét tündökölhetett. Úgy tűnt, hogy helyreállt a világ rendje, azonban Costner csak nem bírta ki: négy és fél évad után faképnél hagyta a szériát azért, hogy leforgathassa régóta tervezetett, négy filmre felosztott western-eposzát, a Horizontot, méghozzá 100 millió dollárból (a költségvetés az első két fejezetet tette ki), ebből maga Costner mintegy 38 milliót invesztált bele a projektbe, és emiatt még a házára is jelzálogot vett fel. Az ilyen hatalmas, nagyratörő ambíciók nagyjából kétféleképpen végződhetnek: vagy elképesztő siker lesz belőle, vagy elképesztő bukás. Végül az utóbbi valósult meg: az első rész júniusban került a mozikba, a kritika és a közönség sem rajongott érte, továbbá, mivel manapság a western nem túl népszerű műfaj, végül csupán 38,2 millió dollárt termelt világszinten, és ennek következtében a további epizódok is veszélybe kerültek. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy habár a második fejezetet bemutatták a Velencei Filmfesztiválon, azonban a mozis premiert törölték, és még mindig nem tudni, hogy az mikor kerül nagyvászonra – ha odakerül egyáltalán. A főszerepet, a rendezést, a forgatókönyvírást és a produceri feladatokat is magára vállaló Costner viszont nem adja fel, jelenleg is a befektetőkkel tárgyal, hogy valahogyan leforgathassa a további két filmet. Az tény, hogy a sztár mert nagyot álmodni – csak sajnos nem jött össze.
Vigyél a Holdra (Fly Me to the Moon)
Habár a sztárkultusz, pontosabban az a korszak, amikor az emberek egy-egy népszerű színész miatt váltanak jegyet egy filmre, jó pár évvel ezelőtt véget ért, azért Scarlett Johansson és Channing Tatum mindenképp nagy névnek számít. De ez mégsem volt elég ahhoz, hogy a páros romantikus dramedyje, a Vigyél a Holdra nagyot menjen. Az alkotást eredetileg streamingen mutatták volna be, pontosabban az Apple TV+-on, azonban a korai vetítések pozitív fogadtatása miatt a stúdió végül a mozikba küldte a filmet, és a becslések alapján 12 millió dolláros nyitóhétvégének nézett elébe. Ehhez képest a produkció mindössze 9,4 milliót gyűjtött össze a startkor Észak-Amerikában, világszerte pedig 42,4 millióval fejezte be a mozis pályafutását. A profi ítészek nagyrészt pozitívan értékelték a filmet és a közönség reakciója alapján a nézőket is elbűvölte a romantikus limonádé – mármint azokat, akik ténylegesen látták, noha a lesújtó eredmények alapján nem voltak valami sokan.
Borderlands
Elmúltak már azok az idők, amikor a videójáték-adaptációk egyet jelentettek a borzalmas és színvonaltalan produkciókkal. Az utóbbi időkben a The Last of Us és Fallout is nagyot ment, ehhez képest a minden szempontból pofára esett Borderlands-film minimum 10 évvel vetette vissza a zsáner megítélését. A sztárparádé sem volt képes megmenteni a katasztrofális minőséget (a Rotten Tomatoes-on meg is kapta a jól megérdemelt 10%-át), sem a játék rajongóinak, sem pedig a laikus nézőknek nem tudtak megfelelni, ráadásul a legtöbben úgy gondolták, hogy a PG-13-as korhatár is nagy szöget ütött az alkotás koporsójába. Emellett a film minimum 110 millió dollárjába fájt a mostanság egyébként is bukást bukásra halmozó Lionsgate-nek (ebben még nincsenek benne a marketingköltségek, amelyek az információk alapján kb. 30 milliót tettek ki), és csak 33 milliót termelt globálisan, amit semmiképp sem lehet sikerként elkönyvelni. Az már csak hab a tortán, hogy állítólag a forgatás sem volt zökkenőmentes: a stúdió nem volt elégedett a végeredménnyel, ezért pótforgatásokat követelt, de a filmet rendező Eli Roth akkor már egy másik projekten dolgozott, így nem tudott visszatérni a direktori székbe. De lényegében mindegy is, mert ezt a mozgóképnek nevezett merényletet valószínűleg még maga a jó isten sem tudta volna gatyába rázni.
Megalopolisz (Megalopolis)
Kevin Costner westernjéhez hasonlóan Francis Ford Coppola számára is igazi szerelemprojekt volt a Megalopolisz, amelynek ötletét még 1977-ben, az Apokalipszis most forgatásán vetette fel. Ezt követően a film sokáig a fejlesztési pokol bugyraiban tengődött, legfőképp financiális gondok miatt, mivel az egykor a korszakos rendezőzsenik között helyet foglaló direktor nem talált olyan stúdiót, ami hajlandó volt pénzt ölni az ötletbe. Coppola saját bevallása szerint mintegy 120 millió dollárt költött a filmre a saját vagyonából, de a forgatás sem volt zökkenőmentes a pandémiának és a rendező állítólagos helytelen magatartásának köszönhetően. A Megalopolisz azonban végül tényleg elkészült, meg is futtatták a Cannes-i Filmfesztiválon, ám Coppola munkáját nem fogadta nagy tapsvihar, és már jóval a hivatalos bemutatója előtt kikerültek az első kritikák, amelyek nemigen magasztalták fel a szürreális sci-fi eposzt. A negatív vélemények persze a bevételeken is meglátszottak: a film csak 13,7 millió dollárt termelt, amivel a Megalopolisz alighanem felkerült 2024 legnagyobb bukásainak a dobogójára, és mindent összevetve valószínűleg akkor sem termelt volna többet, ha a 45% helyett teszem fel 98%-ot kap a Rotten Tomatoes-on. Már maga a koncepció sem box office-kompatibilis, az elvont, régimódi tempója, valamint a művészfilmes megközelítése okán nehéz elképzelni olyan alternatív univerzumot, amiben ebből az alkotásból őrületes kasszasiker válhatna.
Joker: Kétszemélyes téboly (Joker: Folie á Deux)
Ha figyelembe vesszük az elképesztő büdzsét (250 millió dollár, plusz a marketingköltségek), az első epizód őrületes sikerét (több mint 1 milliárd dolláros bevétel globálisan), valamint az eredeti, 2019-es film gigászi rajongótábor, akkor a Joker: Kétszemélyes téboly egyértelműen az idei év legnagyobb bukása. A film lényegében már akkor elriasztotta a fanok nagy részét, amikor kiderült, hogy musical lesz, a monoton cselekmény, valamint a finálé csavarja a megmaradt nézőket is elriasztotta, ami erősen negatív szájhagyományhoz vezetett, szóval nem meglepő a történelmi zakózás. A folytatás végül 206,4 milliós eredménnyel végzett világszinten, a kritikusok és a nézők is rendesen elverték rajta a port, a filmet forgalmazó Warner Bros pedig a becslések szerint körülbelül 125-200 millió dollárt veszített vele.
A képek forrása: Box Office Guru, IMDB, Rotten Tomatoes, Collider, Screen Rant
